Hegyi Attila Lajos: Műterem ballada

Hegyi Attila Lajos: Műteremsarok

Műtermi csend, félhomály,

átható lakk szaga árad

kókadt virág szenderül

festék beszárad

a képen nem baj

úgy is csak másolat.

 

Egy váza régóta várakozik,

jó szolga volt, sok ihletet adott.

Tekintet rávetül, elkalandozik,

oldalára vastag por rakódott

 

Öreg művész görnyed

keze meg-megremeg.

állványán üres vászon ernyed

használt festéktubusok

Fércelt vázlatok

várják a valóságot megélni,

még nem tudják

a külvilágot.

 

Itt minden talált kincs

A beszüremlő fény is.

Kész kép sehol sincs

Töredéknyi fétis,

antik szobor torzó.

Kintről halk zenét sugároz,

egy kopott rádió.

 

Fest a vén piktor

Fejében letisztul a világ

Végül is egy szál virág elég

A műterem balladához neki.

Apróságok

Nyirán Ferenc költő és Kabai Lóránt szerkesztő lesz az Irka és a Gödöllői Városi könyvtár vendége 2016. június 2-án este 18 órakor.

Nyirán Ferenc: kettőből egy

még két frottírköpeny lóg
a fürdőszobafogason hófehéren
kék puha pizsamád a komódban
s megterítve ebédhez két személyre
kávé és nosztalgiakrémes a desszert
ám csupán egy olvasólámpa
világít esténkét az ágyadnál
s ha lágy női kezet akarsz
érezni a tarkódon bármily
nevetséges is de
fodrászhoz mész

Pecznik Éva: Az alvóka és a kamaszodó gyermeki lélek

Almási Lajos rajza 026
Almási Lajos rajza

 

„Ne felejtsd el eldugni!” Ezt a mondatot találtam fiam ágyán egy cetlin, a féléves kora óta vele alvó macija mellett. Abban nem volt semmi meglepő, hogy napok óta emlékeztetetőket írtunk, hiszen a kilencéves szülinapi partijára készültünk, és a tizenhárom vendég, a meghívottakat lefoglaló játékok, a torta, a gyertya, a tűzijáték, stb. miatt folyton fel kellett jegyeznünk az elintézendőket. Pecznik Éva: Az alvóka és a kamaszodó gyermeki lélek bővebben…

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk

Illusztráció: Szathmáry Blanka
Illusztráció: Szathmáry Blanka

Már elmúlt hatvan, amikor életében először, hosszas hezitálás után, vett körömlakkot. Nem a mostani divat szerinti harsány színűt, hanem amolyan diszkrét, alig látszó rózsaszínt.

Csak az érzés miatt, hogy neki is lakkos a körme. Soha nem szerette a nagy körmöt, mindig tövig vágta, állandóan sikálta a körömkefével. A főzéshez ez elengedhetetlen volt. Most is inkább a lábára gondolt, amikor hosszas válogatás után a Rossmannban a leértékelt áruk közül kiválasztotta azt a gyöngyházfényű rózsaszínt. Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk bővebben…

Ujj Béla: Élni, mint a fák

Tomkó Ádám: Sötétség
Tomkó Ádám: Sötétség

Van olyan mondás, hogy a fák állva halnak meg. Nálam a cserépkályhában mindig fekve végzik, csak úgy férnek be. Az erdőben is fekve korhadnak el. Az ablakomból látható patakparti diófa néhány éve egész nyáron leveletlen maradt. Látszólag elpusztult, aztán következő évben mégis kihajtott. Azóta is állva él. Szerencséje volt, senki sem fogott rá fejszét. A fák többségét élve vágják ki. Hullva már nem értékesek, fekve pedig lassan enyésznek el. Manapság, bár nem használják, vigyázzák a kidőlt törzseket, leesett ágakat is az erdők új tulajdonosai. A rőzsegyűjtőket sokszor várja rendőr az erdőszélen. Nem tudom, miért lenne jó állva meghalni. Meghalni sehogyan sem jó. Legfeljebb időszerű, ha elfogyott az élet lehetősége. Aki még tud állni, ne a halállal foglalkozzon, hanem az élettel. Egyébként élni sem mindig állva kell, jó néha fekve, ülve lenni is. Van olyan, amit állva nem lehet, vagy nem jó csinálni. Az állás egy az élés állapotai közül. Nincs köze a halálhoz.

 

Istók Anna: Pajzánfalva

Hegyi Attila Lajos: Vadóc a falon

A magyar nép kissé pajzán,
Utazz át csak sok kis falván.
Kezdd az utad Mogyoródon!
Ne Tökölj, várnak már (K)ondón!

