kiemelt címkével jelölt bejegyzések

Kenéz Árpád: Erő

(Borítókép: Szinvai Dániel)

“…Eljött a hazaút ideje. A buszon egy falubeli, idősebb lány mellett kötöttem ki, a walkmanembe akart belehallgatni és a fejhallgatót csak szorosan összebújva tudtuk megosztani.  Kishíján ebből is románc lett. Már-már néha olyan érzésem volt, hogy ez egy jó, vagy legalábbis normális nyár lehet, olyan, amilyenre egy tizennégy éves fiú vágyhat. Ám valahogy ott és akkor egyikőnk se akarta igazából ezt kapcsolatként felvállalni. Ebben ennyi volt, tizenöt órányi beszélgetés, zenehallgatás, csókolózás és nevetgélés. A buszról leszállva mindketten tiszta lapot nyitottunk.
Mikor hazaértem a kirándulásról, a cuccaimat ledobtam és az első dolgom volt, hogy ránézzek az öregre. Megfogtam törékeny kezét.
– Tata, látod, épségben megjöttem!
Ugyanúgy feküdt az ágyon, csak még soványabb volt, még szaporábban pihegett, mint mikor elmentem. Igazából zihált. Szemeit igyekezett felém fordítani, de azok már alig engedelmeskedtek. Nem is egyszerre mozogtak. De valahogy rám nézett, erőltetve pislogott egyet. Így kissé én is megnyugodtam, hogy az öreg még megvan és tudja, újra itthon és biztonságban vagyok.
Pakolásztam, mikor megcsörrent a telefonunk, a haverom hívott, hogy megszülettek nála a terrier kiskutyák, amiket már nagyon vártunk. Bringára pattantam, és eltekertem hozzájuk…”

A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Kenéz Árpád
Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…

Szinvai Dániel kiállítása

2022. decemberében jelenik meg a gödöllői írókör kilencedik antológiája, melynek illusztrálására Szinvai Dánielt kértük fel. A Csodák és egyéb hétköznapi dolgok kötet illusztrátora a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán végzett 2019-ben, 2021-ben pedig a MOME IMAGE PRO tanfolyam keretein belül fejlesztette tovább az illusztrációs képességeit.

Jelenleg szabadúszóként tevékenykedik, illetve tervezőgrafikát tanít a Corvin Rajziskolában.
Rendszeresen készít editorial illusztrációkat a 168 Órának, illetve nem rég jelent meg egy általa illusztrált novellás kötet a Pagony kiadónál, a Tilos Az Á könyvek között. Több könyvborító is a keze munkáját dicséri, és 2021-ben a Budapesti Illusztrációs Fesztiválon megkapta a Silent book kategória díját, és a Legjobb pályakezdő illusztrátor különdíjat.

Az új Irka kötet illusztrációiból 2022. december 1-jén nyílik meg Szinvai Dániel kiállítása a Gödöllői Városi Könyvtár Infoterében. A megnyitóra rendhagyó módon a kiállítás legvégén kerül sor: 2022. december 20-án, kedden 18 órakor a helyszínen. Ennek oka, hogy a könyv bemutatója a karácsony előtti utolsó nagy programja lesz a könyvtárnak, ezen az alkalmon számos részletet megtudhatnak az érdeklődők a kötetről, valamint az illusztrátor munkásságáról is. A bemutatón nem csak megcsodálhatjuk a képeket, de könyv formájában megvásárolhatjuk és haza is vihetjük, kiváló karácsonyi ajándékötlet a szeretteinknek.

Szinvai Dániel kiállítása tehát 2022. december 1-20-ig látogatható a gödöllői városi könyvtárban, annak nyitvatartási idejében. Végezetül álljon itt egy rövid bemutatkozás, magától Danitól:

A grafika számos területével foglalkozom, különös tekintettel a narratív és illusztratív médiumokra. A hagyományos technikák vizualitásának és a modern digitális technikák sajátosságainak ötvözése éppen úgy érdekel, mint az illusztratív és tipográfiai megoldások egységbe foglalása, a funkció ás az esztétika egyenrangúsága. Számomra egy projekt mindig egy történet, egy komplex kis világ. Igyekszem, hogy amivel foglalkozom, az túlmutasson önmagán, és akár rajtam is. Minden projektnek a saját hangját keresem, a hozzá leginkább passzoló, legkifejezőbb stílust. De közben mindig én is teljes egészében benne vagyok egy-egy munkában, alkotásban. Így mindegyik alkotói folyamat egyben a saját hangommal való kísérletezés is.

https://www.facebook.com/szinvai.daniel.illustration

Galló Kovács Zsuzsanna: Dávod 1970

(Borítókép: Szinvai Dániel)

A falu szélén a töltésen
futottunk a kopott sínek között
Pajtás, gyere katonának
énekelted nekem.

