Bienvenue! kategória bejegyzései

“Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.” (Márai Sándor)

Mihályffy Balázs: Szivárvány

– részlet –

Ó a magas-magas ég ott a messzi fent
hol a világos ég virul szerte újfent,
ott, hol kristályrácsot sző a tiszta éter,
szálai közt a mindenség süvít széllel.
Ott feszül, e leheletnyi tündér hártyán
ezer színével a boltíves szivárvány:

PIROS: tégla-házak
kémények és gyárak.
Tűzpiros tűzcsapok,
s automobilok.
– ódon bordó posztó
mily hadi-lobogó –
Magenta kombájnok
s rézvörös kazánok.
messzi bíbor szőlő
sok rozsdálló erdő.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Török Tamara: Városi színek

Mihályffy Balázs – Gyerekként sokfelé járt családjával – külföldön és belföldön – egyaránt. Már ekkor megfogta a világ sokszínűsége, változatossága. Lenyűgözték a különböző külföldi országok kultúrája és szokásaik. Ezek a benyomások nagy hatást tettek rá. 

 

Mersdorf Ilona: Fölöttünk az Etna

– részlet –

Minden hely, ahol jártam, kétféleképpen él bennem. Egyik az, amit előre elképzeltem, százszor megálmodtam, kiszíneztem, próbáltam tartalommal megtölteni. A másik az, amit láttam, lefényképeztem, mondhatnám megszereztem. Még az utazás után is sokáig az első, az elképzelt az igazibb. Később, ahogy telik az idő, és elő-elő vesszük a fényképeket, lassan már csak azok maradnak. A valóság a legtünékenyebb, a megörökített pillanatok elfedik.

Elfelejtjük majd azt, ami nem illik bele a fotóalbum-Szicíliába. Az első szállást a beton-iglu táborban, ahol lélek sincs rajtunk kívül. Majd, ha elkezdődik a szezon, a stagione, akkor más lesz, mondja a traktoron érkező, sietős tulaj.

A nevetős erdélyi magyar fiút, az első helybélit, akit megszólítunk a kihalt Agrigento-i tengerparton. Unatkozva támasztja a pizzéria ajtaját, még ők is zárva vannak. Mikor meglátja a magyar rendszámú kocsit, elkalauzol bennünket az apartmanunkig. Nem sokat tud még az itteni dolgokról, próbaidőn van, tandíjra gyűjt. A május szokatlanul hideg. Erre még nem volt példa, de mi is visszarettenünk a fürdéstől, csak a tüdőnket szívjuk teli a ropogósan sós tengeri levegővel.

Megmarad viszont – a nevét kivéve – az első hegyi falu, ahová a híres Mária-kegyhely kedvéért kapaszkodunk fel. A Bacchus-fejű, mészfoltos kezeslábast viselő öreg kőműves kilométereket kerül nyikorgó biciklijével, hogy odavezessen bennünket a jelöletlen utakon. A templom zárva, egy pogány áldozóhely kivéreztető teknője fölött mesél valami helyi legendát az öreg, nehezen érthető siciliano dialektusban. Alattunk a faluban fékevesztett lövöldözés, sikítozás. A kis Paolo keresztelője van, ez a szokásos szertartás utáni tűzijáték, tudjuk meg. Mit számít, hogy délután három óra van?! Az öreg folyton telefonál, erőszakosan marasztal, én úgy érzem, jobb, ha megyünk.

Az utak hullámvasútszerűen meredekek. Kapaszkodunk az üléstámlákba, félünk, hogy a kocsink visszacsúszik a tengerbe. Alig fér el valami a sziklás partokat szaggató hullámok és az eget lyuggató csúcsok között. Minden túlzó: az út fölött összecsapó tavaszi virágözön, a kőházak egymást fojtogató zsúfoltsága a falvakban, a hegytetőkön tarajosan szétterülő fehér városok. Az inkább az égen, mint a föld felett lebegő vulkán, amit nem lehet elkerülni. Érte és belőle van az egész sziget.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.

 

Kovács Móni: Otthonról haza

– részlet –

Pakolásban egyértelműen mindig is nagyok voltunk.

