Bienvenue! kategória bejegyzései

“Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.” (Márai Sándor)

Feketéné Bencsik Julianna: Karácsony fürdőruhában

illusztráció: pixabay.com

Kislány koromban az ünnepek közül a karácsonyt szerettem a legjobban. Szentestén a terített asztalt mindig sokan ültük körbe, és az Anyukám főzte töltött káposzta volt az ünnepi menü. Evés közben a felnőttek az újbort kóstolgatták, mi, gyerekek meg málnaszörpöt kaptunk. A mákos, diós bejgli elfogyasztása közben már nagyon vártam, hogy megszólaljon a Jézuska csengője, jelezvén, hogy megérkezett. Ilyenkor a karácsonyfán világító gyertyák, a fa tetejére helyezett Jézuska, és a színes gömbök látványa mindig elvarázsolt. A Mennyből az angyal eléneklése után áldott karácsonyi ünnepeket kívántunk egymásnak, és kibontottuk az ajándékokat.

Ezek megható pillanatok voltak, hiszen ekkor az adventi várakozás beteljesülése, és a szeretet jegyében gyűltünk össze, és köszöntöttük egymást.

Évek múltán, amikor már anya lettem, elhatároztam, én is úgy fogom előkészíteni és megünnepelni a szentestét, ahogyan azt a szüleimtől láttam. A fiam négyéves koráig nem is volt ezzel semmi probléma. De az ötödik karácsonyunk egészen másként alakult.

Fiatalok voltunk, és kalandvágyók, ezért elfogadtuk azt a felajánlott lehetőséget, hogy négy évig egy másik országban, egy másik földrészen éljünk.

Feketéné Bencsik Julianna: Karácsony fürdőruhában bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Veled

IMG_2170

illusztráció: a szerző felvételei

Veled

Mint a szélvész
múlnak a napok,
frangipáni szirmok
a kerti padon.
A trópusi melegben
rózsaszín álom
a naplemente.
Akár a villám
cikáznak a
rozsdabarna
vonalak, pöttyök
a zöld térben
legyezőmön,
mit kétéves
kezeddel festettél
nekem, a Nagyinak
aki átrepültem érted
a fél világot,
hogy halljam
amint az „Ajjiii”!- t
kiáltod.

 

 

Bojár Cassino: Gaston

gombaleves

Párizs az Párizs. Aki élt, vagy akár csak járt már ott, pontosan tudja. Aki meg nem, ne is álmodja, hogy elbeszélésekből, útikönyvekből valaha is kiderítheti. Korábban Tihával, aztán amikor ő elutazott Svájcba, Etienne Várbókival minden héten betértünk a Pantheon melletti Tion-Fa kínai vendéglőbe, kisámfázni gyomrunkat. Egyszerű, barátságos hely volt, talán Krúdy óbudai kiskocsmáihoz hasonló. Mivel kiváló konyhájuk volt, nemigen törődtem a pénztár mögött ülő kínai tulajjal, az sem izgatott, ha néha változott a személye, igaz, mindig egy újabb ferdeszeműre. Bojár Cassino: Gaston bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Egy falat Bordeaux

canelé

A Rue Sainte-Catherine sarkán álltak, Bordeaux sétálóutcáján egy kis bisztró előtt, közvetlenül a Lafayette áruház mellett.

Je voudrais deux croque monsieur s’il vous plaît – hallotta lánya hangját, s élvezte az arcát melengető élénk napsütést.

A croque tökéletesen ropogósra sütött külseje lágy, omlós belsőt rejtett, a sonka sós íze mellett a besamelmártás fűszerei, bors, mustár, és szerecsendió harmóniává elegyedtek az olvadt gruyére sajt enyhén diós zamatával. S miközben a pirítós falatkái ropogtak foga alatt, megállapította: ez a titkuk a franciáknak, hogy az egyszerű melegszendvicset is egyedivé, különlegessé varázsolják. Galló Kovács Zsuzsanna: Egy falat Bordeaux bővebben…

Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Jegyzetek egy utazásról

Illusztráció: Szathmári Blanka

Nem, nem az Eiffel torony minden fölé magasodó terpeszkedő dölyfössége, hanem a madzsarmadzsar kurjongatással gagyi kulcstartót áruló feketék, nem a diadalív kimért eleganciája,  hanem a kamerámba mosolygó díszmenetelésre várakozó katona, nem az aranyozott szobrokkal díszített hidak a Szajnán,  hanem a partról integető horgászok, nem a Notre-Dame tiszteletre áhítozó monumentalitása, hanem a Szent Antal szobor lábát simogató, könyörgő tekintetű anyóka, nem a Lafayette áruház szentélyeknek kijáró pompája, hanem a hölgy, ahogy bocsánatot kért mosolyogva, amikor meglökött; Pardon madame-mondta, és megsimogatott. Nem Versailles pazar gazdagsága  és nem, nagyon nem a geometriai formákba kényszerített bokrok, fák, hanem a három japán kisgyerek, ahogy ölelték egymást apjuk fényképezőgépe előtt és a fáradtságtól kicsit kába japán néni, aki hangos böfögéssel botorkált a család után. És az ezüst álarcos lány, aki hagyta, hogy lefényképezzem,  pedig tudta, hogy nem fogok beülni az étterembe. A kovácsoltvas erkélyrácsok is, a fekete kosztümös lány,  aki az erkélyen cigizve telefonált, majd laza mozdulattal dobta az égő csikket a járókelők közé. De legfőképpen a sármos francia, aki Delon-Belmondó-Montand mosollyal nézett rám, s emiatt egy pillanatra elfelejtettem, hogy elmúltam hatvan.