illusztráció: pixabay.com
I. tétel.
– Szép Hölgy! Jön-e hát játszani velem?
– De uram, hisz férjem van (s négy apró gyermekem)!
– Ne értsen félre, kérem, krikettezni hívom! Csak azt kérem cserébe: gömbölyded labdáit hozza. Bízza csak reám, én értük nyúlok nyomban… Bojár Cassino: Pajzán próbálkozás (két tételben) bővebben…
illusztráció: pixabay.com
Szokásos kuponengedményes tömeghétvégén vetettem magam a bevásárlóközpont küzdőterére, mint gladiátor a Colosseumba. Ahogyan megannyi önképzavarban szenvedő nőtársam, a még csak gondolatban csírázó tavaszi fogyókúra minden hájat elsöprő eredményében bízva céloztam meg a 38-as méretű göncöket. Előtte kamaszlányomtól alapos kiképzésben részesültem a menő cuccokról. Szemérmetlen őszinteségű felvilágosításában gyors egymásutánban röpködtek a trendi dizájn-kifejezések, amelyekhez buzgón bólogattam, hogy 20 évvel ezelőtt átlagon felülinek mondott IQ-m mára leamortizálódott maradékát pajzsként használva leplezzem teljes divat-analfabétizmusomat. A nagynak hirdetett divatcégek diadalívet formázó ajtó nélküli bejáratán vonultam be elszántan és vérszomjasan. Ide nekem minden virágos top-ot, testre simuló body-t, ceruzavonalú szoknyát, op-artos jegginget, de még púderszínű envelope táskát is! Víg Dóra: Feszes combok bővebben…
illusztrációk: a kötet előlapja Nyul-Donka Judit – Krisztus, virágunk, szép termő águnk www.irodalmiradio.hu
a kötet hátlapja: Nyul-Donka Judit – Nyitnikék
Örömmel értesítjük az irodalmat kedvelőket, hogy az Irka két szerzője sikeresen szerepelt az Irodalmi Rádió pályázatain.
Húsvét kategóriában Szolnoki Irma 3. helyezést ért. Novellája megjelent a Zsongó tündöklés antológiában.
Valahol Barabást kiáltottak
A hosszúra nyúlt szertartás kifárasztotta Jóságost. Nővére férjét temették, eljött az egész család. A család, melynek sohasem volt igazán a tagja. Két lánytestvérét önzetlenül szerette, de ők csak kihasználták a jóságát, bántották, és megalázták. Alig várták, hogy megnősüljön, elűzték a szülői házból, és kijelentették, hogy ott többé, semmi keresnivalója nincs. Férjhez mentek, gyermekeket szültek, akik ugyanolyan lelketlenek lettek, mint a szüleik. A sógorai sem voltak különbek a testvéreinél. Az egyiket magában csak Kapzsinak hívta, harácsoló, zsugori, természete miatt. Őt temették most. A másik, a húga férje, Dölyfös, így nevezte el a tanult, de öntelt és erőszakos alakot, aki makacs felsőbbrendűséggel uralkodott az egész család felett.
A halotti tort a szülői házban tartották. Nem akart odamenni, ahonnan elűzték, de győzött a kötelességtudata. Meg kellett adnia a végtisztességet az elhunytnak, a közös megemlékezésen. Viszolyogva lépte át a küszöböt. Veszélyt érzett az ismerős falak között. A szíve hevesen zakatolt: itthon van, újra itthon.
A szoba felől hangos, jókedvű zsivaj hallatszott. Bekopogott. A hirtelen támadt csendben az ajtó nyikorgása félelmetesen hatott. Belépett. A hatalmas asztal megterítve, rajta bőségesen étel és ital. Körötte ültek a testvérei, a sógora Dölyfös és az unokatestvérek. Hidegen fogadták. Nem néztek rá, kerülték a tekintetét, mindenki a tányérja fölé hajolt, csak a sógora méregette, dühösen:
– Mit akarsz itt? – kérdezte Dölyfös.
– Megemlékezni, ahogy illik, a szeretet törvénye szerint. – válaszolta halkan Jóságos.
– Nem igaz – kiáltotta Dölyfös. – Mit akarsz itt, ahol már nincs helyed?
– A szeretet vezérelt, szeretnék méltón megemlékezni az elhunytról – felelte ismét Jóságos.
Dölyfös egyre ingerültebben lett:
– Vissza akarsz költözni? – mondta ki véletlenül, a legbelsőbb félelmét.
