Kreatív írókurzus indul diákoknak a Gödöllői Városi Könyvtárban 2018 októberében.
Ajánlott életkor: 15-20 év
Témakörök:
Írói bakik – ne légy közhelyes!
Az író szerszámosládája – a leírás eszközei.
A szatírszabály: mondjam vagy mutassam?- egy mű pillérei.
A jéghegy csúcsa – a jó párbeszéd titka.
Melyiket a sok közül? – nézőpontok piaca.
Mentsd meg a macskát! – a tökéletes karakter.
The pope in the pool – a jó információadagolás.
A kezdet és a vég – dramaturgiai gyorstalpaló.
Miből mennyit? – A hozzád illő műfaj.
És még nagyon sok minden…
Az órákon az elméleti oktatást kortárs szövegek olvasása és bőséges kreatív írásfeladat egészíti ki.
A kurzus vezetője:
Istók Anna író, a Könyvmolyképző Kiadó szerzője.
A kurzuson való részvétel ingyenes.
Feltétele: érvényes könyvtári olvasójegy.
Jelentkezési határidő: 2018. október 1.
Részletek és további információ: istoka@gvkik.hu
Ha szeretsz írni, ha szeretnéd megtudni, milyen az, amit írtál, akkor jelentkezz!
Forrónak induló nyári nap. Egymást követően a kilencedik. A város divatos élelmiszer boltjában az eladó lányok mosolygósan, lendületesen munkába pirulva. Kényszerből térek be a júliusban korainak számító órán, házfelújításunk ígéretesen kezdődő dinamikáját egy új szereplő, a gázszerelő eltűnése akadályozza már négy napja. Emiatt kávét sem tudok otthon főzni. Komótosan kortyolom a megszokottan finom forró italt, pásztázom a kínálatot az egyszerű mazsolás kalácstól a teljes kiőrlésű sajtos csigáig. Hosszan szemezek a szezámmagos párnával, míg végül füstölt sajtos croissant-t kérek. Felkapaszkodom a magasított székre, hogy lássam az utca ráérős ébredését. Közben nézem a bejövőket. A nyári szabadságok alatt is vannak, akik nem a lustálkodást választják: alig nyolc óra, és teltház ígérkezik. Egymás után térnek be a láthatóan nyaralásukat töltő harmincas férfiak. Mindannyiukat feszíti az életerő, amely végre nem a munkáltatót gazdagítja. Egy-két hétig saját maga örömét keresi a tettvágy. Akár a mama-hotel kényelmének elszürkülése, akár a legénylakás fojtogató egyedülléte hajtja őket, ide szemmel láthatóan jólesik beülniük. Kecskesajtos sonkás szendvicseikben kacéran fodrozódik a salátalevél, ínycsinklandó csigáikban szemérmesen tekeredik a tésztára a fahéj. Frissen borotválva, tökéletesen összehangolt stílusú laza rövidnadrágban és pólóban flörtölnek a játékba belemenő, de mégis óvatosan távolságtartó eladókkal. Körbeleng bennünket a pékáruk és az ifjúság édesen friss illata.
Bolt hidegkékben és szenvtelen vörösben
– Jó reggelt! – viszonozza köszönésemet három férfi, kik marconák, ahogy mesterségükhöz illik. Az üzletben hideg komolyság. A pultban katonásan sorakozó áruk, a sápadt márványtól a mélyvörösig tartó színskála minden árnyalatában felvonultatva. A gyomor tartalmas megtöltéséhez illően, kontrasztos színek és drámai hangulat uralja a helyiséget. Ezt az ünnepélyes komorságot tükrözi a vásárlóközönség is: a korai, még hűvös nyári reggelen tisztességes, mindennapi főzésben tekintélyt növesztett, ötven pluszos hölgyek sorolják ellentmondást nem tűrően kívánságaikat: még fél kiló a szaftosra főzhető marhaszegyből, egy kacsacombbal kevesebb a két kilósnak kért szárnyashalomból, és egy kis kolozsvári szalonna csak úgy nyalánkságnak a vacsorához. A kiszolgálás precíz, a párbeszédek lényegre törőek, a felesleges szavak élesen lenyesésre kerülnek, mielőtt még idejük lenne félénken kibuggyanni. Nincsenek légből kapott elvárások és felesleges ígéretek, így nincs csalódott vásárló sem. Itt törzsvevőkör van, akiknek egy idő után kijár a kimért „régen láttam” vagy „a szűzérme most érkezett” bizalmas megjegyzése.
A város ugyanaz. Az utca szintén. Mégis két kibékíthetetlenül távoli világ az árkádok alatti egymással szembeni két üzlet: a hentesbolt és a pékség.