Ha Heréd csak Halimbál,
Gyalókán nyalókálj!
Fityeházán meg csak fityeg?
Már így nem lesz sok Kölked.

Kamacsra vágysz kamacsolni?
Kakasdra meg kakaskodni?
Öttömösre ötöt tömni?
Farkaslyukán lődörögni?

Vedd elő a lőcsöd Lőcsén
Kókán, ha kókadt, üvöltsél!
Kurityánban kurtyizánok
Megmutatják Farádot.

Lánycsók után jön az Ajak,
Apácatornán átutazz!
S ha Bugyi mellett visz el utad,
Pornóapátit ki ne hagyd!

Cseszd a kurdot Cseszneken,
Kúrd a csehet Kurdon!
Utazgass csak lengén,
Makkoshotykán hetykén!

(A vers megjelent a Karcvonások antológiában, 2013 Gödöllő)

Ujj Béla: Megvalósult álmok országa

Hegyi Attila Lajos: Álom
Hegyi Attila Lajos: Álom

Csónakföld császára azt álmodta, hogy országa dübörög. Reggel elmesélte álmát a főudvarmesternek. A főudvaronc elmondta, barátjának a Csónakföldi Idők főszerkesztőjének. Az sebtében terjedelmes cikket közölt az ország dübörgéséről. Elolvasta azt a Csónakföldi Távirati Iroda vezetője. A CSTI azonnal hivatalos közleményt adott ki a dübörgésről. A Hajóharsona rádió a CSTI-re hivatkozva közölte a hírt: Megállíthatatlanul dübörgünk. Mikor a császár ezt meghallotta elégedetten nyugtázta, hogy már az álmai is teljesülnek.

Pecznik Éva: Didzseridu

Almási Lajos rajza
Almási Lajos rajza

Ha a didzseridu lenne a feladvány a „Legyen Ön is milliomos” című vetélkedőben, valljuk be, nagy fejtörést okozna, melyik definíciót is válasszuk a megadott négy választási lehetőség közül. Indiai város? Serdülő lány lovári nyelven? Egy különleges szexuális póz a Káma Szútrából? Ősi ausztrál hangszer?

Nos, aki az utolsóra szavazott volna, az találta volna el a helyes megoldást. Miért jutott eszembe ez a monoton hangokat kibocsátó, hosszú, egyenes fadarab? Egyrészt azért, mert egy unalmas vasárnap délután a teraszon üldögélve meghallottam a hangját. A szomszéd különc srác szólaltatta meg, aki maga faragja ezt a hangszert. Mindig is tudtam, hogy nem hétköznapi szomszédokkal vagyunk körülvéve, de ez engem nagyon is inspirál. Például a didzseridu hangjáról eszembe jut az ember ősi szabadságvágya és az emberi hang hatalma. Pecznik Éva: Didzseridu bővebben…

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Jegyzetek egy utazásról

Illusztráció: Szathmári Blanka

Nem, nem az Eiffel torony minden fölé magasodó terpeszkedő dölyfössége, hanem a madzsarmadzsar kurjongatással gagyi kulcstartót áruló feketék, nem a diadalív kimért eleganciája,  hanem a kamerámba mosolygó díszmenetelésre várakozó katona, nem az aranyozott szobrokkal díszített hidak a Szajnán,  hanem a partról integető horgászok, nem a Notre-Dame tiszteletre áhítozó monumentalitása, hanem a Szent Antal szobor lábát simogató, könyörgő tekintetű anyóka, nem a Lafayette áruház szentélyeknek kijáró pompája, hanem a hölgy, ahogy bocsánatot kért mosolyogva, amikor meglökött; Pardon madame-mondta, és megsimogatott. Nem Versailles pazar gazdagsága  és nem, nagyon nem a geometriai formákba kényszerített bokrok, fák, hanem a három japán kisgyerek, ahogy ölelték egymást apjuk fényképezőgépe előtt és a fáradtságtól kicsit kába japán néni, aki hangos böfögéssel botorkált a család után. És az ezüst álarcos lány, aki hagyta, hogy lefényképezzem,  pedig tudta, hogy nem fogok beülni az étterembe. A kovácsoltvas erkélyrácsok is, a fekete kosztümös lány,  aki az erkélyen cigizve telefonált, majd laza mozdulattal dobta az égő csikket a járókelők közé. De legfőképpen a sármos francia, aki Delon-Belmondó-Montand mosollyal nézett rám, s emiatt egy pillanatra elfelejtettem, hogy elmúltam hatvan.

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.