Kávészünet kategória bejegyzései

Egy korty kávé – egy falat írás.

Bojár Cassino: Estila

Illusztráció: Szathmári Blanka
Illusztráció: Szathmári Blanka

Nekem Apám mindig azt mondta: történjék bármi, nem kell gatyába szarni. Ezt egy életre megjegyeztem.

Hat és fél évesen félni is csak Estilától féltem. Egyrészt, mert személyesen soha nem láttam – a magas kerítés eltakarta -, másrészt, mert rekedtes, borzongató hangjától a hideg is kirázott. Pedig ez az Estila naponta, rendre megjött úgy öt óra tájban. Bojár Cassino: Estila bővebben…

Almási Lajos: Veled először olyan közel

Tomkó Ádám: Black and White
Tomkó Ádám: Black and White

Be lehetett állni a tető alá, itt nem érhetett minket az eső, a szürkepala tetőn most is álmosan ereszkednek le az esőcseppek. Megkedveltem ezt a helyet. Nem túl szép mégis praktikus, sokat gondolkodtam azon, milyen módon lehetne felújítani. Mindig attól félek, ha megteszem, akkor elvesztem örökre azt a piciny illatot, amit még néha megsejtek, a hosszú tavaszi estében miközben hallgatom a madarak énekét. Még hallani a kapu záródását, ahogy lassan távolodsz. Azóta évek teltek nyomasztó magányban. Tudom a búcsú órái ezek, már csak kis időm van hátra, az asztalt az idén elő sem veszem, csak egy magányos széken helyezkedem el. Most lassú mozdulatokkal ezt is elteszem egy időre, már hallom a munkások zaját. Az idő elérkezett, búcsúzom. A szürke palatető emlék marad csupán.

 

Sütő Fanni: Éjfél

Vörös Eszter Anna: Csillagokat kapok el a puszta kezemmel
Vörös Eszter Anna: Csillagokat kapok el a puszta kezemmel

A lány léptei ütemesen kopogtak az utcán, mint a múló másodpercek. A házak diszkréten elfordították a szemüket, a csillagok pedig a felhők sötét selymébe rejtették arcukat. Éjfél összehúzta magán bánat-vörös köpenyét, és megszaporázta a lépteit a kastély irányába, ahol a nővére, Príma, már a kapuban türelmetlenkedve várta visszatértét. Éjfélnek nem akaródzott hazamenni, a szive üres harangként kongott a mellkasában, és a szája sarkában egy bizonytalan csók emléke ült. Sütő Fanni: Éjfél bővebben…

Ujj Béla: Amit én már korábban is sejtettem

 

szathmary: mi vagy
Szathmári Blanka: mi vagy

Amit én már korábban is sejtettem, azt egy 48 percig halott pap ki is mondta végre. Így tudhatjuk.

Az egyházszolga így fogalmazott. “A tény, hogy Isten valójában Szentanya, és nem Szentatya, egyáltalán nem zavar. Minden vágyamat teljesíti, még többet is. […] Isten nagy és mindenható, még ha nő is.”

Az egyház nem volt lelkes. „O’Neal atya tanítása a Szentanyáról elég nagy kavart okozott, annyira, hogy felettes érsekének sajtótájékoztatót kellett összehívnia. Sean P. O’Malley érsek szerint O’Neal atya csak halucinált a halálközeli élménye közben, mert Isten ’természetesen nem nő’. ” [1]

Az jut eszembe, hogy végül is nem mindegy? Ha mindenható, az lehet, aki és ami akar, miért ne akarhatna nő lenni?

[1] http://444.hu/2015/02/22/a-48-percig-halott-pap-szerint-isten-no/

Mersdorf Ilona: Az élet partján

 

Horváth Piroska: Kislány
Horváth Piroska: Kislány

Nemrég még ott álltam az – innen nézve – túlsó parton. Előttem volt a végtelen víztükör, amin át kellett kelnem, amit meg kellett hódítanom.
Tudtam úszni, de nem mertem nekivágni. Nem tudtam, milyen távol van a túlsó part, ahol ott van minden, amire vágyom.

Úgy gondoltam, alaposan fel kell készülnöm az utazásra.

Mersdorf Ilona: Az élet partján bővebben…

Istók Anna: Ottlik Géza autója

lfsBizonyára minden emberi közösségben, legyen szó akár családról, baráti társaságról, munkahelyi, iskolai csoportról, netalán az internetről – kialakulnak olyan kifejezések, gesztusok, mozdulatok, melyeket csak az adott csoport használ és ismeri pontos, helyzethez kötött jelentését. Nevezhetjük ezt szlengnek, de mémnek is, mivelhogy ezek a jelentéstöredékek fontos részét képezik kultúránknak, és bár adott időben és közegben keletkeznek, az igazi mémek genetikusan öröklődnek.

Istók Anna: Ottlik Géza autója bővebben…