A sok utazgatásnak köszönhetően abszolút tökélyre fejlesztettük az összekészülést, így már pontosan tudjuk, melyik táskába mi fér bele, mi az, amire mindenképp szükségünk lehet, és ezt hogyan tudjuk lazán beszuszakolni a kocsinkba. Na, oké, az talán túlzás, hogy lazán. Ez a mostani időszak mégis picit más, hisz ha átruccanunk osztrákhonból magyarba, akkor az azért nem egy klasszikus értelemben vett nyaralás. Bár a csomagok tekintetében nincs nagy különbség. Abból most is sok van. Minden egyes alkalommal egy folyosónyi cuccal utazunk. Mindegy, hogy két napra megyünk, vagy egy hétre, a mennyiség ugyanaz. Ilyenkor a konyhából csak úgy lehet megközelíteni a bejárati ajtót, ha közben kismillió bőröndön, sporttáskán, zacskón esünk át. Pedig a férjem tett egy gyatra próbálkozást arra, hogy ezt a rengeteg holmit, hogyan is lehetne leredukálni: mondjuk úgy, hogy mindenki annyi táskát hozhat, amit ő maga elbír. Bevallom, ezen a teszten én elbuktam.

Mert ugye fejenként egy táska az alap. A lányomnak kettő. Meg anyának is. Aztán kell egy cipős. A laptop sem maradhat otthon. És sportcuccot is vinni kell. Mindenkinek külön. Télen korit is. Abból rögtön négy párat. Az otthoniak extra megrendelése egy külön kosárba kerül (csupa csak kint kapható finomság). Egy-két üveg jó bor a barátoknak, egy kis nasi a gyerekeknek, kinőtt ruhák a barátnőim gyerekeinek. Vissza kell vinni a könyvtári könyveket, a kiolvasott osztrák újságokat is. Ott vannak még a kütyük is: mobil, tablet, fülhallgató. Ezek létfontosságúak, különben már az első kanyar után jön az örökzöld ott vagyunk már?

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kovács Móni – Külkereskedő, hobbi publicista, blogger és futóbolond, de leginkább mégis egy folyton meghasonló maximalista, pörgős anyuka, aki már több országban lépett ki saját komfortzónájából.

 

Kolozs Kitti Anna – Emlékezetes utazások

– részlet –

Haloványan sejlik fel az az utam, amikor barátnőmmel ingyen mentem Görögországba. Ha nem így lett volna, el sem tudtam volna utazni. Mintha a sors azt szerette volna, hogy messzebbre is eljussak. A költőpénzt én álltam, sikerült annyit összespórolnom, hogy minden szükséges dolgot meg tudtam venni. És emiatt büszke voltam magamra. Tíz napot töltöttünk Tolo-ban. Busszal mentünk, aminek nagyon örültem, mert rettegtem a repüléstől. A fellegekben úgysem látnék semmit a világból. Így meg Budapesttől Görögországig csodálhattam a tájat. Amikor megálltunk, hogy mosdóba menjünk, vagy hogy átmozgassuk a lábunkat, azt sem tudtam, hogy merre járunk. De ez nem számított, mert szabadnak éreztem magam. Messzebbre jutottam, mint azt valaha is gondoltam volna. Élveztem az utazás minden egyes percét, még azt is, amikor az autópályán mentünk. Akkor nem a kilátással foglalkoztam, annak ellenére, hogy az erdők káprázatosak voltak. Nem, akkor a száguldásra összepontosítottam. A hang, ahogy légellenállást keltett a busz, annyira gyorsan hajtott. Éjszaka, a lámpák fényében még a legunalmasabb dolog is misztikusnak hatott. A barátnőm rég aludt, miközben én ádáz harcot vívtam az álmosságom ellen. Nem alhattam el, nem maradhattam le a szabadságot jelentő kilátásról. Az sem érdekelt, hogy amikor megérkeztünk, esett, mert az elém táruló látvány így is elállította a lélegzetem. A háborgó tenger, felette a sötét felhőkkel, a fehéren habzó hullámokkal, a természet legszebb alkotása tárult elém. Ez volt az első alkalom, hogy élőben láttam a tengert.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kolozs Kitti Anna – Még nem utazott sok helyre, ahová eljutott, azt is a szerencsének köszönheti, de reméli, hogy sikerül még pár országot meglátogatnia. Ennek ellenére megpróbál olyan helyszínekről írni, ahol még nem volt, de örömmel elmenne. Így legalább az írásaiban képes utazni.

