Gyakran vannak ízületi fájdalmaim. Elhatároztam, hogy igénybe veszem az “egészségügyet”. Átküzdöttem magam az “intézményes szűrőkön”. Független vélemények erősítették meg: kopott a csípő ízületem. Nem akarok operációt. Mindent kipróbálok, ami anélkül megtehető. De nehéz alternatív gyógymód információhoz jutni, bár jó pénzért rengeteg az ajánlat. Kicsit javult az állapotom, de kiderült, hogy a műtét – ami mára rutin jellegű – előbb-utóbb elkerülhetetlen. Úgy döntöttem, a társadalombiztosított közegészségügyet választom. A csak háziorvosi beutalóval látogatható szakorvos kórházi beutalójának megszerzése egy hónapba telt. A kórházi vizsgálatra három hónapot kellett várnom. A kiválasztott kórházi orvos a számomra kijelölt állami kórházon kívül számos magán intézményben végzi a nekem szükséges műtétet, ezt ő maga erősítette meg, amikor vizsgálat után műtétre előjegyzett. A címbéli mondat elhangzása után – kérésemre – kaptam tőle ajánlatot magánkórházi megoldásra. A legolcsóbb hat hónapi nettó átlagkeresetbe kerül akkor, ha előtte a szükséges előkészítő vizsgálatokat közintézményben végeztetem. Erre a várakozás nem több mint öt-hat hét.
Kenéz Árpád: 3+3-as állami támogatás szecesszív módon örökölt pénzből
A legyengült tél még éles szellőin szörfözik a városban a polisztirol,
Révedve nézi üveges szemmel egy beszörpözött polihisztor
a fűrésze által leválasztott apró igazgyöngyöket,
A fény hirtelen szivárványra esik szét valamin: göngyöleg.
A ragasztó kibuggyanó habos-babos fodra olyan, mint lágy kenyér,
Oldószer nincs rá, fekete marad a dolgos munkástenyér,
Manapság már a régi, cifra oromzatok vagy ezerarcú furcsa falak
Olyanok, mint óvodásnak az akvarell vagy ornamentika: nagy falat.
(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)
Dr. Kenéz Árpád
A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.
Izsó Zita: Éjszakai földet érés:
Hiszem, hogy a dolgok nem váratlanul történnek velünk. Hiszem hogy a velünk bekövetkező történések éppúgy rendeződnek, készülnek, mint a molekulák, más molekulákkal való találkozások alkalmával. Keresik helyüket,vonzzanak és taszítanak, löknek és közelebb húzódnak hozzánk. Éppúgy, ahogy könyvek, versek, még nem ismert hangok húzódnak közelebb hozzám, vagy taszítanak messzire.
Néhány éve – hála az Irkának – érzem, tudom, hogy jó verset olvasni olyan, mintha ünnepi vacsorára készülődnék. A legjobb alapanyagot keresem, alkalmat, időt, hogy valami tápláló jusson el hozzám a sok üres, semmitmondó poszt után. Hogy valami mélyen emberit fogyasszak: valamit, ami nem mindennapi, mégis a mindennapokról szól.
Sokszor megrettentem már a mai költészettől, ami érthetetlenül, élesen, acélosan meredt a semmiben, és úgy olvastam, mintha mezőgazdasági jelentést tanulmányoznék kínai nyelven.
Izsó Zita versei nem ilyenek. Mélyen emberiek, teljességgel érthetőek, élesek, fájóak. Nem pihentetni akar, hanem felébreszteni. Valamiért úgy éreztem a napokban, hogy Izsó Zitát kell olvasnom.
Verseskönyvet rendeltem hát tőle, egyszerre kettőt is. Kinyitottam a 2018-ban megjelent Éjszakai földet érés című könyv lapjait, várva, hogy mit üzen ma nekem. Mintha a ma történeseiről szólna: a háború borzalmairól, amik, úgy tűnnek, mindig aktuálisak: ostromról, behúzott függönyökről, félig rombolt házakról, befogadóállomásokról, határátkelésről. Csak a nevek változtak: Aleppó helyett Mariupol,
A molekulák, vadászgépek, országok rendeződnek, helyüket keresik, csak az emberek és a versek szeretnének megállapodni, nyugovóra térni egy puha kanapé ülésén.
