Már napok óta harsány hangok hallatszottak a domboldal felől.
– Hozzad már Petikém, hozzad már, sose leszünk készen!
– Milyeneket kértél? Ez vastagnak számít?
– Már mondtam Petikém, hozzáméred a lábadhoz, ha olyan vastag, hozzad.
– Nem lesz gond Kapa, ha tüzet gyújtunk?
– Nem, nem lesz gond, ne aggódjál.
A faluban gyorsan terjedt a hír, egyesek már füstöt is láttak felszállni az elhagyott barlanglakásokból.
– És az sem lesz gond, ha a hiénák megérzik a sült hús szagát?
– Itt nincsenek hiénák, te állat.
– Kapa, de ha mégis vannak, akkor elfutunk?
– El, akkor elfutunk. Hova futnánk Petikém, hova? Ide jöttünk, itt fogjuk leélni az életünket.
– Nem is megyünk vissza a városba soha?
– Értsd meg, itt fogunk lakni, itt fogunk főzni, mosdani, mindent itt csinálunk. Itt élünk majd az erdő közepén, fogunk nyulakat, megsütjük…
– Megesszük.
– Igen, megesszük.
A hangoskodásból gyorsan rá lehetett jönni, hogy két férfi költözött a falu szélén üresen álló barlanglakásokba. Úgy tűnt, nehezen megy nekik a beilleszkedés. Sanyi bátya már megleste őket, régi deszkákból próbáltak padokat ácsolni, de Sanyi bátya szerint „kutyábul nem lesz szalonna”.
– Kapa, segíts már!
– Petikém, engedd már el az istenért. Miért nem teszed már le a büdös francba?
– Ide?
– Hát hova a megmeredtbe lehetne még letenni?
– Kapa ne idegeskedjünk, azt mondtad, itt nem fogunk idegeskedni, azt mondtad itt béke, nyugalom vár ránk.
– Az lesz Petikém, az lesz, csak kurvára be kell rendezkedni a nomád életre, érted?
A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Ára: 2 700,-Ft