– Nem. Engem a szeretet hozott ide – ismételte harmadszor is Jóságos.
Dölyföst bosszantotta Jóságos csendes szava, becsületes, ártatlan tekintete. Féltette a nehezen megszerzett egyeduralmát, sürgősen el akarta távolítani Jóságost, a család közeléből.
– Nem hiszek neked! Jobban tennéd, ha elmennél! – fenyegette Dölyfös.
Jóságos nem szólt, kérdően nézett az asztal körül ülőkre, marasztalja-e valaki?
A nővére megszeppenve bámult maga elé. Ő orozta el annak idején a szülői házat Jóságos elől. Titokban a saját nevére íratta, de a családnak azt hazudta, hogy Jóságos önként mondott le róla. Most félt, hogy a testvére számon kéri tőle tettét, de Jóságos hallgatott.
A húga sem merte felemelni a fejét, sápadtan matatott villájával a húsok között. Hosszú éveken át megcsalta Dölyföst és hazudott neki. Titkáról csak Jóságos tudott, aki előtt egyszer elszólta magát. Jóságos akkor sem árulta el a húgát, most is hallgatott.
Az unokatestvérek idegesen mocorogtak a székeken. Mennyi csínytevésüket vállalta magára Jóságos, és védte meg őket szüleik haragjától. Mi lesz, ha most beszélni kezd? De Jóságos szerette őket, és hallgatott.
Kínos lett a csend. Senki nem állt ki Jóságos mellett, a család némasága önmagáért beszélt. Dölyfös biztos volt a dolgában. Ismerte Jóságost, tudta, hogy sohasem árulná el a szeretteit. Elérkezettnek látta a pillanatot, most végleg megszabadulhat tőle.
– Miért hallgatsz? Nincs semmi mondanivalód? – dörgött Dölyfös hangja és diadalittasan fordult a családtagok felé. – Döntsetek ti! Menjen vagy maradjon?
Az eddig ijedten lapító családnak azonnal megeredt a nyelve. Megkönnyebbülten, egymás szavába vágva szidták Jóságost.
– Látni sem akarunk! Menj el! Tűnj a szemünk elöl! – záporoztak a kegyetlen szavak.
Jóságos némán megfordult és lassan az ajtóhoz lépett. Sejtette, amikor ide indult, hogy ez történik majd. Mégis eljött, mert szerette őket és lelkében még ott élt egy halvány remény. De hiába minden! A pénz, a hatalomféltés, a zsarnokság nagyúr, nem tűri meg az igazi szeretetet maga körül.
Nem nézett vissza. A szíve sajgott a fájdalomtól. Szédült, úgy érezte, ezer tüske szúrja a homlokát. Háta meggörnyedt, súlyos keresztként nyomta vállát a lelketlen család összes bűne, a sok titok, melyet mindvégig némán magában hordozott.
A felesége semmit sem kérdezett, amikor letörten, fáradtan hazaért. Jól ismerte már a család minden szennyesét. Sietve fürdővizet készített és megágyazott az urának, majd halk szavakkal nyugtatva, lágyan simogatta férje arcát, míg súlyos terhét feledve, Jóságos végre álomba szenderült.
Eljött a Húsvét ünnepe. Dölyfös és a képmutató család templomba készülődött. Nem hitték az Istent, de a jó erkölcsi megítéléshez, az előmenetelhez ez is hozzátartozott.
A tüneményes napsütésben langyos szél dúdolt kettőst a templomi orgona hívogató hangjával. Hirtelen a semmiből teremve, fergeteges zápor zúdult az istentiszteletre igyekvők nyakába. Dölyfös, magából kikelve, dühösen káromkodott:
– Mi ez? Felhő sincs az égen, mégis szakad az eső? Tönkremegy a drága ruhám, az istenit neki!
Egy pöttöm öregasszony lépdelt mögöttük, szívéhez szorítva védte zsoltáros könyvét az eső elöl. Mikor melléjük ért, végignézett rajtuk, majd csendben azt suttogta:
– Valahol Barabást kiáltottak, Jézus könnyezik.
A Tavaszi szél kategóriában Galló Kovács Zsuzsanna haikui megjelentek az Irodalmi Rádió Zsongó tündöklés kötetében.
illusztráció: pixabay.com
Sütő Fanni: 75. Szonett – A Bundáskenyérhez
Az vagy nekem, drága Bundáskenyér,
mint tavaszi zápor éhem sivatagán.