Zeffirelli Rómeó és Júliája
kézen fogva veled
a dávodi olajszagú moziban.

Hazafelé a temetőn át
a fák mentén a sírok közt
sütött a Hold
a sokszínű csendben.

Szemüvegünk összekoccant
a suta csóknál a kapualjban
tizenhét éves vágyam
átölelte patakszagú inged.

Pajtás, gyere katonának
jobb dolgod lesz mint apádnak
nekem énekelted
szép volt a hangod
hallom ma is
a sokszínű csendben.

A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Galló Kovács Zsuzsanna
Igyekszem megtalálni a hétköznapi csodákat. Gyerekkoromban elhittem, hogy a Jézuska visszahozza a kézzel ragasztott karácsonyi papírfüzért, mert jó kislány voltam. A nagymamáról és a dávodi nyarakról írt verseim bizonyítják Márai Sándor gondolatát: néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.

Pap-Klára Márta: Nekem is

(Borítókép: Szinvai Dániel)

A szomszéd bácsi egyedül él.
Anyukám néha szokott adni neki rétest.
Ha én lennék a szomszéd bácsi,
becsengetnék hozzánk,
és megkérdezném az anyukámat,
hogy van-e még abból a tegnapi finom süteményből.
Anyukám azt mondaná, hogy nincsen,
de van isteni gulyásleves, egyen abból.
És a szomszéd bácsi holnap is átjönne,
meg holnapután is,
és egyszer csak elvenné feleségül anyukámat.
És akkor nekem megint lenne apukám.

A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Pap-Klára Márta
Matematika-kémia szakos nyugdíjas pedagógus. 50 éves kora után kezdett írni. Írásaiban az élet hétköznapi dolgait jeleníti meg. Nem hisz a csodákban, azt vallja, maga az élet a csoda. Kisgyermek korában csodaként élte meg, amikor a tojásból kiküzdötte magát egy bolyhos kiscsibe, vagy reggelre a tegnapi bimbóból rózsa lett. Pedagógusként legnagyobb csodának a gyermeki értelem nyiladozását, fejlődését tartja.

Tóth M. Erika: Mirjam

(Borítókép: Szinvai Dániel)

Palesztina, Krisztus születése előtt

“Láttam anyámat a kövezők között. Apám ruháit húzta magára, csak a saruba bújtatott kecses lábakból lehetett sejteni női mivoltát. Nem ő volt az egyedüli asszony a tömegben. A faluból szinte mindenki ott akart lenni a halálos ítélet végrehajtásán, nem gondolva arra, hogy minden áldozat közülük való.
Hátrakötözött kézzel a sziklák melletti, kavicsos rézsűre vittek. Fejemet fedetlenül hagyták, karmazsin palásttal a hátamon löktek a közeli orom elé. A rám váró tömeg zsibongása egybemosta gyalázkodó hangjaikat, alig-alig lehetett kihallani „Mirjam vesszen” ütemes kántálásukat.
Nem számítottam erre a végzetre. Tizennégy esztendőm alatt végig azt gondoltam, nőül megyek egy jóravaló férfihoz, apám házát elhagyom, utódokat szülök, és jó feleségként élek az uram szolgálatában, hitvesi kötelességemet teljesítve…”

A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Tóth M. Erika

Szeretek játszani. Szeretek mindent megvizsgálni, minden szempontból. Az írást gyakorlom, nem sok kedvvel, de feszegetek minden témát, ami eszembe jut.
A véres, abszurd novelláim után most az „így is történhetett volna” világ fogott meg. Rájöttem, nemhogy két oldala van mindennek, de száz meg százféleképpen vélekedhetünk bármiről és bármilyen igaznak hitt eseményről, (ha engedik).