Izsó Zita: Fakír
Az utolsó emléke Aleppóból a fakír volt.
Egy szövetpokrócon térdelt, és tört üveget evett.
Nem lett baja, bár a szilánkok felsértették a torkát,
a mutatvány után néhány hétig nem beszélt.
Nem sokkal később kezdődött a támadás.
A nők és a gyerekek nem tudtak mit csinálni,
ezért kétnaponta átrendezték a lakást,
az éjszaka hazaérő férfiak pedig mindig
megbotlottak a lábuk elé kerülő bútorokban.
A szülei egyre többet veszekedtek.
Elkezdték felfalni egymást, mint a halak
az akváriumban,
mert azóta nem lehetett tápot szerezni nekik.
Már hónapok óta tartott az ostrom.
Behúzott függönyök mögött éltek, alig volt fény,
eltelt vagy három nap és háromszáz éjszaka,
amikor az anyja tiltása ellenére kiment.
A szülei és a testvérei bent aludtak.
Hatalmas fényt látott,
métereket repült a légnyomástól.
Ahogy a földig rombolt házra nézett,
arra gondolt, mennyire megijedt,
amikor évekkel azelőtt
egy képtárban elvesztette a szüleit.
Akkor egy órán át sírt, most meg nem érzett semmit.
Csak a romokat és a kitört ablaküveget nézte,
és arra gondolt, ha most megvágná magát, nem fájna,
már teljesen érzéketlen lett, mint egy fakír.
Úgy kellett onnan elrángatni.
És amikor később kérdezték tőle, mi történt
mintha szilánkokat evett volna
nagyon sokáig nem beszélt.
Ujj Béla: Utódaimhoz (Szózat-féle)
nem billentyűzhetek gépbe
tizennégy versszakot
annyit ti el nem olvastok
tán ha fél tucatot
minden eddig épített fal
rendületlenül áll
hányja rá a borsót
mind aki kiabál
helyettetek nem akarok
sehol jelen lenni
nevetekben én nem tudok
elidegenedni
csak valószínű a minden
s nem biztos a semmi
közös a kockázatotok
itt magyarnak lenni
józanul nehéz viselni
hogy pusztul az erény
virtuális boldogságra
sincsen valós remény
el hiába menekültök
mindenhol ti lesztek
haza csak bennettek lehet
akárhová mentek
“… a fiatalok mára fiatal nyugdíjasokká válnak, akik az államtól olyan szociálpolitikai juttatásokat várnak, amelyekből akkor is meg tudnak élni, ha éppen nincs munkájuk, nem fejezik be az egyetemet, ha kiégnek és a társadalmi elidegenedés áldozatává válnak”. (mondatértelmezés)
A mai társadalom vezető elitje vagy tőke-, vagy járadékvadász, sőt többségük mind a kettő. Ez azt jelenti: alapvető törekvése, hogy vagy profitból, vagy járadékból éljen. A profit tőkejövedelem, a járadék valamilyen monopólium jutaléka. Az a közös bennük, hogy nem munkajövedelmek. A nyugdíj hosszú évek folyamatos befizetésével felhalmozott járadék. A fiatalok nem nyugdíjat akarnak, hanem az őket – és mindenkit – megillető részt a társadalmi profitból és járadékból. Például a kő természeti/társadalmi közvagyon, így a kőbánya jövedelme – úgy is mint halmozható profit – járadék jellegű, nem teljesítményhez kötött. Egy csalárd közbeszerzés – mint közpénz költés – járulék forrás a “megvalósítónak”. Egy köz által fizetett “pofára” adott állás szintén az. A “munka” csak szabadpiacon “működik”, ami nem létezik. A címmondat egyébként egy olyan politikus szájából hangzott el, aki jelenleg is legalább fél tucat olyan “járadékos pozíciót” tölt be, amelyek egyenként egy-egy ember megélhetését biztosíthatnák.
illusztráció: pixabay.com
író, költő, könyvtáros
2008-ban alapítottam meg az IRKÁ-t néhány lelkes írótársammal együtt. Az akkori tagok közül ketten már örökre elmentek, de a többiekkel azóta is együtt alkotunk, kiegészülve számos lelkes új taggal. A közös alkotás öröme mellett nagyszerű emberekre, barátokra találtam itt, de büszke vagyok arra is, hogy hányan indultak el az írói pályán, hány könyv, novella, vers jelent meg tőlük, milyen sikereket értek el az irkások, köztük én is. Itt és most szeretném nektek bemutatni a saját írói honlapomat, ami az elmúlt közös évek eredményeként jöhetett létre, hiszen az Irkának köszönhetem, hogy 2008 óta folyamatosan alkotok.
