Az Irka táborozni szerető tagjai, úgy is mondhatni, az Irka magja gyűlt össze az augusztus 20-i hétvégén. Ki-ki kedvére, 1-2 ottalvással, vagy egy napig, vagy csak pár órát. Semmi nem kötelező, lényeg a jó kedv és a kikapcsolódás a mindennapok egyhangúságából. Béla, a házigazda szavával élve: Nem kell mást csinálni, csak jót tenni (magunkkal és másokkal). A helyszín a 2015. júliusi találkozó óta gyarapodott egy kemencével a kertben, és sok-sok horgolt angyalkával a tornácon és a konyhában. Üde fehérségükkel fokozták a tábori hangulat varázsát.
Mersdorf Ilonának, az Irka műhely tagjának 2017. augusztus 15-én mutatták be dokumentumregényét a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. A Kriterion Kiadó gondozásában megjelent: Erről nem beszéltünk című kötet társszerzője ifj. Horváth Pál.
Hogyan kapcsolódik egy család múltfeldolgozása a közösségi múlttal való szembenézéshez? Miről mesélnek a titkosított megfigyelési akták, és mi történik akkor, ha egy fiú az édesapja történetét igyekszik felkutatni? Ezekre és sok más kérdésre is választ kaptak mindazok, akik ellátogattak a Kolozsvári Magyar Napok kedd reggeli programpontjára, a Bocskai-házban szervezett könyvbemutatóra.
Mersdorf Ilona és ifj. Horváth Pál szerzők – valamint a kiadó képviseletében H. Szabó Gyula – a Horváth Pál besztercei magyartanárról szóló Erről nem beszéltünk című kötetet mutatták be. Amint az a beszélgetésen elhangzott, a könyv egy olyan „lámpásról” szól, aki igyekezett fényt vinni a kommunista diktatúra mindennapjaiba, és aki – meghurcoltatása ellenére is – fontos és jó gazdája volt közösségének: nem csak anyanyelvén tanított, de számos közösségi esemény mozgatórugója is volt.
A megjelent kötet hangsúlyozottan szubjektív összeállítás, melyben a fiú – ifj. Horváth Pál – megpróbálja felkutatni apja múltját, s így egyes szám első személyben számol be a közel 3000 oldalnyi megfigyelési dossziéban találtakról. A kommunizmus legsötétebb pillanatai elevenednek meg a beszámolóban: a félelem és hallgatás mozzanatai válnak újra valósággá, s kiderül, miként lehetett valakiből célszemély, vagy besúgó, hogyan működött az áldozatgyártás és kik mozgatták a háttérből a szálakat?
A Kriterion kiadó gondozásában megjelent kötet mindenképp hiánypótló: az erdélyi magyar történelmi múltfeldolgozás egy fontos adaléka, mely úgy meséli el egy családfő élettörténetét, hogy közben a besztercei, sőt az egész erdélyi magyarság kommunizmus alatti élethelyzete kirajzolódik.
Gratulálunk a szerzőknek és reméljük, hamarosan Gödöllőn is bemutatásra kerül a kötet!
Csavargásaim során sok kalandot megéltem, sokat elmeséltem. Talán most már ideje van ezt is kiadnom magamból, még ha fájdalmas sebeket szaggatok is fel.
Én mindig is szerettem az állatokat, de nem mindig volt alkalmam hol tartani őket. Párizsban a kezdeti időkben magamat sem mindig tudtam alkalmas helyen elhelyezni. Később, amikor már önálló egzisztenciám lett, hozzá új feleségem, ez is megoldódott, mert Kriszti rajongott értük. Én meg érte. Sok kedves kalandot megéltünk velük.
Talán Árival kezdeném.
Erik Nikorowiczot már korábbról ismertem. Először ötvennyolcban találkoztam vele a Sorbonne-on. Ő egy osztrák tisztviselő árvájaként, én ötvenhatos menekültként próbáltam megkapaszkodni a szigorú elvárások grádicsán. Én a kapott segélyen tengődtem, amíg kezembe nem vehettem építészmérnöki diplomámat, ő viszont az első év végén feladta. Azt mondta, erre most nem ér rá, pénzt kell keresnie.