Kővágó Éva: Kleopátra történetei

(borítókép: Szinvai Dániel)

“…Reggel fél kilencre hozta a nővérem a lányokat. Izgatottan csacsogtak, készültek az együtt töltendő mókás napra. Kleopátra megérezte az izgalmakat, kíváncsian dugta ki orrát az aprócska előszobába. A négyéves Sára hangosan sírni kezdett. Kata, aki már hatéves volt, mégsem lehetett ilyen gyerekes, csak tágra nyitott szemmel és tátott szájjal bámulta a jelenést.
– Ez egy…. – és kimondta az általa ismert leggusztustalanabb állat nevét, – patkány!
Kleopátra megértette, hogy ez rá vonatkozott. Azonnal vérig sértődött. Lassan megfordult és hercegnőhöz méltó módon, lassan kivonult az előszobából. Ismertem a macskám, tudtam, hogy most az ablakpárkányhoz sétál, elegánsan felugrik, majd elhelyezkedik a párnáján…”

A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár

Kővágó Éva
Sokszor írok mesét, ahol a csoda az élet szerves, elválaszthatatlan része. A mindennapok szürkeségében, az átlagosnak tűnő napokban is észrevenni azt a különleges apróságot, ami maga a csoda: ez az írás.

Csodák és egyéb hétköznapi dolgok

Az Irka újabb antológiával készül a karácsonyi ünnepekre. A gödöllői irodalmi műhely tagjai egy gyönyörű kötetet állítottak össze Szinvai Dániel illusztrátor segítségével. A könyv bemutatójára egy hangulatos ünnepségen kerül sor, mely egyben a gödöllői városi könyvtár utolsó idei programja is. December 20-án, kedd délután érdemes a könyvtárba ellátogatni, az Irka vidám, játékos könyvbemutatója mellett megtekinthető az illusztrátor kiállítása is, valamint színpadra lép némi forralt bor társaságában a Könyvtár angyalai kórus is. Ízelítőül álljon itt az új kötet fülszövege, melyet az esten természetesen meg is lehet majd vásárolni.

Az ember évezredek óta keresi, kutatja a csodákat. Kultúránk alapja a hit a természetfelettiben. A szentek tisztelete, a varázslattól való félelem, a mágia ambivalenciája jelen van minden nép történelmében. Azt is mondhatjuk, hogy a csoda teljesen hétköznapi dolog életünkben, minden nap megtörténik, a legváratlanabb helyzetekben.
A csoda természete változó. Van csoda, mely sokáig megfejthetetlen marad, titkát megőrzi a modern korban is. És vannak csodák, melyek idővel megkopnak, tudományos magyarázatban lelepleződnek. Gondoljunk csak a leghétköznapibb varázslatra: a tűzgyújtásra és eszközére, a gyufára, mely az emberiség történelme során bejárta a maga fejlődési útvonalát.
Az Irka kilencedik antológiájában tizenhét szerző vall a csodához való viszonyáról, feltárva az olvasó számára a jelenség változatosságát, a természetfölöttivel való összefüggéseit és hétköznapiságát. Ne csodálkozzanak hát, ha egy-egy történet elvarázsolja majd Önöket!

Szeretettel várunk minden érdeklődőt december 20-án, kedden 18 órakor a gödöllői városi könyvtárba!

“… a kínai társadalom egy politikailag mobilizált társadalomból a gazdaságilag mobilizált társadalomba, egy termelési gazdaságból egy fogyasztási gazdaságba alakul át.”

(mondatértelmezés)

A fogyasztói társadalomnak – úgy tűnik – ma nincs alternatívája. A sokáig, sokak szemében kivételnek tűnő Kína sem tudja kivonni magát hatása alól. A tradicionális közösségen alapuló élet nem bírja a “versenyt” az egyéni igényeket generálva növekedés serkentő marketinggel. “A polgári forradalom nyugaton a szabadság, egyenlőség, testvériség és demokrácia alapértékeit hirdette, és ezen az alapon alakult ki az évszázadok során politikai kultúrája. Az ősi kínai alapértékek az uralkodó és az alattvaló, az apa és a fiú szerepén és kötelességein alapultak, és ebből hoztak létre saját politikai kultúrát. Kína jelenkori létében azonban már nincsenek fix alapértékek.” Azokat a hatalomnak – ez esetben a “kommunista pártnak” – kell kialakítania. Az előző és a címbéli idézet is Wang Huningnak, a mai Kína fő ideológusának megfogalmazásai. Nem csak ebből, de a kínai állam napi gyakorlatából is látszik, hogy a mai Kína nem “szocialisztikus” közösségi társadalomként működő alternatíva, hanem a létező kapitalizmus tekintélyelvű, centralizált kínai változata, ezért illúziók nélkül kell akként kezelni.

