illusztráció : Horváth Piroska
Szabad a vers*
Azt mondta a Zsófi,
írjunk szabadverset és
legyen önreflexív.
Hát bassza meg, ez a két
dolog nekem soha nem ment,
kényszerítenek a rímek, a ritmus,
nem tud a villamosversem
leugrani a sínekről.
– Ön reflexív? – Magázva
kérdezem magam.
Ha vizsgálódom is, a füzet lelkem
lapjai úgy egymáshoz préselődtek,
hogy orkán se fújná szét őket és
inkább elégetem a füzetem,
nem hagyom, hogy kiolvassanak mások.
Ki a faszt érdekel, hogy mennyire
utálom reggelente nézni az órát,
hogy letelt-e a három perc,
mert ennyi kell, hogy
a Correga fertőtlenítse a
fogsorom és mire
felráncigálom magamra a
kompressziós harisnyát az
összes busz régen elment,
mehetek megint gyalog a 40 fokban,
ma is csurogni fog az izzadtság
a parókám alól
és minden erőmet össze kell
szedni, hogy ne káromkodjam
el magam, amikor a recepción azt
mondják, csak 4 hónap múlva
van időpont a szemészetre.
Hát igaza van mégis Zsófinak.
Legalább a vers legyen szabad.
*Írótábori gyakorlat, amelyben két feladat ötvöződik. Formai megkötés: szabadvers. Tartalmi megkötés: trágár szavak használata úgy, hogy ne legyen pornográf a tartalom. Lásd az erre vonatkozó utalást Istók Anna tábori beszámolójában.
Elolvastam Meghökkentem Még párszor el kell olvasnom, hogy eldöntsem, tetszik é, vagy nem.
Nekem kifejezetten tetszik. Nem feltétlenül a trágár szavak miatt, de az egész egészséges része az is.
Nekem az a véleményem, hogy aki nem káromkodik, megveti azt, az hazudik.
Az, hogy ez most itt zöld utat kapott, és visszaköszönhetett, számomra testközelebbivé, intimebbé, befodahatóbbá, személyesebbé, morcosan ironikussá tette. Szerintem itt és most ez egy jó kis fűszer. 😊
Olvastam én ezt?
Vagy csak most? De nagyon köszi 🙂