kiemelt címkével jelölt bejegyzések

“Az a mechanizmus látszik kirajzolódni, hogy a különböző … elitek és szakértői hálózatok nem álltak be az oltási kampány mögé. Azt viszont nehéz meghatározni, hogy ők formálódtak az oltásszkeptikus tömeghez vagy pedig ők alakították ki az oltásszkeptikus tömeget.” (mondatértelmezés)

A kommunikációban relativizmus uralkodik. Sokan megkérdőjelezik maguknak a tényeknek létezését. Pedig tények vannak. A kijelentés, mint tény, hogy aki nem eszik-iszik, az éhen hal, nehezen cáfolható. Az elmondható, hogy a tényeket leíró törvényszerűségek valószínűségi- és nem bináris (igen/nem) logikán alapuló jellege sem könnyíti meg a megértést. Ugyanakkor a többség elfogadja, hogy repülni veszélytelenebb, mint autózni, akkor is, ha a repülőbaleseteket kevesebben élik túl, mint a gépjárművekét. De a címmondatban nem tényekről van szó, nem is arról, mit nevezünk annak, hanem arról, az elit azt mondja-e, amit a tömegek hallani akarnak, vagy azt, amit tapasztal. Az elitnek akkor van “jogosultsága” a kiválásra – akkor kiváló – ha képes az általa felismert igazságokat a tömeg számára tolmácsolni. Ha a tömeget fel/meg tudja világosítani. Aki azt mondja a tömegnek, amit hallani akar, az nem vezeti, hanem félrevezeti, többnyire azért, hogy kihasználva uralni tudja. Nincs ez másképp a coviddal sem.

illusztráció: pixabay.com

Filep-Pintér Eszter: apaerdő

amoda lenn volt egy apám
jaj, de igen messze volt
közepibe a szívébe
zengő küllő nem jutott

gyökértelen fába bújtam
jaj de vágytam ott lenni
helyette a kerti eper
be akart már kormozni

hullámtalan érbe dőltem
jaj de vágytam ott úszni
túlfolyó apám a parton
be nem akart fogadni

Amoda fenn lesz egy apám
jaj de közel engede’
közepibe a szívébe
ott pihegek egyenest.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Karsai Gizella: Lennék én…

Lennék mókus, vagyok is.
Gombszemem, ha ragyog is.
Ugrálhatnék ágról ágra,
Fentről néznék a világra.

Lennék gerle, láthatatlan,
énekében halhatatlan.
Tavaszt hoznék, nyarat, telet,
hoznék boldog üzenetet.

Lennék róka, ravasz, hamis,
átverném még magamat is.
Lennék bárány, puha, meleg,
hozzám bújna, ki fél, remeg.

Lennék páva  – modellkednék,
tarkaságban nagy sztár lennék.
Lennék medve, aludhatnék,
mennyi álmot álmodhatnék!

Lennék cica, nagyon kedves
de csak ritkán engedelmes.
Lennék gyönyörű paripa,
Ott laknék a nappaliba’

Száguldoznék mezőn, réten,
eltűnnék a messzeségben.
Sörényemből selyem szálak
adnák hírül a világnak:

Messze mentem, de még vagyok,
csupán ennyi nyomot hagyok.

“…a lázadó fiatalokra vonatkozó generációs elméletek is nagyvonalúan átugorják azt a tényt, hogy a fiatalok lázadási lehetőségeit társadalmi helyzetük is nagyban befolyásolja.” (mondatértelmezés)

A mai politika a manipulációs technikák küzdelme, nem a társadalmi alternatíváké. A lázadás az alávetettek reakciója valamilyen látható elnyomás és megnevezhető elnyomók ellen. Oka olyan külső kényszer, ami a lázadót korlátozza, és amiről azt gondolja, hogy az saját maga és a társadalom fejlődésének, haladásának akadálya. Az ilyen egyéni felindulásokból jön össze – néha – a felkelés, a forradalom. Egy Porsche vagy egy úszómedencés villa megszerzésének igénye nem válik lázadási okká. A lázadásért – mint állam elleni cselekményért – mindenhol súlyos börtönbüntetés jár. Bárhogy is közelítünk a témához, azt találjuk, hogy a “mai fiatalok” nem igazán lázadnak. Kérdés, hogy miért nem? A magyarázat biztosan nem az, hogy létező valóságunk minden világok legjobbika. De az jól látható, hogy a mediatizált tömegkultúra eluralkodásával az ifjúsági nonkonformizmusból fogyasztói attitűdöt kreált a mindent eluraló “marketing”. Ahhoz, hogy az érintettek spontán elégedetlenségüket azonos társadalmi helyzetként tudják azonosítani, át kellene látniuk az elidegenítő manipulációs mechanizmusokon.

illusztráció: pixabay.com

Mersdorf Ilona: fekete

Horváth Piroska: ketten

 

 

 

 

 

 

 

 

azt hittem nagyapából is
csak egy van mint apából
hatéves koromban lett még egy

kovács volt
nem tudtam az mi csak füleltem
pájinka tűz vas
izgalmas volt mégis
féltem
arca felizzott a sötétségben aztán
gyorsan elégett

nagyanyám a másik
egyedül maradt a befejezetlen
házban
a téesz gabonát tárolt az egyik
szobában ebből lett
élet
kakasok gubbasztottak a kajszinfán
a tyúkszaros udvar végiben
a mély alföldi kútban a víz
sötétlett

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.

