Őszidő
életnek fáját
mëgrázogatják
égi parancsra
mennyei szolgák
hull a gyümölcs
lombok susognak
búsan inognak
itt maradottak
fájón siratják
hitük ellenére
haza szólított
szeretteiket
ám kurta idő
sorukat adja
hullanak ők is
föl éghazába
Nádašpétër: Őszidő