Kiss Viktória: Találkozzunk Jeruzsálemben

– részlet –

A fehérköves utakból homoktéglás utcák lettek a talpam alatt, mikor elértem úticélom első állomását. Több mint száz méter hosszan húzódó gyümölcsárusokkal és smoothie műhelyekkel kezdődött az utam lefelé a lépcsős sikátorokon egészen az Arab negyedig. A keskeny utcát takarók, selyemkendők és színes szalagok fedték le, így a napfény csak néhol tudott áttörni egészen a kövezetig. Tömény gyümölcs és édes sütemény illata kúszott fel az orromba egy kis vízipipa füst kíséretében, amely az öreg arab árusoktól jött egy sarokkal arrébb. Az egyik oldalamon üvegművesek, a másikon ötvösök és pipaárusok, míg előttem a fűszeres kofák kínálgatták az áruikat. Szívesen gondolnám azt, hogy átléptem Lewis Caroll világának határait, azonban ez nem Csodaország, és én nem vagyok Aliz, vagy a Kalapos. Ez Jeruzsálem, ahol a keleti fűszerek és teák aromája árad szét a tüdőmben minden egyes lélegzetvételkor, ahol a levegőnek friss gyümölcsíze van, s ahol az arab ötvös együtt sakkozik a sarokban, vagy az út szélén a zsidó textilfestővel.

Miután kivásároltam magam, s legalább egy évre elegendő teát és fűszert vettem, egy szerény, virágos ezüstgyűrű kíséretében a néhány méterrel arrébb lévő Siratófal felé indultam. A lépteim maguktól gyorsultak fel és álltak meg közvetlenül a fal előtt. Ha van ember fia, aki még nem érzett békességet, azt garantálom, hogy itt megtalálja. A szellemi erő, amely átjárja a helyet, valósággal megrészegíti az embert. Mellettem egy fátyol alá bújt édesanya kapaszkodott az ódon kövekbe a gyermekével, s egy kis papírfecnit préselt a falba. Ezt a pillanatot örökké elnéztem volna. Emberek százai hozzák ide imáikat és kéréseiket a falhoz nap mint nap, és reménykednek a csodában. Még azok is így tesznek, akik nem vallási céllal jönnek ide. Senki sem megy el innen ima, és a kis papír fecni becsúsztatása nélkül.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kiss Viktória – Életfilozófiája: Napi egy könyv elűzi a valóságot.
Mottója: Egy jó könyvvel útlevél nélkül is utazhatok bármikor bárhová. Vezérelve: Minden nagy utazás egyetlen lépéssel kezdődik. Nyisd ki azt a könyvet!  Azt az élményt sosem vehetik el tőled.

Kenéz Árpád: A Világ körül

– részlet –

Eurázsia

Kíváncsi voltam, hogy menyire ül stabilan Ulán Bátor. Miután kibámészkodtuk magunkat, megmutatta nekünk, milyen nagy a maga készítette jurta. Bent a tűz mellett aztán elővett egy festményt, ami azt ábrázolta, hogy semmilyen ruha sincs Dzsingisz Kán.

Török Tamara: Zászlók

Én nagyon kedvelem Tibet, így felmásztunk megnézni, hogy milyen a Csomolung ma, mert holnap már Bhután kell lennünk. Utaztunk tovább, hogy megismerhessük, milyen sokféle teafajtát termesztenek Ceylon.

Később megtekintettük, hogy az oroszok fővárosa hogy meg lett Moszkva. Megállapítottuk, hogy Putyin ugyanolyan stílusú öltöny van, mint Jelcin, Sztálin vagy éppen Lenin volt korábban.

Jöttek a török. Messziről láttalak téged is, ahogy titokban ott gyrosztál a sarki büfében.

Ám gyorsan elegünk lett Isztambul, így elindultunk Ankara. Később Juannal gyorsan összespanyoltunk. Ő nem volt zavarban, de Pinto csak ott portugált a sarokban szótlanul.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kenéz Árpád – Dél-alföldi származású gödöllői lakos. Egyesek szerint igazi reneszánsz embör. Író, költő, kézműves, történelmi újrajátszó, néprajzos. Egyszóval igazi gyüttment „polisztirol”. Nagy vágya, hogy élete párjával „nemkétgyerekkel” négykerékkel gasztrotúrázza végig hazánkat, majd egész Európát.

Istók Anna: Halott tojás, kenguruegér és marha lóháton

– részlet –

Ancy-le Franc volt a második kastély, a szokásos, mértanilag tervezett franciaparkkal, monokróm (itt most sárga-barna) freskókkal, és egy olyan elefántcsonttal és kagylóval díszített intarziás szekrénykével, melynek értéke megközelítheti a mi gödöllői kastélyunk értékét. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindez a gyerekek szemében messze nem érte fel a falucskában található francia pékség kínálatát: a házi lekvárral buján töltött fánkokat, a karamellás kéregben hivalkodó croissantokat, az aprócska, vaníliáskrémtől kibuggyanó gyümölcsös kosárkákat, és persze a fenséges, roppanós bagetteket.