Almási Lajos: Lázálom

széles tenyér éjjel
szálfa termetével megráncigált
zavart gondolatok lázálma
visító émelygésé lett a remény
pedig csak zúgó villámok tépték
az ablak megfáradt redőnyét
hol rég halott nagyapámat láttam
hol fenyegető rémképek izzasztottak
örvénylő rendet riadtan nézem
zuhannom kell más nyugalma felé

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Almási Lajos – Sajószentpéterről indult fiatal felnőttként, majd Miskolc után megérkezett Gödöllőre. Számára minden újabb útban ott van az a csoda, amit Isten ad az embereknek, az motiválja őt, hogy ezt képes legyen átadni az olvasónak. Szeret olyan helyeken megállni, ahol más sohase tette még, legyen ez egy házrom, vagy csak egy kereszteződés, és azon tűnődik hány élete érintette ezt a helyet az elmúlt években, és szinte látja a lépéseik nyomát.

Kenéz Árpád: A bába

Morzsalékos földdé vált az agyam,
ha hallgattam őt.
Mindent befogadtam,
nem is vettem levegőt…

Erdőnyi terjedelemben ömlöttek
a szobába az emlékei.
Árnyék jelent meg fölötte,
e folyó hordalékát már nem cipeli.

Boszorkánynak hittem néha,
mint tudatlan gyermek.
Elkéstem, én béna,
Csak utolsó telén ismertem meg.

Kalandos élete volt dédinek,
Kis apró domb, a hegyek között.
Mondhatták volna csak néninek,
de túl sok könnyet látott méhlepények fölött.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

Ujj Béla: Teljesen legitim szabályozás

(egyperces)

A fiú kamaszodásával szaporodni kezdtek a családi viták. A dolog addig fajult, hogy apa úgy döntött, kőbe vési a kívánatos rendet. Elkészítette a Családi Alapszabályt (CSASZ). Apa – anya néma támogatásával – rögvest örök érvénybe helyezte. Mégis gyakran lett szükség kiegészítésre. Legutoljára a “fiam, ha visszapofázol felpofozlak” passzussal egészült ki a családi “alaptörvény.” A dokumentum legfőképp azokat a szabályokat rögzítette,
amelyeket a serdülő fiúnak kell betartania. A legújabb regulát anyával együtt, kétharmaddal – hárman voltak a családban – rögtön meg is szavazták,  és azonnal hatályba lépett. Mivel apa pedáns ember, lábjegyzetben sorszámot is adott a módosításoknak. A fiúban időnként felmerültek ötletek kiegészítendő a szabályokat, de apa – szigorú szemmel anyára nézve – infantilis ötletnek minősítette, és elutasította minden javaslatát. A dolog működött egészen addig, amíg a fiú hirtelen el nem hagyta a szülői házat, kivonva magát CSASZ hatálya alól.

“Van közös teherviselés. Körülbelül a kiskereskedelmi profit 140-150 milliárd forint. Ez az intézkedés bár jelentős hatással jár, biztos, hogy a 20 milliárdot nem éri el.” (mondatértelmezés)

 

A kormány befagyasztotta a kristálycukor, búza finomliszt, napraforgó-étolaj, sertéscomb, csirkemell, 2,8%-os tehéntej (és a csirke far-hát) árát. Mindezt egy “piacgazdaságban”, ahol éppen “tőkét” gyűjt a hatalmon lévő elit. A várt “veszteség” a profit több mint tíz százaléka. Az állami támogatással épült szállodai árak nem lettek befagyasztva. A turai kastélyban ma 750 kg cukor árába kerül egy éjszaka. Mivel “az októberi árakra még senki nem panaszkodott”, azokat – a különböző “boltokban” – az akkori árszinten merevítették ki. Nem véve tekintetbe, hogy a termékeknél minden boltban – minőség szerint is – lényeges az áreltérés. Kedden reggel az egyik nagyáruházban az ügyfélszolgálaton a vezetővel “alkudtam” egy hibás termékre – aki 20 %-ot engedhet -, amikor megjelent egy KSH árfelmérő. Szerdán bejelentették az árbefagyasztást, ami az előző nap kihirdetett választási időpontig biztosan marad. Én nem cukrozok, nem iszok tejet, nem habarok, köszvényes vagyok, így egyáltalán nem fogyasztok a fenti termékekből. Csak olajat veszek néha, mert nem mindenki szereti, ha zsírral készítem az ételt.

illusztráció: pixabay.com