Egy korty kávé – egy falat írás.
Hajdanában-danában, a mezőgazdasági gépesítés hősi korszakában nagyüzemi módon rázott szilva utóéletét vizsgáltuk ëgy nád födeles padláson Csirib-pusztán. Tele és üres szilvás rekeszëk tucatjai, mindënfelé lim-lom, köztük nagy befőttes üvegëk, de mind ehhëz ráadásként rengeteg egér nyüzsgő surrogása. Nyíltan randalíroztak. Hiszen ők a padlás honos lakói, mi alkalmi betolakodók voltunk.
Úton keletről nyugatra
A terminál, ahol a csatlakozó légi járatra kellett várakozni, igazi zsibvásár volt. A férfi, amikor arra járt, mindig érdeklődéssel figyelte a soknemzetiségű forgatagot. Ez alkalommal is meglehetősen hosszú volt a várakozás. A mobiltelefon töltésekor kevesebb volt a konnektor, mint a lemerült készülék. Szóba elegyedett egy ázsiai kinézetű férfival, akiről kiderült, hogy üzbég, és éppen hazafelé tart Lengyelországból, ahol egy ukrán építőipari cég alkalmazottja. Szakipari mindenes, válaszfalat húz, burkol, villanyt és vízvezetéket szerel. Sok a munka, mert a lengyel szakmunkások nyugatra mentek, és hiány lett szakemberből. Nyelvi problémái nincsenek, vele, aki láthatóan nem orosz, hajlandóak oroszul is beszélni. Muszlimsága senkit nem zavar, mondta, bár igaz, ő sem zavar vele senkit. Mielőtt elsietett, mert indult a járata, épp arról beszélt, hogy tervezi, hamarosan a feleségét is magával viszi. A férfi sajnálta, hogy beszélgetőtársa elment, vele gyorsabban telt a várakozás.
Országváltoztatás
A város régen egészen más volt. Arrafelé nagyot változtak az idők az utóbbi negyedszázadban. Már az a nagy ország, amihez korábban tartozott, sem ugyanaz. A férfi ül az egykori főutcán, egy padon. A helyszín jó környék. A város időközben sokszorosára duzzadt, főváros lett. Középkorú nő telepszik mellé. Az eső lógó lába kapcsán szóba elegyednek. A megpihenő a nővéréhez jött látogatóba. A változások után nem sokkal költözött el innen. Most a régi nagy ország fővárosában él. Valamikor szeretett itt lenni, de ma már új lakóhelyén jobb. A szülei az ő születése előtt jöttek ide, itt is vannak eltemetve. De a változások ráébresztették őket arra, hogy ez nem a hazájuk. Helyben maradó nővérét orvosként megbecsülték, már nyugdíjas, de sosem lett őshonos. Mutatja nagy csomagját. Bevásárolt. Itt olcsóbbak a dolgok. Tagadhatatlan a fejlődés, de nem vágyik ide vissza. Az úttesten árad az autófolyam, de a járdán nincs tömeg. Csepegni kezd az eső. A nő megköszöni a társalgást és elsiet. A férfi marad a padon. Nincs cukorból.
Kapcsolatépítési kísérletek
Késő délután volt a közép-keleti országban. A férfi egy bérelt lakásban dolgozott. Szidta az Internet kapcsolatot. Éppen káromkodott, amikor csengettek. Két fiatal, munkásruhás fiú állt az ajtóban. A vonalas Internetet jöttek beszerelni. Szemrevételezték a terepet. A lépcsőházból akarták bevezetni a kábelt. Vizsgálódtak és megállapították, hogy itt faláttörés szükséges. Kéziszerszámaikkal nekiálltak a lyukkészítésnek. Néhány próbálkozás után nyugtázták, hogy ide fúrógép kell. Az pedig nem volt náluk. Használták a mellékhelyiséget, majd vizet kértek, és leültek a nappaliban a földre. Közben, kíváncsiságukat csillapítandó, szóba elegyedtek a férfival. Megtudták, hogy ő nem muzulmán és azt is, hogy semmilyen egyháznak nem tagja. Sajnálták a dolgot, mert, mondták, muszlimnak lenni jó. Kisvártatva összeszedelődzködtek. Közölték, másnap újra jönnek, fúrógéppel. A férfi távozásukkor tett megjegyzésére, hogy este a lányokhoz ne felejtsék el elvinni a fúrójukat, fülig pirultak.
Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább. (ismeretlen szerző)
Parázsba hulltak a gesztenyék,
pattogva gurultak szerteszét.
Tegnap még könnyen, szem előtt,
ringatta őket a délelőtt.
Töprengtek, itt-ott tűz, árulás,
váratlan volt e változás.
Szétrepedt bennük a gondolat,
ami a lelkükben megfogant.
Amíg a fán ültek szabadon,
csüngtek ki nem mondott szavakon.
S ahogy sültek, a mondd miértek
kiszabadulva szénné égtek.