A falucska egyetlen nyitva tartó, folyóparti éttermével már nem voltunk ennyire szerencsések. Farkaséhesen ültünk le a kellemes kerthelyiségbe, és mobilinternetünk egy részét felhasználva próbáltuk megfejteni a francia nyelvű étlapot. A napi ajánlat itt is három ételre korlátozódott: anyósommal a dallamos hangzású Andouillette-re (ejtsd körülbelül így: ondujett) esett a választásunk. A természetesen salátával és sült krumplival gazdagon tálalt étel íze leírhatatlan volt. Kinézetre egy vastag, hullaszínű kolbászról van szó, melybe vélhetőleg az állat minden emészthetetlen, ehetetlen részét beleaprították: köröm, gyomor, fül, farok, nemakarodtudnimi. Az aprítás igazából túlzás, a megnevezhetetlen, kissé ecetes, gyomorsavas íz mellé társul az étel darabossága, melytől az embernek öklendezni támad kedve. A gyerekek pacalhurkának keresztelték el az ételt, és gyakorlatilag az utazás végéig szívattak ezzel az élménnyel. Az étterem mentségére legyen mondva, a többiek rendelésével nem volt probléma, sőt, itt ettük az utazás legfenségesebb desszertjét is, mely még az almatortán is túltett: Fondant au chocolat – egy kívül roppanós, belül krémesen folyós csokoládélávát, mely selymes bevonattal látta el háborgó gyomrunkat.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Istók AnnaTíz évesen kezdte. Azóta nem tudja abbahagyni. Külföldre, belföldre, autón, vonaton, ébren, képzeletben. Két nagy álma van: a transzszibériai vasúton végigutazni, és Skóciában élni. Valószínűleg egyik sem fog teljesülni.

Galló Kovács Zsuzsanna: Réunioni anzix

– részlet –

Nem győzök csodálkozni. Kiderül, hogy a fiú, miközben trópusi nyaralását tervezte, olvasta Réunionról írt blogomat. Az ott látott fotók alapján ismert fel, s mert megszólítani. Reggel, teljesen véletlenül, ő is a bőbeszédű reptéri hölgyhöz került, aki szerintem azóta is azon töri fejét, hogy mégiscsak turistaparadicsom lehet az a Réunion, ha ma négyen is utaznak oda Budapestről.

A de Gaulle – Orly repterek közötti egy órás buszutat kedélyesen végigbeszélgetjük újdonsült ismerősömmel. Ő rácsodálkozik arra, hogy én már többedszerre vállalom a tizenegyórás repülést a családi találkozások kedvéért, én meg azon csodálkozom, hogy ő éppen Réunion szigetet választotta  idei, kéthetes nyaralására.

Az Orlyn udvarisasan elköszönünk egymástól, ebédelek egy szendvicset a Paul bisztróban. A biztonsági ellenőrzésen bonyodalom nélkül jutok át, még a laptopot sem kérik, hogy kivegyem a tartójából. A benti váróban rengetegen vannak, keresgélnem kell ülőhelyet, a nem sokkal utánam érkező magyar fiú már nem is talál.

A tizenegyórás repülés alatt minden kényelem adott. Van saját monitorunk, filmeket nézhetünk, hallgathatunk zenét. Van füldugónk, alvószemüvegünk, pokrócunk, párnánk. Rómánál jön a vacsora, a citromos csirkefalatok halványzöld péppel és kuszkusszal nem ízlik, erre mondaná nagymamám: se íze, se bűze. Hideg van az erős légkondi miatt, folyamatosan fázom a puha takaró alatt is. Lady Gagát és Chopint hallgatok, saját verseimet mondogatom magamban. Úgy érzem, már sokat aludtam, amikor megnézem az órámat, reménykedem, hogy már hajnalodik. Három óra van még hátra. Ez múlik el a legnehezebben.