kiemelt kép: pixabay.com

Bojár Cassino: Sikeres küldetés

Reginával a Lövölde téren volt randim 1954 decemberében, egy havas, csikorgóan hideg délutánon. A Szív utcán indultunk és a Németh Lászlón megkerülve a háztömböt a Róza utcán értünk vissza. A Szív utca 57-ben lakott. A kapujuk előtt megálltunk, mintha el akart volna köszönni, de aztán tétován mégis tovább mentünk és magamban megfogadtam, ha ismét ideérünk, meg fogom csókolni. Harmadszorra sikerült. Rögtön beszaladt a kapun, én pedig a fagyos orromat törölgetve indultam hazafelé, és úgy éreztem, óriási kő gördült le a vállamról. Végre megtörtént, megcsókoltam, Imre is megnyugodhat. Érthetően magából a csókból semmit nem éreztem, szerintem ő sem, éppen csak összeértünk egy pillanatra. Tulajdonképpen ez volt a búcsú is, több randink nem volt. De ennek a történetnek előzményei voltak.

Az említett Imre padtársam volt a gimiben és valamiért kedvelt. Matek óra alatt színdarabot írtunk és Vili bácsi, az osztályfőnök nem nagyon zavart minket a képleteivel. Imre bizonyos kivételezett helyzetben volt, talán az ügyvéd apja miatt. Jó eszű, de nagyon laza, vagány fiú volt, szőke, kékszemű és minden lány szerelmes volt belé. Értett a nyelvükön, aminek néhányan tudtuk az okát is. Már óvodás kora óta mindent tudott a lányokról, volt egy húga, akivel folyton veszekedtek, néha meg is tépték egymást. Az apja egyedül nevelte őket:nem sok sikerrel. Elfoglalt, jó nevű ügyvéd volt, más megoldást talált,felhozott vidékről egy Imrénél pár évvel idősebb lányt, úgynevezett háztartási alkalmazottnakNem telt el sok idő és megtörtént Imre beavatása a női lelkek (és testek) rejtelmeibe. Mi, akik tudtunk róla, csorgó nyállal kérdeztük a részleteket, de erről soha nem beszélt. Tiszteletben tartotta a lány egyéniségét, talán az apja is megkérte rá.

Hanem egyszer majdnem vége lett a barátságunknak, nagyon megharagudtam rá. Persze lányról, nevezetesen az Ipacs Éváról volt szó. Csak egy évvel járt alattunk, és mi fiúk többször közmegegyeztünk abban, hogy ő az iskola legszebbje. De a sors kegyetlen rendező, ad is, vesz is. Csípőficamos volt, a bal lábát húzta. Ez persze nem akadályozta abban, hogy szerelmes legyen az Imibe. Nagyon szerelmes és nagyon reménytelenül. Magam is próbálkoztam a kis bice-bócával, persze épp olyan reménytelenül. A dolog már-már annyira nyilvános lett, hogy kezdték Imrét pocskondiázni, beképzelt úrficsúrnak csúfolni. Ekkor végre rászánta magát és randira hívta, talán hogy személyesen tisztázza a helyzetet. Ám a nagy rendező nem adta ilyen olcsón, Imre elkapott valami nyavalyát és fel sem kelhetett az ágyából egy hétig. Engem kért meg, mentsem ki Évánál. Nem kellett kétszer. A Hősök terén volt a megbeszélt randijuk és bár korábban mentem, Éva már ott volt. Amikor közelről megláttam, őszintén megijedtem. Sápadtan támaszkodott a Múzeum korlátjára, tűzben égett az egész teste, ömlött róla a verejték. Amikor elmondtam miért nem jött az Imre, el kellett kapnom, összerogyott. 40 fokos lázban, tüdő és mellhártyagyulladással jött a randira. Szerencsére a Dózsa György úton laktak, közel a tér sarkához, átnyaláboltam és vittem. Az anyja már a kapuban sírt, az orvosukat érte el, várták a mentőt. Szó nem jött ki a számon, de azt biztosra megfogadtam, hogy az Imrét megölöm.