A nyolcvanas évek közepén láttam viszont Eriket, ő keresett meg egy igen zsíros megbízással. Már tehetős embernek számított, vagyonát a jól ismert kávé- és üdítő automaták üzemeltetéséből szerezte. És ez igen tekintélyes vagyon volt. Akkorra már nekem is volt nevem a szakmában, így talált rám. Egy Bécs környéki parasztház palotává alakításával kívánt megbízni.
De volt egy feltétele: vállaljak el helyette egy gyilkosságot.
A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
az albérlet küszöbén
feküdt mozdulatlan
szinte észre sem vette
mint lépek át felette
Hozzád
hófehértiszta szőrét
hajnalonta
megérintettem
búcsúzáskor
mint egy kedves barátot
aki mindent látott
de nem szólt
hogy oly könnyedén
lépsz majd át rajtam
ahogy én tettem vele
minden alkalommal
Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Már napok óta harsány hangok hallatszottak a domboldal felől.
– Hozzad már Petikém, hozzad már, sose leszünk készen!
– Milyeneket kértél? Ez vastagnak számít?
– Már mondtam Petikém, hozzáméred a lábadhoz, ha olyan vastag, hozzad.
– Nem lesz gond Kapa, ha tüzet gyújtunk?
– Nem, nem lesz gond, ne aggódjál.
A faluban gyorsan terjedt a hír, egyesek már füstöt is láttak felszállni az elhagyott barlanglakásokból.
– És az sem lesz gond, ha a hiénák megérzik a sült hús szagát?
– Itt nincsenek hiénák, te állat.
– Kapa, de ha mégis vannak, akkor elfutunk?
– El, akkor elfutunk. Hova futnánk Petikém, hova? Ide jöttünk, itt fogjuk leélni az életünket.
– Nem is megyünk vissza a városba soha?
– Értsd meg, itt fogunk lakni, itt fogunk főzni, mosdani, mindent itt csinálunk. Itt élünk majd az erdő közepén, fogunk nyulakat, megsütjük…
– Megesszük.
– Igen, megesszük.
A hangoskodásból gyorsan rá lehetett jönni, hogy két férfi költözött a falu szélén üresen álló barlanglakásokba. Úgy tűnt, nehezen megy nekik a beilleszkedés. Sanyi bátya már megleste őket, régi deszkákból próbáltak padokat ácsolni, de Sanyi bátya szerint „kutyábul nem lesz szalonna”.
– Kapa, segíts már!
– Petikém, engedd már el az istenért. Miért nem teszed már le a büdös francba?
– Ide?
– Hát hova a megmeredtbe lehetne még letenni?
– Kapa ne idegeskedjünk, azt mondtad, itt nem fogunk idegeskedni, azt mondtad itt béke, nyugalom vár ránk.
– Az lesz Petikém, az lesz, csak kurvára be kell rendezkedni a nomád életre, érted?
A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Későn értem haza és a lakás romokban hevert. A tapétán fél méteres magasságig karomnyomok díszlettek, az ágyneműm széttúrva, a bútorok sarkai megrágva, az ételes zacskó feltépve, az alufóliával lezárt konzervek kibontva és tartalmuk kis garzonlakásom különböző pontjain szétkenve. A rohadt dög nem tétlenkedett.
Ahogy próbáltam kitakarítani, a macska végig ott trónolt az ablakpárkányon és megvetően nézett – pont olyan pózban feküdt, mint az egyiptomi Szfinx. Akkor vettem észre, hogy a kispárnámon hevert, amit kitúrt az ágyamból és valahogy felrángatott az ablakpárkányra. Mérgemben kirántottam alóla a párnát, lecseréltem a huzatát és próbáltam a humoros oldalát látni az egésznek. Nem volt. Ha legalább egy kamerát beállítottam volna a lakásba, ami felveszi a macska ámokfutását! Akkor azt feltehettem volna a youtube-ra. Lehet, hogy akkor már gazdag lennék. De így… Csak a bosszúság és takarítás.
Ekkor jutott eszembe az állvány, amit apám hozott utánam. Lehet, hogy az hiányzott a macskának? Felhoztam az autóm csomagtartójából. Egy faoszlop, vastag kötéllel körbetekerve, két polccal. Macskaparadicsom, gondoltam. De mégsem neki. Reggelre ismét a kispárnámon hevert az ablakpárkányon, nekem meg fájt a nyakam, párna nélkül elfeküdtem.