Víg Dóra egyéni hangú és odafigyelő áttekintést ad a 2017 decemberében feltűnt írónő, Kristen Roupenian művéről. A novella február hetedikén még nem rendelkezett hivatalos magyar fordítással, de angolul bárki számára elérhető, nyelvileg pedig nem feltétlenül jelent problémát a középfokú felé legalább közelítő angol nyelvhasználó számára, vagyis a célközönség zöme valószínűleg Magyarországon is egészen jól megérti.
Az eredetiben „Cat Person” címet a magyar nyelvű lapok általában a „macskás férfi” néven emlegetik, nyilván azért, mert a férfi főszereplő, Robert két macskával él együtt, bár az állatok a történetben ténylegesen nem jelennek meg. Egyes vélemények szerint maga Robert a „macska”, aki csak játszik Margot~val. Ezen vélemények osztói számára javaslom a novella figyelmesebb elolvasását: a történetben minden döntést a nő, illetve a nőhöz tartozó baráti társaság hoz meg. Margotnak ezer lehetősége adódik mind a teljes kapcsolat, mind az éppen folyó események megszakítására, de ő nem él ezekkel a pillanatokkal, és azok elúsznak mellette, Margot pedig sodródik, és feltételezhetően saját tartás, szilárd értékrendszer híján valamilyen megfelelési kényszerből alkalmazkodik a már kialakult helyzethez. Nem reménytelen eset, mert mégiscsak vannak barátai, és a jobbik énje is befigyel egy cinikusan viccelődő, képzeletbeli fiatalember személyében. Csakhogy személyiségének ez a része még nincs készen arra, hogy előbújjék. Így marad a „mit gondolnak rólam” aggodalma, és az ebből következő kényszerhelyzetek.Jager Luca: Modern macskák bővebben… →
Azt mondta a Zsófi,
írjunk szabadverset és
legyen önreflexív.
Hát bassza meg, ez a két
dolog nekem soha nem ment,
kényszerítenek a rímek, a ritmus,
nem tud a villamosversem
leugrani a sínekről.
– Ön reflexív? – Magázva
kérdezem magam.
Ha vizsgálódom is, a füzet lelkem
lapjai úgy egymáshoz préselődtek,
hogy orkán se fújná szét őket és
inkább elégetem a füzetem,
nem hagyom, hogy kiolvassanak mások.
Ki a faszt érdekel, hogy mennyire
utálom reggelente nézni az órát,
hogy letelt-e a három perc,
mert ennyi kell, hogy
a Correga fertőtlenítse a
fogsorom és mire
felráncigálom magamra a
kompressziós harisnyát az
összes busz régen elment,
mehetek megint gyalog a 40 fokban,
ma is csurogni fog az izzadtság
a parókám alól
és minden erőmet össze kell
szedni, hogy ne káromkodjam
el magam, amikor a recepción azt
mondják, csak 4 hónap múlva
van időpont a szemészetre.
Hát igaza van mégis Zsófinak.
Legalább a vers legyen szabad.
*Írótábori gyakorlat, amelyben két feladat ötvöződik. Formai megkötés: szabadvers. Tartalmi megkötés: trágár szavak használata úgy, hogy ne legyen pornográf a tartalom. Lásd az erre vonatkozó utalást Istók Anna tábori beszámolójában.
Zsidó Kulturális Fesztivál 2018: Budapest Klezmer Band & Barcelona Gipsy Balkan Orchestra koncertje
Fúzióvarázs
(mások zenéjétől elbűvölve)
Vasárnap (2018. 08. 26) este amikor a Budapest Klezmer Band & Barcelona Gipsy Balkan Orchestra (Sztárvendég: Palya Bea, közreműködik: Szokolay Dongó Balázs)[1] koncertjére igyekeztem lógott az eső lába. A helyszín, a Dohány utcai zsinagóga, gyönyörű. A koncert késéssel kezdődött, mert a hely jellegéből adódóan, a szükséges biztonsági beléptetés áteresztő képessége valószínűleg nem olyan teltházra lett kalkulálva, amilyen volt. A csillárokon azért nem lógtak, viszont a várakozó bámészkodásban a több ezer csillár izzóból egyet sem láttam kiégve. A késés jól is jött, mert a helyek számozási logikája, nyomtatott útmutató híján, többeknek időigényes volt. A program, elviselhető hosszú megnyitó beszéd után, a barcelonai zenekar fergeteges muzsikálásával kezdődött. A nemzetközi zenész társaságból a produkcióba mindenki a legjobbik énjét vitte. Aki dolgozott már csapatban, tudja, ez mekkora teljesítmény. A megszólaló “balkáni” zene nem tudományosan autentikus volt, hanem harmonikusan szintetizált, megragadó és megmozgató. A zenekar tagjainak különbözősége adta a teljesen egyedi közös megszólalást. A katalán énekesnő és az olasz zenekarvezető akcentusai egyáltalán nem zavarták a megszólaló zenei értelmezés érvényesülését. A barcelonaiak tapsának elülése után technikai szünet volt. A tömött nézőtér miatt pragmatikus rendezői döntés volt nem tartani igazi kivonulós szünetet, bár az előadás hossza elbírta volna. Ujj Béla: Fúzióvarázs bővebben… →
Amikor belépett a terembe, szinte késsel vágták el a várakozás megszokott zsongását. Minden szem rátapadt, és őszinte kíváncsisággal nézték, amint fellépked a pódiumra. A stáb tagjai a felvevők REC gombjait nyomogatták és keresték a premier plán legjobb szögét. Mr. Tom Hardy elégedetten nézet körül, lerakta a hóna alatt hozott iratköteget a pulpitusra, és minden előzmény vagy köszönés nélkül belekezdett előadásába. Mr. Hardy agykutató volt, és új felfedezéséért kapott Nobel díját alig egy hete vette át.
