azután
évekig nem hordtam
azt a fekete bőrkesztyűt
amivel lehúzhattam
aznap este a vacsoránál,
az étterem félhomályában
elgurulhatott messzire
az asztalok alatt
nem láttam, mondta a pincér,
s tovább pakolta a poharakat,
családi ékszer volt
apró briliánsok, középen
kerek kéktopázzal,
átöleltél, veszünk másikat,
mondtad, s nem értetted,
miért csóváltam a fejem,
s miért néztem minduntalan a szemed,
ami oly kéken csillogott,
mint a legszebb gyűrűm topáza,
amit akkor veszítettem el
veled örökre
Neked mi jut eszedbe egy cigisdobozról?
Bartos Jankának a szavak, így fogta őket, papírba sodorta és most ezzel kínál meg Téged, hátha rászoksz a versekre.
Gyere el a kötetmagyarázóra, fogyassz legálisan Janka dobozából, és ismerkedj meg a gimnazista költő és az illusztrátor mellett a könyvtár diák írókörével is.
illusztráció:pixabay.com
2018. október 11-én délután hatkor, munkám végeztével, éppen Pesten voltam a belvárosban. Hirtelen igény támadt bennem arra, hogy színházba menjek. A Katona József Színházat választottam. A neten láttam, hogy a Bajnok megy a nagy színpadon. Pintér Béla rendezését, a Puccini ihlette darabot, már több mint két éve játsszák. Korábban is szerettem volna megnézni. Tíz perccel kezdés előtt érkezve, a pénztárban egyedüli vásárlóként, sor nélkül kaptam egy állójegyet. Miközben vártam a rendes jegyesek érkezése utáni bebocsátásra, jött egy fiatal társaság, akiknek nyolc jegyéből egy szabad volt. Mondtam a csoport jegyeit átadó harminc körüli srácnak, hogy azt szívesen elfogadom ingyen, mert állójegyem már van. Nem reagált, bement, majd kisvártatva visszajött, és szó nélkül kezembe nyomta a jegyet. Telt ház volt, de azért senki nem állt. Ujj Béla: Mit takar a Köpeny? Katona József Színház: Bajnok bővebben…
Hiányod hüvelykpercnyi űrt hagyott húsomban.
Jobb lesz így, tudom,
még serceg az elválásunk pontján a tompa fájdalom.
Álmatlan éjszakákon át búsultam
veled, és most nélküled.
Már pár órája elmentél,
a hűlthelyedből még szivárog a vér,
már sosem leszek egész nélküled.
De sosem hagyhatsz el teljesen,
a szekrény mélyén heversz holtan egy dobozban,
drága, hűtlen bölcsességfogam.
illusztráció:pixabay.com
Húsz évig tartott. Gyönyörű emlék minden perce. Szép hangja volt apámnak, zengő tenor. Sanyarú sorsa nem engedte, hogy komolyabban képezhesse, hát úgy edzette, hogy szinte mindig énekelt. Énekelt, ha öröm érte, ha fájdalom gyötörte. Tudta, hogyan kell vidáman, dalolva venni az akadályokat, és hogyan lehet nótaszóval elviselni a megpróbáltatásokat. Szolnoki Irma: Elveszett bővebben…
illusztráció: muza.hu
2018. október 13-án este, egy jó délutáni úszás után, elmentem a gödöllői Művészetek Házába. Véletlenül láttam meg a MUZA programjában, hogy egy Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére művére épülő amatőr előadás lesz. Öt perccel a kezdés előtt alig találtam parkolót, de gondoltam, mégis megpróbálok bejutni. Hamar kiderült, hogy az érdeklődés a helyi Szimfonikus Zenekar Remekművek Gödöllőn bérlete aktuális programjának szól, így gond nélkül kaptam jegyet. Ujj Béla: Ki a bolond? Száll a kakukk fészkére… Club Színház bővebben…
Őszidő
életnek fáját
mëgrázogatják
égi parancsra
mennyei szolgák
hull a gyümölcs
lombok susognak
búsan inognak
itt maradottak
fájón siratják
hitük ellenére
haza szólított
szeretteiket
ám kurta idő
sorukat adja
hullanak ők is
föl éghazába
Szerelemmagány
a szép a jó a hű
vonz éltet s reméltet
a napok átszöktek már életeken
a Mindenség mellém bújik az ágyba
Testemen végig lezúdul
jöhettél volna hamarabb
Holnap már messze jársz, távol
Leplét magára öltve suhan az éj
siettetném a napot
Te varázsolsz belém bűntudatot
Tudom mekkorát hazudik a tükörkép
elromlott összetört hiába minden rendezőelv
Nincs elég könnyem, hogy elsirassam
átfestem magamon emlékedet
(A vers az IRKA 10 – Jubileumi kötet verseiből szerkesztődött)
Óda a turbulenciához
Mi lehet ez széles föld felett szebb dolog nálad,
drága turbulenciám?
a két órás fásult reptér-rutin után,
szekjuriti, csekin, s a fapados tehénkarám,
ahol túlsúlyos bőröndöm bújtatom sután,
„Tele van könyvvel!” sápadt el anyám,
„ez lesz a veszted.” És tessék, megint igaza van,
az egek téged küldtek büntiként.
De hát nem adhatok mást, mint lényegem,
és hát ez az esszenciám,
mint neked az, hogy a reggelit belőlem jól kirázod,
lesben állsz, a pillanatot kivárod, aztán lecsapsz.
Erről nem nyitok vitát.
Jobban térítesz, mint a jezsuiták.
Szalad a stewardess, lába remegő,
a gép hátuljában felbőg egy csecsemő,
mellettem a srác békésen szendereg,
míg lábát diszkréten rám tolja,
amott egy néni, szemében rettenet,
rózsafüzért morzsolva mormog egy imát,
bennem is spirituális reflexiót ébresztesz, nahát.
Huppanunk, s rögvest eszembe jut Ikarusz,
na nem a busz,
bár az is hasonlóan rázós lehetett.
Szó bennszakad, a szív félreketyeg,
ebben senki sem konkurenciád,
tubicám, mucikám, turbulenciám,
azért áj lávjú mégis,
hisz Magyarország felett kátyús még az ég is.
Irka 10 születésnapi buli
2018.10.09. 18 óra
Izgatottan, büszkén és meghatottan készültünk a 10 éves születésnapunk megünneplésére. Kriszti precízen, táblázatban követte a tervezett sós és édes harapnivalók arányának változását, s mindenről kétnaponta tájékoztatott minket. Mindenki beleadta szívét-lelkét a sütésbe-főzésbe, és amikor a várva várt napon, október 9-én délután a könyvtár kistárgyalójában megláttam a szendvicsektől, több kilónyi pogácsáktól és ínycsiklandozó süteményektől roskadozó asztalokat, a „Lakodalom van a mi utcánkban…” magyar nóta jutott eszembe, gyermekkorom falusi lakodalmaira emlékeztetve. Galló Kovács Zsuzsanna: IRKA 2008 – 2018 bővebben…