Gyomrom miattad örök harcban él,
Hisz veled sosem lehetek divatsovány.
Erős vagyok ugyan, de van pár hibám:
Ha megérzem lágy illatod a konyhán,
vonzó lankáid rögtön bejárja fantáziám
míg senyvedek a diéta poklán.
Szagod varázsa csordultig betölt,
S egy harapásodért is sorvadok.
Nem szabad! vagy mégis… az éhség úgy gyötör
Egy falatot… vagy kettőt bekapok…
Betojásaranyoztad az életem,
Felfaltalak, de mégis éhezem.
(Elhangzott a Feszes combok irodalmi borkóstolón)
A Gödöllői Városi Könyvtár és az Irka sok szeretettel vár minden érdeklődőt
2018. május 10-én, csütörtökön 18 órakor
Braun Katalin – Szerelemmagány c. kiállításának megnyitójára
A kiállítást megnyitja: Hibály Csilla festőművész.
Közreműködnek:
Dezső Piroska, hegedű, ének
Szabó Gergő, zongora és
az Irka tagjai
A kiállítást rendezte: Seres Imre
Braun Katalin – életvezetési tanácsadó, tréner. Gödöllőn él családjával, az Irka tagja. 2013-ban kezdett e rajzolni, központi témája: a nőiesség, anyaság, életerő. A képek üzenet az élet igenlése, önmagunk kiteljesítése.
A kiállításon a képekhez írt Irka tagok versei is megjelennek. A meghívón olvasható két vers a szerzők műveinek kifejezéseit, egy-egy sorát kiemelve született meg.
Galló Kovács Zsuzsanna: Szerelemmagány
a tél szorongat
már messze jársz
emléked feldereng
talán a fénycsíkban
a révületben mintha
egybeolvadva
maradnék nálad
csak mi ketten
minden mi volt
egy lélegzetvétel
nyakszirten pihék
öblöt elérve
ahogy a tenger
ha közelebb lennél
elillansz
még távoli az ébredés
Istók Anna: Szerelemmagány
olyan egyszerű ez
a nélküled múlt álom
felejtés ködéből
abból ragyog elő
a mindenségre hagyatkozva
csak mi ketten
úgy vagyok
nálad benned magamat
buja, bolyhos redők között
puha jajszó az élet
szirmok ha nyílnak
fodrai simulnak
bronzszínben ragyognak
homokká őrli őket
az emlékek szétporladnak
A kiállítás a könyvtár nyitvatartási ideje alatt május 19-ig tekinthető meg.
illusztráció: pixabay.com
Na végre! Felértem. Kíváncsi lennék, ki volt az a barom építész, aki 865 lépcsőt tervezett a toronyszobához? Még jó, hogy minden nap children – fitneszezek, és tajcsizok a tengerparton. Futni is szoktam a kastély melletti erdőben. Már kértem apámtól egy olyan szintetikus futópályát, amilyen a Margitszigeten van, Magyarországon. Érdekes lehet ez az ország. Olvastam, hogy szuper színitanodáik vannak. Jelentkeztem is az egyikbe, aminek megtetszett a hosszú neve: Goór Nagy Mária Színitanoda Egyesület Művészeti Szakgimnázium. Visszaírták, hogy jelenleg királylányokat nem vesznek fel, most a csúnya, karakteres arcok a menők. Különben is mit akarok én, ha nemsokára megszúrom az ujjam, és 100 évig fogok aludni. 115 éves nőkre már nincs szükségük, azokat már nem akarják zaklatni a hetvenes rendező-férfiak.
Úristen! Milyen ráncos az arca az anyókának. Az biztos, hogy nem kapott se botox injekciókat, se HIFU ( Nagy-Intenzitású Fókuszált Ultrahang) kezelést soha életében. Jó reggelt öreganyó! Megjöttem. A sorsát senki sem kerülheti el. Mutassa meg melyik az orsó, gyorsan megszúrom magam, és haladjunk. Aludni szeretnék már, ha a Grimm testvérek voltak olyan galádok, hogy 100 év alvásra ítéltek. Szabad ilyet csinálni? Ezt tanították nekik a kreatív írói kurzusokon? Végül is jól jártam, hisz a királyfi csókja felébreszt majd, és élünk utána, mint Marci Hevesen. Már most mondom, hogy csak szép hapsit fogadok el, minimum olyan legyen, mint Vecsei H Miklós, a 21. század Rómeója, akinek csodálatosan duzzadt száját öröm lesz megérintenem ajkaimmal. Már a gondolatára is vibrálok.