Nézzetek be hozzám, ismerkedjetek meg szépirodalmi és könyvtárszakmai írásaimmal is! Kattints a képre!
Galló Kovács Zsuzsanna: Lovag
lelke mély tó
hűvös titok
páncélszívén
dörömbölni
nem lehet
erdőt járó
magányos farkas
lénye hallgatag fosszília
emlékeit földbe ásta
kiemelt kép:pixabay.com
(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)
“Az a mechanizmus látszik kirajzolódni, hogy a különböző … elitek és szakértői hálózatok nem álltak be az oltási kampány mögé. Azt viszont nehéz meghatározni, hogy ők formálódtak az oltásszkeptikus tömeghez vagy pedig ők alakították ki az oltásszkeptikus tömeget.” (mondatértelmezés)
A kommunikációban relativizmus uralkodik. Sokan megkérdőjelezik maguknak a tényeknek létezését. Pedig tények vannak. A kijelentés, mint tény, hogy aki nem eszik-iszik, az éhen hal, nehezen cáfolható. Az elmondható, hogy a tényeket leíró törvényszerűségek valószínűségi- és nem bináris (igen/nem) logikán alapuló jellege sem könnyíti meg a megértést. Ugyanakkor a többség elfogadja, hogy repülni veszélytelenebb, mint autózni, akkor is, ha a repülőbaleseteket kevesebben élik túl, mint a gépjárművekét. De a címmondatban nem tényekről van szó, nem is arról, mit nevezünk annak, hanem arról, az elit azt mondja-e, amit a tömegek hallani akarnak, vagy azt, amit tapasztal. Az elitnek akkor van “jogosultsága” a kiválásra – akkor kiváló – ha képes az általa felismert igazságokat a tömeg számára tolmácsolni. Ha a tömeget fel/meg tudja világosítani. Aki azt mondja a tömegnek, amit hallani akar, az nem vezeti, hanem félrevezeti, többnyire azért, hogy kihasználva uralni tudja. Nincs ez másképp a coviddal sem.
illusztráció: pixabay.com
Filep-Pintér Eszter: apaerdő
amoda lenn volt egy apám
jaj, de igen messze volt
közepibe a szívébe
zengő küllő nem jutott
gyökértelen fába bújtam
jaj de vágytam ott lenni
helyette a kerti eper
be akart már kormozni
hullámtalan érbe dőltem
jaj de vágytam ott úszni
túlfolyó apám a parton
be nem akart fogadni
Amoda fenn lesz egy apám
jaj de közel engede’
közepibe a szívébe
ott pihegek egyenest.
(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)
Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.
Karsai Gizella: Lennék én…
Lennék mókus, vagyok is.
Gombszemem, ha ragyog is.
Ugrálhatnék ágról ágra,
Fentről néznék a világra.
Lennék gerle, láthatatlan,
énekében halhatatlan.
Tavaszt hoznék, nyarat, telet,
hoznék boldog üzenetet.
Lennék róka, ravasz, hamis,
átverném még magamat is.
Lennék bárány, puha, meleg,
hozzám bújna, ki fél, remeg.
Lennék páva – modellkednék,
tarkaságban nagy sztár lennék.
Lennék medve, aludhatnék,
mennyi álmot álmodhatnék!
Lennék cica, nagyon kedves
de csak ritkán engedelmes.
Lennék gyönyörű paripa,
Ott laknék a nappaliba’
Száguldoznék mezőn, réten,
eltűnnék a messzeségben.
Sörényemből selyem szálak
adnák hírül a világnak:
Messze mentem, de még vagyok,
csupán ennyi nyomot hagyok.