Előadása elején leszögezte, hogy téves az a nézet, miszerint két különböző személyiség lakik a fejünkben. Nincs külön verbális és művészi terület, amint ezt korábban a Harvard Business Review és a Psychology Today állította. Bizonyított tény, hogy bizonyos agysérülések esetén a terület funkcióját képes átvenni az agy más területe. Különben nem lehetne rehabilitáció. Az agy tehát tanulóképes, és ez a folyamat meg is tudja változtatni. Ezt hívjuk agyi plaszticitásnak vagy neuroplaszticitásnak. Saját kutatási eredményeit a világ legrangosabb idegtudományi folyóiratában, a Nature Neuroscience-ben ismertette. Ebben leírta az emberi- és az egéragyban megfigyelt alapvető fontosságú mozgásokat. Ez pedig gyökeres szemléletváltozást eredményezett az agyvelővel foglalkozó különféle ágazatok, mint az anatómia, a fiziológia, a biokémia vagy pszichológia addigi felfogásában. Az elektroenkefalográfia (EEG) kimutatta az ébrenlét alfa- és béta-hullámait, az elalvás és a mélyalvás teta- és delta-hullámait, valamint az ún. paradox (álomlátási) szakasz újbóli béta-görbéit. Vagyis a Mismatch Negativity: MMN (illesztési negatív hullám) eltérő impulzusait az agyvelő képes felismerni. Ezzel, és az agyi képalkotás módszereivel (a PET és az MRI, valamint a MEG kombinációjával) kimutathatóvá vált az agyi kognitív képviselet unilaterális féltekéinek jellege. Végezetül rátért az eredmény hasznosulásának területére. Kifejtette, hogy nyomon lehet követni a végtagamputált betegek már nem létező végtagjának jól ismert fantomérzését, fantommozgását, vagy fantomfájdalmát. Ezek a fantomjelenségek az amputált kéz vagy láb még meglévő, a PET+MRI fényképen jól látható, aszimmetrikus, agyvelői rögzület képviseletéből indulnak ki és egyre gerjesztődnek. Ezt kihasználva pedig túl van az ezredik sikeres beavatkozáson, amelyben pl. az egér amputált végtagjai a stimulált agyi reakció következtében újra kinőnek, és teljes értékűek lesznek.
Előadását azzal fejezte be, hogy ma már elmondhatjuk, a protokoll teljesen biztonságos és bármikor megismételhető. Persze a kutatás-fejlesztés nem állt le, ezen a területen is van még néhány apró megoldatlan folt, de teljes kapacitással folytatják a megkezdett munkát.
Mr. Hardy a közönség óriási tapsvihara közepette hóna alá csapta jegyzeteit és ruganyos léptekkel távozott a teremből.
Mintegy fél év telt el az említett előadás óta, amikor felkereste egy fiatal hölgy. Mutatta, hogy bal karja hiányzik, és kérte a tudóst, segítsen rajta. Elmondta, hogy ott volt azon az előadásán, és azóta csak arra az ezer sikeres beavatkozásra tud gondolni. Mr.Hardy ekkor emlékeztette a hölgyet, hogy már az előadásában is jelezte, van néhány nem teljesen kimunkált tennivaló, ami majd teljessé teszi a felfedezését. Ugyanis ahhoz, hogy a beavatkozást embereken is biztonságosan elvégezhesse, előbb egérré kell változtatni őket. Most ezen a projekten dolgoznak.
„Ha az agy olyan egyszerű lenne, hogy megértsük, akkor olyan buták lennénk, hogy nem érthetnénk meg.” Ez a mondat villan fel a férfi fejében, munkába menet az autóban ülve. Miközben próbálja leküzdeni az indulatot, amit a dugóban pofátlanul előzni próbálók mindig kiváltanak belőle. A munkába meneti forgalmi helyzet és bunkó vezetők mindig felizgatják, pedig hosszú évek óta próbálja tudatosan kezelni ezt a reakcióját. Fiatal korában megszállottan hitt az akarat racionalitásában. Abban, hogy az ember képes tudatos döntések mentén élni. Valószínűleg ez is oka volt annak, hogy végül agykutató lett. Ujj Béla: Akarat bővebben… →