Mi van? Elmarad az alvás? Ne má! Nekem kell megcsókolnom egy csúf békát? Kikérem magamnak! Én Csipkerózsika vagyok, nem csókolgatok mindenféle varangyokat. Falhoz is vághatom? Na, ez már döfi, mindig is érdekelt a szado-mazo.
illusztráció: pixabay.com
Elindult a cégnél a Nagy Fogyás program. A fitness teremben havonta mérték a testsúlyunkat és életmódtanácsokat kaptunk emailen.
Egy darabig nem történt semmi. Aztán, úgy fél év múltán, láttam néhány felismerhetetlenségig megváltozott embert. Gondoltam, írok egy cikket a csodás eredményekről az üzemi lapba, és elindultam interjúkat készíteni. Mersdorf Ilona: A nagy fogyás bővebben…
Reggel vállamon kereszttel elindultam a szavazókörbe. Már jó régen hordom, mára szinte részemmé vált. Az utóbbi évek rakták rám. Azóta kényszerűen mindenhová magammal viszem. Nem könnyű vele élni, lenyom, megnehezíti a mindennapjaimat. Most megint megígérték: megvédenek. Gondoltam, itt az alkalom, hogy letegyem valahová. A bejáratnál megállítottak és nem engedték, hogy bevigyem. Azt mondták túl nagy, és egyébként tiltják a szabályok, nem kerülhetnek be oda zavaró tárgyak. Furcsálltam a dolgot. Próbáltam érvelni, mondtam, azt olvastam, úgy szavazhatok, hogy valaki mellé teszek egy keresztet. Rögtön közölték velem, nem ilyen keresztre gondoltak, hanem olyanra, amelyik nem nyúlik túl a rajzolt körön, a kiválasztott név mellett. Az én keresztem túl nagy, le kell tennem az ajtó mellé, ha befejeztem a voksolást vihetem tovább, ahová akarom. A szavazólap újságnyi volt, mégsem találtam megfelelő jelöltet. Ráírtam a lap aljára, hogy Barabás. Rajzoltam mellé egy kört és abba tettem keresztet.
illusztráció: pixabay.com
Mélyről fújta ki a füstöt és szemével elgondolkodva követte a füstkarikát. – Két nővel élek együtt és mindkettő tökéletesen idegen számomra.
Meglepetten fordítottam felé a fejem. Nem számítottam ilyen vallomásra. A tízperces cigaretta szünetekben sok mindenről beszéltünk már Andrással, de ennyire személyes témát nem érintettünk még. Nem azért, mert gondosan kerültük, mint akik tudják, hogy csak így lehet egymástól biztonságos távolságot tartani. Nem volt köztünk semmiféle vibrálás, mondataink nem félbehagyott lehetőségek lenyomatai voltak. Egyszerűen csak jól kijöttünk egymással. Víg Dóra: Megcsalás bővebben…
illusztráció: pixabay.com
Éjfél:Szerény, kicsi szó. Két szótag, öt hang. Mégis jelentős forduló pontja napjainknak. Előtte ma, utána holnap. Túljutva rajta: fordítva. Mikor is fordul át a ma holnapba? Köznapi fölfogásunkban pontosan 24:00:00 és 0:00:00 másodperc közt. Gyakorlatban e két másodpercet, mint határt el is hanyagoljuk. Hiszen mire kimondjuk, már több is eltelik belőlük. De az óra számlapja híven tájékoztat-e az éjszaka felező pontjáról? Igazat mond-e? Valóban ekkor feleződik az éj sötétje a Nap leszentülte és fölkelte közt? Itt aztán közbeszól a – hol is? Érdemes-e vitatni, hogy a zónaidő keleti és nyugati határán, vagy akármely más délkörén különbözik ez az éjt felező pillanat? S közben a műsort sugárzó hírművek oly magabiztosan közlik: „Éjfél van.” Nem szólva arról, hogy ezen állításukhoz–ámításukhoz névszói állítmány is ölég lenne: „Éjfél”… De özönlik a szó – hiszen ezt vélik föladatuknak – és igazság tartalmukat nem szoktuk kétségbe vonni. Hej, ha csak ez lenne az egy, a legfőbb bukfenc tájékozódásunkban!