A csomagokat együtt várom új magyar ismerősömmel a Roland Garros reptéren. Van időnk beszélgetni, mert a szállítószalagon utolsók között fordul be bőröndünk. Kellemes vakációt kívánunk egymásnak, s boldogan, az utazási fáradalmakat máris elfelejtve pillantom meg kéthónapos unokámat, s most már elhiszem, hogy nagymama lettem.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Galló Kovács Zsuzsanna – Gyermekkorában elérhetetlen vágy volt Párizsba eljutnia, manapság unokái miatt évente átrepüli a fél világot. Tervezi, hogy a Mindent, amit Réunion szigetről tudni érdemes – írásait könyvbe szerkeszti. Trópusi tudósításai, és egyéb kalandos úti élményei az irkave.gvkik.hu blog Bienvenue! rovatában olvashatóak.

Filep-Pintér Eszter: Idén Peru

– részlet –

Anyám is felkel velem ebben a korai órában, szemében ott gubbaszt a meg nem értés. Egy kis asztalnál ülünk egészen közel egymáshoz, miközben a feketét kortyoljuk, mégis úgy érzem, gigantikus a távolság köztünk. Talán éppen Peru hosszúságú. Nem szólunk egymáshoz.

Miután végeztem, felpattanok a konyhaszékről, becsukom magam mögött az ajtót. Lehúzom a redőnyt, elindítom a számítógépet, kényelembe helyezem magam, és kezdődhet a játék. Képzeletben felülök a KLM Légitársaság Limába induló járatára, lejátszom a repülőhangeffektet, meghallgatom a kapitány köszöntését, a személyzet utasításait. Felszálláskor – a hatás kedvéért – rágógumit majszolok. A tizenkét órás menetidőt önkényesen lerövidítem, így már kora délelőtt Limában landol a gép.

Fotó: Somogyvári Zsóka

Alkudozok egy sort a Limalimo taxi sofőrjével, aki a végén akarja eldönteni a viteldíjat, én pedig ragaszkodom hozzá, hogy az elején állapodjunk meg. Jóval többet ajánl, mint amennyi elvárható. Elköszönök tőle azzal, hogy inkább megvárom a következőt. Pedro persze rögtön előzékenységbe vált: mesél a családjáról, a rokonokról – mindenkit ő tart el –, kell az a pénz. – Én ráérek – vetem oda nyeglén magamnak. Végül pontosan annyiért visz el, amennyiért akartam.

Az olcsó szálláson elszopogatom az ágyamhoz odakészített perui kakaóbabos cukorkát. Elindítom a párásítót, meggyújtom a mécsest. Bors, szegfű, szantálfa és narancsillat keveredik a szoba páradús levegőjével. Pihenek egy keveset, leheveredek, és készülök a találkozásra az óceánnal.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Feketéné Bencsik Julianna: Határokon át

– részlet –

Miután elbúcsúztunk a többi magyartól, mi Annemasse felé vettük az irányt. Afelé a csodálatos völgy felé, mely egy lapos fenekű katlanra hasonlít, melynek széleit hirtelen emelkedő magas hegyek alkotják. Mielőtt a városnézés után hazaértünk volna, unokáim kitalálták, felvonóval menjünk fel a Salevé hegyre, ott szeretnének még szaladgálni és fagylaltot enni. A fagyi lehetőségét én is örömmel fogadtam, de előtte megnéztem, látszik-e a hegycsúcs. Eszembe jutott az a nyári nap, amikor lent a völgyben olyan meleg volt, hogy majdnem hőgutát kaptunk, de mire felértünk, már köd takarta a csúcsot, egymást is alig láttuk. Az ecetszagú hideg köd szinte pár pillanat alatt ült le a csúcsra, akár csak egy hósapka, és nedvessége a bőrünkre tapadt. Még a hideg is kirázott, és pár méter megtétele után szinte menekültünk a lefelé induló felvonóba. Ezt nem szerettem volna megismételni.

Fent ragyogóan sütött a nap, ködnek, hidegnek nyoma sem volt. Genf szinte a lábunk alatt terült el, és a távolban a kék ég összeolvadt a kifli alakú tó vizével. Sokan voltak a lejtős hegyoldalban, ahol éppen egy fiatal nőt kötöttek be egy tandem repülés felszállásához. A nő az izgalomtól sikoltozott, de miután felszálltak, már nem lehetett hallani a hangját. Vagy elveszett a levegőben, vagy az eléje táruló látványtól még a lélegzete is elállt. Sokáig néztem, amint Genf felé szálltak, majd a növekvő távolság miatt egyre kisebb lett az ernyő, végül eltűntek.

– Egyszer, majd én is felrepülök! – kiabálta Zsombor, miközben nővérével futva indultak a fagyis felé.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.