akkoriban
szép akartam lenni
nem az a vézna szemüveges
amilyen voltam
aki a Janusz latin óráira
éjszakákat tanultam
vártam értem jön és
csókjával ébreszt
engem a csúnya szemüvegest
aki a nagyszünetben
Portit szívtam
hogy észrevegyenek

tizenhatéves vággyal
sóvárogtam a bolgár
augusztusi nyárban
Guantanaméra
szólt a bárban
kárminvörös szoknyám
hímzett virágai
félénken izzottak
a félhomályban

jöhettél volna hamarabb
ha évekkel korábban
mondod szép vagyok
nem dobom ki
kárminvörös szoknyám
és nem halkítom le a rádiót
ha szól a Guantanaméra

A Gödöllői Irodalmi Díj 2018. 3. helyezett verse

illusztráció: pixabay.com

Ébredésálom

Amikor felébredek, egy lány fekszik mellettem, felém fordulva, csukott szemmel. Arcának tömény bujaság szaga van. Nem tudom, hogy került ide. Fiatal arc, de nagyon gyűrött. Mélyen alszik. Néha grimaszokat vág. Arcrángásai se nem mosolyok, se nem félelemráncok. Talán éppen álmodik. Amire tegnapról emlékszem, az a tömény egyedüllét, ami elől egy színházba menekültem. Találomra választottam ki az előadást az Interneten. Most is, mint mindig korábban, kaptam jegyet az utolsó pillanatban a kezdés előtt. Ez a lány ült mellettem. Nagy, kerek, meghatározhatatlan színű szeme tűnt fel, amikor a darab egy-egy katartikusabb pillanatában összenéztünk. Nem tudom milyen a teste, most is csak az arca van kint a takaró alól. A hangja otthonos melegségére emlékszem. Amikor a ruhatárnál éppen elém került, megszólítottam. Hívtam és ő eljött velem. Olyan őszintén beszélgettünk, mintha régóta ismernénk egymást. Attól kezdve kihagy az emlékezetem, pedig csak teát ittunk. Becsukom a szemem.

illusztráció: pixabay.com

Mikor hal már meg az öregasszony?
Hamvait az Unghoz kéne vinni szépen.
Megbeszéltük, míg önmaga volt éppen.
Sokáig élt az öregasszony, mint a javasok,
nem gyógyított, csak trükköket javasolt.
Őt gyógyították, csak őt ápolták, tíz éve már. Rébb Terézia: Mikor hal már meg? bővebben… →

illusztráció: pixabay.com

fenn a kémény szűk peremén
ülök s farkam lógatom
azt ígérte jár majd felém
várjak rá e balkonon

el is jött a szép kis vörös
rám se nézett a pimasz
nem vagy te már elég tökös
mondta s vágott egy grimaszt.

később jött egy festett szajha
kihívóan nézett rám
meg sem állt csak elment balra
bandzsi volt szegény cicám

hej nem így volt hajdanában
ha feljött a teli hold
jöttek elém garmadában
a falka nekem dalolt

dörgölőzve hízelegtek
mindegyik engem akart
szép volt de mind tovatűntek
lógathatom farkamat

régen elmúlt már az éjfél
kedvem farkam lelohadt
borzongat az északi szél
átjárja a csontomat

így talált rám ma a vénség
görbe hátam roskatag
magam vagyok minden rémség
tűzre való rossz kacat

illusztráció: pixabay.com

Feritől kért tanácsot, mit, hogyan csináljon. Ez lesz az első, nem akarta elrontani. Feri nagyszájú, beképzelt és felvágott a sikereivel, ő biztosan tudja, mit kell tennie.

– Simogatod, rádobod az ágyra, betolod és kész. – intézte el pár szóval az aktus leírását Feri.

– Nem, nem lehet, hogy csak ennyi – töprengett, és még jobban elbizonytalanodott.

– Figyelj, – sajnálta meg Feri, és egy kis üvegcsét nyomott a markába. – Mielőtt betolod, kend be ezzel, de vigyázz, nem kell belőle sok. – azzal faképnél hagyta. Szolnoki Irma: Az első aktus bővebben… →

illusztráció: pixaby.com

Nyári hőségben olvad a számon a rúzs,
mint a hátsómon a zsír.
Már vagy két hete edzek.
Nincs már más rajtam, csak a csont meg a hús,
a flabélos, zumba meg sok
basmati rizs áldásos hatása
Norbival olvad az úszógumi, s a haspárna
És a hasábra vágott burgonyát,
Áramvonalaim zsíros zátonyát,
Egy kick-box mozdulattal sutba vágtam,
Cukorgyantázott lábam
Jól mutat forrónadrágban,
mert addig masszírozták
combomon a hájat,
míg vándorlásra adta fejét,
s az új lakhelyét
dekoltázsomba ágyazva találta meg.
Kész is a mestermű, eldobod az agyadat
Íme, én a bombanő,
és csak félig műanyag!

illusztráció: pixabay.com

Nem tudta felhúzni a cipzárat, bármennyire is próbálta behúzni a hasát. Még egy utolsó kísérletet tett, majd szomorúan nyúlt a régi, kopottas farmer után. Sírva fakadt. Először randizott a fiúval, csinos, lehengerlő akart lenni, de győzött a háj, mely rendíthetetlenül terpeszkedett a pocakján.

Hányszor kérték a szülei, hogy kevesebbet egyen, tizenhat évesen, lánylétére, nem szabad így kinéznie. Az osztálytársai csúfolták, kinevették, gúnynevet is akasztották rá: Dundinella. Szolnoki Irma: Dundinella bővebben… →