Braun Katalin: Macska

Istenek jókedvben teremtették a kis kegyet, bársonyos, selymes szeretetet.   Felis Catust, a puha ragadozót, szenvedélyes, vidám  játékost, simulékony, doromboló kis állatot.   Mutatványok bájos bajnokát, szabadságszerető spirituszát, szemében hordva túlvilágok titkát.   Mikor nehéz a lelkem, elég, ha őt hosszan elnézem, visszatér  a jókedvem.   Megjelent a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a … Braun Katalin: Macska bővebben…

Braun Katalin: Kiolvasó

Kiolvasó Hegy éneke: időtlenség Tölgy éneke: levélbontás Völgy sóhaja: csobogás Felhő sóhaja: ábrándozás Virág színe: beporzás Tenger színe: mélység Vihar ereje: tombolás Szikla csendje: keménység Nap fénye: tündöklés Hold világa: sejtelem Tavasz illata: ébredés Bokor rezzenése: fészkelés Barlang visszhangja: mélység Szivárvány ívelése: reménység (A feladat ez volt: Mit énekel, sóhajt, suttog, beszél, kiált a Természet? … Braun Katalin: Kiolvasó bővebben…

Ujj Béla: Gazdakarma

– részlet – Nem kell sokáig várnom. A gazda hamarosan felbukkan az állatokat elnyelő völgy felől egy vállán átvetett fehér kecskével. A jelenetet, háttérben a lemenő nappal, valamiért nagyon bibliainak találom. Az állat szemrevalóan gömbölyű, és nyugtalanul mekeg. Izgalma jogos. Mire előkerül a kés, éppen lemegy a nap. Az elvágott nyakú állathoz a halál gyorsan … Ujj Béla: Gazdakarma bővebben…

Ujj Béla: „A hír szent, a vélemény szabad!” (mondatértelmezés)

                Ez egy évszázados mondat, amit a világ változása tesz újravizsgálandóvá. A hír a valóság tényeinek lehető legtorzításmentesebb, legobjektívebb tükrözése, rögzítése valamilyen formában, abból a célból, hogy másokkal megosztható legyen. Itt a szöveges formáról lesz szó. A hírekre azért van szükség, mert a világ történéseiből több dolog érdekli … Ujj Béla: „A hír szent, a vélemény szabad!” (mondatértelmezés) bővebben…

Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Bányai Gizella: Jelenet fotó: Braun Katalin Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa Egy furcsa fa áll az alsó parkban, mely egykor sebzetten várta, hogy letört ágát felemeljék, vihar dúlása után neveljék, lombja az ég felé térjen gyökere lent nyugodjon a mélyben, árnyéka hűsítse a tájat, ne legyen roncsoltan megfáradt. Szokatlan fává növekedett életnek-halálnak egyformán tiszteleg … Feketéné Bencsik Julianna: A furcsa fa GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata bővebben…