Nos, ahogy tudjuk az idő kiváló orvos, Éva is, Imre is megmaradt, nem öltem meg. Később Éva, talán hálából, egy Gyöngyi nevű lányt kommendált nekem. Gyermekkori barátnője volt ez a Gyöngyi, de valahol Mátyásföldön laktak és ott járt iskolába is. Szerette az irodalmat, sok költőt ismert, talán maga is írogatott, ha csak az asztalfióknak is. Levelezni kezdtünk és romantikus, túlzó érzelmeket vizionáltunk egy csodás, soha nem volt, be nem teljesülő jövőről. Csillagocskának hívtam. Soha nem találkoztunk, fényképet sem cseréltünk soha. Ki-ki, olyannak képzelte a másikat, amilyennek csak álmában gondolta. Ebbe a mesés álomvilágba csapott bele a kegyetlen valóság, amikor megtudtam, hogy két hete eljegyzett menyasszony. Utólag arra jutottam, hogy persze az élet nem áll meg, a dolgok a maguk rendjük szerint történnek. Hanem amikor azt is megtudtam, hogy a vőlegény egy nála öt évvel idősebb szerszámlakatos srác, aki mindig szekálja, hogy tarthatna nagyobb rendet is maga körül és ideje lenne megtanulnia főzni, mert nem csak jambusokkal él az ember, valami elpattant bennem és a Gyöngyiből hullócsillag lett.

A nagy rendező másik, vigasztalásomra szánt története volt Regina. Őt Imre barátom szervezte be nekem, amikor már ismét szóba álltam vele. Ez úgy volt, hogy Imrééknél cserépkályha fűtés volt, amihez tojásbrikettet kellett felcipelni hetente kétszer a pincéből. Néhányszor segítettem neki. Egyik alkalommal két lány is jelen volt. Egy Mária nevezetű, Imre aktuális barátnőjeként, Regina pedig nekem konfirmálva. Mentünk le a pincébe négyen, vödrökkel és talán némi sejtelmes várakozással. A ház pincéje több fülkéből, szakaszból állt, a brikett valahol a végén, így Imre és Mária hamar eltűntek, én és Regina pedig magunkra hagyva zavartan vártuk, hogy majd csak előkerülnek. Hosszú, kínos percek teltek, Regina néha megkérdezte miért nem jönnek már, most mi van, mit csinálnak?

– Nem tudom – válaszoltam, de éreztem, ennél okosabbat várt. Jó negyedóra telt el, amire előkerültek, Regina már azon volt, hogy hazamegy. A kapuban el is köszönt a két lány. Azért felvittem egy vödör szenet, miközben Imi megkérdezte: na, mi volt? Sajnálkozva hallgatta a választ, de nem tett megjegyzést. Azt viszont megígérte, összehoz nekem még egy randit Reginával, a többit pedig rám bízza. Nos, az volt a már ismert Lövölde téri, és büszkén számoltam be Imrének másnap arról, hogy a küldetést sikerrel teljesítettem.

In memoriam

egészen hétköznapi szombatnak indult.

felkeltem, kávét főztem, a fészbukon láttam, eltűntél,

keres a rendőrség, lóri, hol vagy, írták a barátok

óránként néztem a mobilom, elhinni vágytam

ez csak performansz tőled, fricska a világnak,

eljött a másnap, és hétfőn se találtak,

megérzek dolgokat, élni láttalak,

ez nem vers, vázlat, mondtad félszeg mosollyal

és kihúztad legjobb mondatomat.

te vagy a költő, sose tudtam dicsérsz vagy kritizálsz

írj bátran, terelgettél tovább,

kedd reggel már tudtam, nem vagyok boszorka,

élni láttalak, s nem vettem észre

te már lehúztál gyűrűt, órát, ruhákat, címeket,

köszönök mindent lóri. Isten veled!

(dőlt betűvel részletek kabai lóránt verseiből)

kiemelt kép: kabai lóránt