Csiki Krisztina: Krumplistészta

Tomkó Ádám: Vasúti átjáró

 

 

 

 

 

 

Zötyköl a villamos, a táskád lecsúszik a válladról, a sarka a szorosan melletted álló hátának nyomódik, de most nem érdekel. Fáradt vagy, a főnök ismét visszaélt a hatalmával és megoldhatatlan feladatot bízott rád, egy újabb kudarc, ehhez sem voltál elég. Gépiesen forgatod a gyűrűt az ujjadon, próbálod elterelni a közvetlen figyelmedet arról, amiről nem akarsz tudomást venni. Olyan sok ilyen van, hogy szinte folyamatosan kattogsz rajtuk, intézni valók, sérelmek, megbánások, ritkán és tétován felderengő álmok, amik egy kávékorty erejéig meglebegtetik a reményt a változásra. Csiki Krisztina: Krumplistészta bővebben…

Víg Dóra: Receptkönyv

 

 

 

 

Boldogan szaladgált egyik szobából a másikba. Élvezte, hogy járni tud. Mit járni? Suhanni, szökdellni, repülni! Eszébe se jutott óvatosan közlekedni. Az már a múlté! Mintha meg sem történt volna. Oda-odakapta az órára a szemét, tudta, sietnie kell, ha mindennel időben kész akar lenni. Az első szobában az utolsó párna a fotelbe, a fürdőszobában a szekrény mélyéről kibányászott illatosító a WC-be, a konyhában az ünnepi pöttyös szalvéta a tányérok mellé. Víg Dóra: Receptkönyv bővebben…

Ujj Béla: Vadvirágkert

Horváth Piroska miniatűrje

 

 

 

 

 

Vadvirágkert

(önbeszély)

Erdő mellett jó lakni, pedig sok fát kell hasogatni, ha fával fűt az ember. Manapság a médiában mindenki a természettel való harmonikus együttélésről papol, és közben isteníti az évszázados praxissal tükörsimára gondozott gyepeket. Vidéki házamban, ha nem nyírom a növényzetet, pont olyan lesz, mint a szomszéd erdőben. Mégis, aki benéz megjegyzi, hogy itt nem gondozzák a kertet. Ez nem véletlen, mert én szeretem nézni, mint most is az ablakon át, írás közben, a szabadon burjánzó vadvirágokat. Azért, ahol járok, levágom az aljnövényzetet, mert a bokámra felcsimpaszkodó kullancsokat én sem kedvelem. Mostanában az foglalkoztat, hogyan lehet nem ártva élni a világban. Már túl vagyok a minden áron használni akaráson. Rájöttem, nem tudom mi a haszon, sőt azt sem igazán, mi a jó. Leginkább már afféle hajlok, hogy a jót nem létrehozni, hanem megtalálni kell. Az egyetlen változatlan bennem a meggyőződés, hogy a jelenlét eszköze az alkotás; nem javítgatás a múlton, hanem jövőteremtés.

Versek ollóval borítékból á la Irka

illusztráció: pixabay.com

Tristan Tzara, a dadaizmus alapítója tanácsait követtük a legutóbbi Irka találkozón:

„Vegyetek újságot. Vegyetek ollót. Válasszatok ki az újságban egy olyan hosszú cikket, amilyen hosszúnak a költeményt szánjátok. Vágjátok ki a cikket. Gondosan vágjátok ki belőle a cikk szavait és az összest tegyétek bele egy zacskóba. Gyengéden rázzátok össze. Egymás után húzzátok ki a szavakat és olyan sorrendbe rakjátok le, amilyenben előjöttek. Lelkiismeretesen másoljátok le őket. A költemény rátok fog hasonlítani. Íme végletesen eredeti és elbűvölő érzékenységű íróvá váltok…” Versek ollóval borítékból á la Irka bővebben…

Ujj Béla “kritikája” Odüsszeusz kapcsán

 

 

 

 

 

Sok sperma sem győz petesejtet (hát még kevés)

(Katona József Színház: ITHAKA) [1]

Délután ötkor, forró júniusi napon, hírtelen ötlettől vezérelve elhatároztam, hogy megnézem este a Katona József Színházban a Homérosz Odüsszeia című műve alapján Závada Péter és Szabó-Székely Ármin által átírt szöveggel játszott előadást, amit Székely Kriszta rendezett. Jegyem nem volt, de gondoltam, valahogy majd csak bejutok. Így lett, kocsiba ültem és elindultam színházba. Tíz perccel a kezdés előtt, parkolni szokás szerint nehéz volt, kaptam állójegyet, amivel végül is egy jó ülőhelyhez jutottam. Ujj Béla “kritikája” Odüsszeusz kapcsán bővebben…

Szolnoki Irma: A kis Sokol rádió

Váratlanul jött a levél. Segítség kell a háztájiban. Az időjárás hamarosan rosszra fordul, a kukorica nem várhat, kapálni kell. Egy nap alatt kész a munka, ha mindenki jön. Megszokott dolog volt ez nálunk, ha a bajban a család, azonnal indulunk.

– Könnyű cipő, váltás ruha, kapát a nagymamáék adnak. Felesleges dolgot ne hozzatok. – Ennyit mondott anyám, mi pedig nagy buzgósággal raktuk össze öcsémmel a legszükségesebbeket. Lopva dugtuk el a holmijaink közé a kedvenceket. Mágneses sakk készlet a hosszú útra, ez öcsém mániája volt, és az én rögeszmém, a kis Sokol rádió. A fülhallgató és az adapter nem kell hozzá, hiszen a szántóföldön leszünk. Szolnoki Irma: A kis Sokol rádió bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Guantanaméra

akkoriban
szép akartam lenni
nem az a vézna szemüveges
amilyen voltam
aki a Janusz latin óráira
éjszakákat tanultam
vártam értem jön és
csókjával ébreszt
engem a csúnya szemüvegest
aki a nagyszünetben
Portit szívtam
hogy észrevegyenek

tizenhatéves vággyal
sóvárogtam a bolgár
augusztusi nyárban
Guantanaméra
szólt a bárban
kárminvörös szoknyám
hímzett virágai
félénken izzottak
a félhomályban

jöhettél volna hamarabb
ha évekkel korábban
mondod szép vagyok
nem dobom ki
kárminvörös szoknyám
és nem halkítom le a rádiót
ha szól a Guantanaméra

A Gödöllői Irodalmi Díj 2018. 3. helyezett verse

illusztráció: pixabay.com

Bojár Cassino: A fává vált fiú története

Hallottam én, hogy Somogyban van nekünk egy rokonunk, készültem is mindig a vizitálására, de anyám nem tartotta jó ötletnek. Oka volt rá. A hatvanas években senki nem akart dicsekedni felkent pap rokonnal. Különösen nem, ha a fia egyetemre készült. Aztán diplomaosztás után már nem ellenezte, sőt, ő küldött. Bojár Cassino: A fává vált fiú története bővebben…

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.