Túl akartam járni a dög eszén, jól letakartam az ágyam, ne férjen a párnámhoz, a macskatápot a konyhaszekrénybe zártam. Este ismét a párnámon heverve fogadott, újabb karmolás- és rágásnyomok a lakásban. De legalább a konzervek között nem garázdálkodott. Másnap a szekrényembe tettem a párnám. Kárörvendően vigyorogtam, onnan szedd ki haver, ha tudod. Kiszedte. Ott trónolt este a párnámon és szfinxként nézte végig őrjöngésem, majd elegánsan leugrott, a konyhába ment és megállt a táljai mellett. Vacsoraidő volt…
A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Tavalyi Irka kötetünk (Darwin parázik) illusztrátora, Vörös Eszter Anna egy rendhagyó kiállításra készül 2017. július 8-án szombaton 18 órakor a MUZA-kertben.
A ZENE, a KÉPZŐMŰVÉSZET és a BOR találkozása…
Muszorgszkij: Egy kiállítás képei művének ütőhangszeres előadása mellett a résztvevők megtekinthetik Vörös Eszter Anna csodálatos alkotásait, amelyeket erre az alkalomra készített. A COOL-TÚRÁN kiváló borokat is kóstolhatnak, amelyeket a remekmű tételeihez válogattuk össze Önöknek!
– 18.00 érkezés – kötetlen beszélgetés
– 18.30 Vörös Eszter Anna tárlatvezetése
– 19.00 A Polgár Pincészet Villány és a Borellátó előadása a finom borokról, borkóstolás
– 20.00 A Talamba Ütőegyüttes témabemutatása, avagy a megérthető zene…
– 20.30 A Talamba Ütőegyüttes koncertje – Muszorgszkij: Egy kiállítás képei – vetítéssel
– A koncert után beszélgetés, borozgatás.
Amikor már a harmadik testes, görögdinnye keblű asszony gyalogolt át a lábán, Zeusz kezdte úgy érezni, nem ér annyit a házsártos neje bűnbocsánata, hogy ő még egyszer az athéni piacra bedugja az orrát. Idegesítette az a sok hangoskodó halandó: az árusokkal harsányan alkudozó szolgálók, a tavernákon a vendégeket kiszolgáló karcos hangú kocsmárosnék és a zengőtorkú zenészek. A pergő athéni dialektus hangjai betöltötték az egész agorát. Az emberek egyre csak tülekedtek, hogy közelebb kerüljenek a friss áruhoz. Zeuszt például oldalba könyökölte egy kecskeképű uraság, ahogy a nyárszagú fűszereket kóstálta, és a sült húsos pultnál valaki ráfröccsente az olajat.
A múzeumok éjszakáján, vagyis inkább estéjén, mert éjszaka dolgoznom kellett, az IRKA gödöllői írókör rendezésében, író – olvasó találkozón vettem részt. Három, nálam fiatalabb, de már nem ifjú szerzőnő Vécsei Rita Andrea, Palágyi Ildikó Brigitta, Somogyi Aranka volt a vendég. Kettőjüknek már jelent meg verses kötete, a harmadiknak megjelenés előtt van egy kisprózája (amit ő kisregénynek nevez). A megismert művek vegyesen hatottak rám. Volt pillanat, amikor bosszantott az elhangzott szöveg aktuális szöveg elvárások szerintisége, de voltak jobb mondatok és érdekesebb lírai képek is a felolvasottak között. Legérdekesebbnek, a nem túl szellemes és mérsékelten egyedi moderáló kérdések (Kabai Lóránt) rései közül valahogy mégis kikandikáló, a nagyon különböző szerzőket írásra késztető motivációk eltérésében is valahogy megtalálható azonos írás indíttatást találtam. Azt hogy a szöveglétrehozás mindhárom szerzőnek egyféle terápia. Ugyanakkor a “betegségük” amire alkalmazzák, nagyon eltérő. Egyik négy gyerekes bíró, másik másból élő kommunikáció-magyar szakos bölcsész, a harmadik programozó matematikus arany fokozatú lakás értékesítő. Láthatóan nem kielégítő számukra az elérhető hétköznapi élet, az írással tágítják saját létterüket. Hiányérzetük azonban teljesen különböző, még női mivoltuk sem teszi közössé, bár az mindhármuknál meghatározó. Náluk is igaz, hogy az írás éltet (kiadva és kiadatlanul egyaránt). Bár a hallgatóság a végére erősen megcsappant, szinte kizárólag az írókörre korlátozódott, számomra elgondolkodtató este volt.
