Somogyvári Zsóka fotója (Gödöllői Fotós Kör)
Karanténleltár,
avagy mit csináltam a pandémia első fázisában
Szeretem a pörgős életet, amikor nyugdíjasként is vannak feladataim. Megyek, jövök, szervezek, intézkedem, találkozom a barátnőimmel, ismerőseimmel. Gyűlölöm, és nehezen viselem a bezártságot. Ekkor felborul a napirendem, kedvetlenül járkálok a lakásban, és még a korábbi otthoni programjaimból is kimarad néhány.
A „maradj otthon” szlogen bejelentése után, bevallom, bepánikoltam. Két hétig nem mertem kimenni az utcára, fiatalabb ismerőseimre bíztam a vásárlást, és a gyógyszereim kiváltását.
Napjaimat olvasással, rejtvényfejtéssel, az operatív törzs tájékoztatóival, különböző holmik selejtezésével próbáltam kitölteni. Később, amikor már az én korosztályom meghatározott időben kimehetett vásárolni, akkor a mögöttünk levő erdőben napi egy órát nordic walkingoztam, a madarak trillázása kísérte utamat.
A séta segített jobb hangulatba jönnöm, de mégis úgy éreztem magam, mint aki mocsárba pottyant, és a láp szívó hatására egyre mélyebbre süllyed a semmibe. Regényem írásával sem haladtam, hiszem a múzsám sokáig karanténban volt.
Elhatároztam, ezen változtatnom kell!
Kutató szemmel néztem szét a lakásomban, és rájöttem, pár dolgot rendbe lehet hozatni. Abban bíztam, hogy a szakemberekre talán nem kell hónapokat várni, két hét alatt minden felújítást le tudok vezényelni. Vagyis, szervezhetek! Az óvó szabályokat betartva – arcmaszk, kesztyű, távolságtartás, sűrű szellőztetés és fertőtlenítés –, sikerült mindent megcsináltatnom, amit évek óta halogattam. A mesterek egymásnak adták a kilincset, és jó munkát végeztek.
Sor került négy redőny cseréjére, két légkondicionáló készülék felszerelésére, az antikvárius látogatására, aki a könyvtárszobából huszonöt méternyi könyvet elvitt, négy szoba kifestetésére, és természetesen a függönyök kimosására és a nagytakarításra is.
Ezen teendők levezénylése mellett a két hónap alatt több könyvet kiolvastam, közel háromezer oldalt, és mintegy háromszáz telefonbeszélgetést folytattam le. Tíz rejtvényújság feladatait oldottam meg, és százötven kilométer utat tettem meg a kiserdőben.
Igaz, a felújítások alatt fizikailag elfáradtam, de legalább olyan dolog is történt, amiért hálás lehetek a karanténnak! Nélküle biztosan nem vállaltam volna be a lakásfelújítást.
Azóta minden nap beleszagolok a szobák friss festékillatába, és gyönyörködöm az átrendezésükben. Könnyedén húzom le a redőnyöket, és bármikor bekapcsolhatom a klímát. A könyvekben feltáruló történetek pedig segítettek lelkileg feltöltődni. Már csak a vírus eltűnését és a korlátozások teljes feloldását várom. Minél előbb szeretném visszakapni a régi, megszokott életemet.