Hamuvá lett a közös jövő,
pernyeként szállt a romlott idő.
Fekete József: Békésszentandrás
Emlékek
Régen, még a szülői házban,
a Holt Körös melletti síkságon laktam.
Konyhánk ablakából a piacra láttam,
a szobából a folyóhoz vezető útra.
Kertünkben szőlőlugas követte a ház falát,
a kapu mellett az egynyári virágok ölelésében
anyám rózsái bontották szirmukat,
s illatfelhőjük az utcát is belengte,
ott játszottam önfeledten.
A veteményes kertben gyümölcsfák voltak.
Felmásztam rájuk, onnan szemléltem a világot,
mely kihívónak tűnt, és nagynak.
Ábrándoztam, ha majd felnövök:
mi legyek, merre menjek.
Amikor megkondult a templom harangja,
amely csak két háznyira volt,
a gyomrom már korgott, ebédelni mentem.
A terített asztalon rántott leves és grízes tészta várt,
hús nem volt, de ez véremmé vált.
Gyakran kimentem a Körös partra.
Néztem, amint a parti fűzfák
ölelő karokként hajoltak a víz tükre felé.
Naplementekor tükörképük árnyéka
megnyúlva pihent a csendes vízen.
Nyáron fürödtem, csónakáztam,
átúsztam a Füzes nevű szigetre,
ahol gyümölcsöt loptam, és kicseleztem a csőszt.
Télen korcsolyáztam
több kilométert bejártam a kanyargós folyón,
ha hó esett, elsepertem,
ha olvadt a jég féltem, beszakad,
akkor mát ismét vártam a nyarat.
Azóta hatvan év telt el. Máshol lakom.
Itt nincs folyó csak csörgedező patak,
fürdésre, korcsolyázásra nem alkalmas,
de van kicsi kertem és illatos rózsám,
közelben erdő és rengeteg madár.
Régi családom helyett van új
de a feltörő emlék sokszor visszahúz
oda, hol gyermekként éltem
szép életem lesz, azt reméltem.
(Kemény István: Tíz csillag című verse nyomán)
Száműzetés
A kozmosz-diszkosz perifériáján
lógok a semmiben. Hát mégis
lapos a Föld, s az egész világ!
Csak az emberek, ezek a két lábon
csoszogó csupasz csigák, látnak bele
mindenféle
háromdimenziós tendenciát.
Amikor megmondtam véleményem,
száműztek.
Egy majom csak ne beszéljen,
ne halljon, és ne lásson.
Legyen bölcs, kérőddzön banánon,
de minket ne kérjen számon!
Mindenki egyetértett,
Semmi kétség, zéró tolerancia van érvényben.
Harmadnapra kelve űrhajóba raktak,
ha olyan okos vagy nézd meg magadnak
a végtelent,
ha szerinted még mindig lapos!
Az a sok vaskalapos.
Ez meg szívás a négyzeten,
Itt folyik szét az életem, és senki sem látja,
csak a néma csillagok.
Ötletem sincs, mihez kezdjek.
Nem így képzeltem el az űrodüsszeiám,
engem nem vár otthon egy
Penelopé nevű orángután
vagy egy csinos csimpánzleány.
Nincs pénzem. Nem is volt:
egyetlen szerelmem a tudomány,
meglehetősen ostobán
erre áldoztam főemlős életem jó részét.
Fogy a levegőm.
Utolsó óráimban sem tör meg a hatalom,
hihetetlen.
Kiszáradt a szám.
Kockázatos már sokat beszélnem,
de szeretném, hogy a történetem fennmaradjon,
ezért veletek megosztom.
Talán hozzáadtam valamit az élet
sok ismeretlenes egyenletéhez.
Csend van.
A hangom a vákuum elnyeli.
A dátum nem számít,
a név csak egy helyiérték.
Ez tehát a végszó,
én mentem.
A történelem úgyis
a halottakat kedveli.
(Megjelent a Kis Lant folyóiratban)
Nyárban
por fölitta rég
fűszálakon ragyog még
hajnal harmata
Kép
őszi ég kékje
csöndes – nem hasogatják
már fecskerajok
Enyészet
Köd szúrón szitál,
lomb sűrű zápora hull
– ősz diadalt ül.
Emberi létezésünk lényegi sajátossága a kommunikáció. Egymással kapcsolatban lenni nem csak a gazdaság és a társadalom működéséhez szükséges, hanem testi és szellemi jólétünkhöz is.
Philip C. úr feltartóztathatatlanul vonult lefelé a lépcsőn. Méltóságteljesen lépdelt, ahogy királyi nevéhez és igazgatói pozíciójához illett. A titkárságvezető illedelmesen, néhány lépcsőfokkal lemaradva követte őt. A lépcsőház női és férfi parfümillat keverékében úszott. Egészen elkábultam. Rébb Terézia: Elcsúsztatás bővebben…
egymás foglyai: összefűzött karikák
az idő is rátette jégfogát
