Az ébredés az ajtó, amin kilépsz az éjszakából. Elenged a sötétség, megint, megkönnyebbülés. De benned marad a nosztalgia, hogy elvesztettél valamit, ami csak te voltál. A világot, ami csak benned él, mint a múltad. Ahová átköltöztek azok, akiket szerettél, és azok, akiket eltemettél, vagy csak el szerettél volna felejteni. Ott élnek mind, halhatatlanul, az éjszaka végtelen barlangrendszerében, s ha arra tévedsz, véletlenül, nyugodt örömmel fogadnak, elmúlhatatlan szeretettel, és benned orgonál a boldogság vízizenéje. Ez az öröklét? Vagy csak egy múló pillanat? Mersdorf Ilona: Az ébredésről bővebben… →
Az IRKA nagy örömmel és lelkesedéssel készült Vörös Eszter Anna kiállításának megnyitójára, mely január 14-én Dr. Gémesi György polgármester köszöntőjével kezdődött. A Polgármester Úr
a művésznő személyében a szépség és tehetség ötvöződését emelte ki, s méltatta a megnyitó programjának kulturális értékét, a helyi társművészetek, a tánc és az irodalom jelenlétét.
A fiatal művésznő misztikus képeinek álomszerűségét, szürrealista hangulatát idézte fel a Gödöllői Táncszínház lendületes produkciója. A képek fantáziavilága, utazás, világűr, atomok tánca, bánat, magány, szeretet költői képei jelentek meg a felolvasott IRKA versekben. Jó ötlet, hogy a képek alatt a versek olvashatóak is, (kissé méltatlan, hogy a falfelület helyenként foszladozó.)
A Gödöllői Táncegyüttes asszony sorsokat mutatott be színvonalas előadásukban, majd Vörös Eszter Anna köszöntötte a résztvevőket. Megtudhattuk, hogy a kiállítás címe: „Odaát” egy mentális dimenziót, helyet jelent számára, ahova a közönséget magával viszi, de önmaga is ide menekülhet. Felelősség és kötelesség is egyben, hogy ez a hely merre található.
Az IRKA köszöni a kedves felkérést, és gratulál a kiállítás létrejöttéhez.
A versek képekkel együtt folyamatosan felkerülnek a Kávészünet rovatba. Jó szórakozást hozzá!
– Kedves barátaim, így a nap és e földi lét vége felé, tartozom egy vallomással, ha megengeditek.
– Halljuk, halljuk, milyen volt a kicsike?
– Nem, most tényleg másról van szó. Be kell vallanom Nektek: én is voltam besúgó.
-Most csak hülyéskedsz, mi?
-Nem, szó sincs róla. Jól esik, hogy nem akarjátok elhinni, de ha egyszer igaz, ha megesett, nem akarom magammal vinni, valamikor már el kell mondanom.
-Jól van, akkor gyónjál, kíváncsian várjuk.
-Nos, mentségemre legyen, nem tegnap történt, még a Rákosi időkben esett meg, hogy egy kedves barátomat megfigyeltem és be is köptem. Sajnálom, most már nagyon sajnálom.
-Ki volt az? Ha belekezdtél, tessék világosan beszélni. Ismerjük?
-Nem, nem ismerhetitek. Ez még a nyóckerben, történt, a Csobánc utcai intézményben. Kovácsnak hívták, igen, Kovács Istvánnak. Nekem ugyan csak Pisti, mert amint mondtam, jó barátok voltunk.
-Tovább, tovább. A lényeget, ha kérhetnénk.
-Szóval az úgy volt, hogy tulajdonképpen egy lány miatt történt az egész. A Pisti pontosan tudta, hogy tetszik nekem a Horváth Kati, mégis folyton meghúzta a coffját. És akkor én beárultam az óvónéninek.
A szerkesztő utóirata:
Ez az írás az első darabja a “Szerelem-másként” sorozatnak. A sorozatban a következő írás Sütő Fanni: Posztapokaliptikus tangó című verse lesz, 2015. december 27-én fog megjelenni.
A gyermekkor eseményei meghatározzák a felnőtté válásunk folyamatát, és egy életen át elkísérnek. A jóra szívesen emlékezünk, míg a rosszat igyekszünk mélyre temetni. Klári már nagymama, és amikor az unokáit nézi, sokszor önmagát látja bennük. Azt a kislányt, aki gyermeki naivsággal hitte a felnőttek minden szavát.
Pár évvel a második világháború pusztításai után az ország még romokban hevert. Az emberek szegények voltak, a boltokban alig volt áru, de reményben és szeretetben nem volt hiány a családoknál. Klári legszebb karácsonyi élménye is ebből a vészterhes időből származik, 1949-ből. Szeretett babázni, és a csutka babája mellé egy igazi porcelánfejű babára vágyott. Olyanra, amilyet nyáron a falujuk utcáján egy pesti kislánynál látott. Kívánságát már december elején megírta Jézuskának, levelében azt is megígérte, mindig szófogadó, jó kislány lesz.
A hátában érezte, hogy figyelik. Felnézett. A magas, fekete, jóképű kreol férfi, fehér vászon öltönyében kivált a turisták közül. Szúrós tekintetével határozottan őt figyelte.
Ugyanilyen fehér, nyári öltönyt viselt a távoli trópusi szigeten is. Az érdekes alakú fémtárgyat akkor első látásra nem ismerte fel a férfi izmos kezében, csak azután látta, hogy az egy, a piacon vásárolható, majomkenyérfa – baobab – formájú dísztárgy. Galló Kovács Zsuzsanna: Baobab bővebben… →
Pancsó világosszürke tollazatú nimfapapagáj volt. Nevét egy kubai barátunk után kapta, akitől sokat tanultunk, amikor ott éltünk. Az idősebb fiam vásárolta egy madárboltban, mert megtetszett neki a papagáj színes tollazata. Szeme alatt kör alakú piros folt volt, a fején sárga bóbita díszlett, jókedvűnek tűnt.
Amikor hozzánk került, elhatároztuk, nem tartjuk állandóan kalitkában. A nappalokat szabadon röpködve töltötte, és csak éjszakára csalogattuk be, hogy éjjel biztonságban legyen. Ez a művelet nem mindig sikerült. Napközben többször is bement, de ha észrevette, hogy be akarjuk zárni, azonnal kirepült onnan. Mintha olvasni tudott volna a gondolatainkban. Sokszor megtréfált minket, és kikényszerítette az esti vadászatot. Feketéné Bencsik Julianna: Pancsó bővebben… →
Sepi a családi ház öreg cirokseprője volt. Mi tagadás, korához képest elég jól tartotta magát. Azért lehetett így, mert őt még abban a korban készítette egy seprőkészítő, amikor az emberek még nem dobálták ki a tárgyaikat egyszeri használat után. Most értetlenül nézte, ahogy a lomtalanító kocsira került, egy törött lábú fotel, egy rossz mosógép és egy lyukas papírkosár mellé. A kiszolgált seprű nem értett semmit és végtelen szomorúságot érzett. Azt kívánta bárcsak történne valami csoda, hogy életének ne ilyen befejezése legyen. Rébb Teri: Czirok Sepi visszatér bővebben… →
