kiemelt címkével jelölt bejegyzések

“Az önmegvalósítás igájába hajtjuk magunkat, és jóllehet, már nem parancsol nekünk senki, a szabadság álcája mögött a saját parancsainkkal éppen mi lökjük magunkat kényszerpályára.”

(mondatértelmezés)

A szabadság egyik lehetséges értelmezése, hogy saját urunk vagyunk, vagyis nem parancsol nekünk senki. Mivel a mai növekedés-kényszeres kapitalizmust a kreált tömeg igényeken alapuló tömegtermelése tartja fenn, eltűnik a természetes sokszínűség. A konformitásra késztetés indirekt, láthatatlan kényszerítő mechanizmusainak lényegesen nehezebb ellenállni, mint a közvetlen erőszaknak. Paradox módon éppen az sarkallja az egyént különbözni vágyó önmegvalósításra, hogy egyre több lesz a világban az uniformizált, a hasonló, az azonos. Így szolgálja az ösztönös lázadás a rendszerkompatibilitást. A fogyasztói társadalom lényege, hogy a vágyakat a termelt dolgokra irányítja. Ezért, ha szabadok akarunk lenni, a “piacon” nem elérhető, “ok nélküli”, “önmagukért való” dolgokra kell összpontosítanunk energiáinkat. Bár az “uralkodó közegben” nehéz belátni, a megoldás az alkotás. Az átlagos mindennapokban boldogulás. Nem saját személyünket kell megkülönböztetni másoktól, hanem valami olyat kell nyújtani a világnak, amit csak mi tudunk. Ehhez nem megvalósítani, hanem feltárni kell önmagunkat.

kiemelt kép: Almási Lajos alkotása

A nagy nyelvi modellek például nem értik sem a kérdést, sem a választ

(mondatértelmezés)

“A nagy nyelvi modellek például nem értik sem a kérdést, sem a választ, amit adnak. Egyszerű matematikai valószínűségek alapján generálják – nem pedig írják – a feleletet. A mesterséges intelligencia megnevezés helyett pontosabb lenne a „gépi tanuló algoritmus”, a „statisztikai alapú szöveggenerátor” vagy ezeknek valamilyen frappánsabb megfogalmazása.”

Sajátos jelenség, hogy a humán értelmiségiek sokkal “érzékenyebbek” a mesterséges intelligenciával kapcsolatos hírekre, mint a témában valamennyire otthonos reál értelmiségiek. A létező “piacgazdaság” – politikai szándékokkal kiegészülve – sikeresen maszatolta szét az értelmiség fogalmát. Tudható, hogy régebben az értelmiségre használt általános kifejezés az “intelligencia” volt. Akkoriban a “dolgozók” nem lehettek részei e csoportnak. Ma már a magukat véleményformálóknak kinyilvánítók kerülik az értelmiségi jelzőt. Úgy tűnik, hogy a regnáló “politikai hatalmak” többsége sem igényli az értelmiségi hozzáállást. Különösen nem kedvelik a realiákon (a tényeken) alapuló megközelítést. A cím arra utal, hogy a mesterséges intelligencia csak egy szellemi munkára létrehozott speciális gép. Nem véletlen, hogy a reál világból elemi dolgokkal sem tisztában lévő humán “intelligencia” gerjed mesterséges druszájára.

kiemelt kép: pixabay.com

Szabó Anikó: Öt érzék

Szégyen
A szégyen pírja skarlátvörös,
íze a sós véré.
Pórusba ivódott izzadtságszaga 
folyton kísér.
Tapintása nyálkás, hangja a
duruzsoló szélé.
 
Éhség
Az éhség lángvörösen marja gyomrom,
keserű íze számig elér.
Szaga az öregek kipárolgása,
nyilalló fájdalom a tapintása,
hangja az üvöltő farkasoké.
 
Orgazmus
A napkitörés narancsszín lángcsóvája égeti a testet,
melyet a gyönyör édes mámorában 
térből s időből kilépve egyetlen pillanatra 
néma csönd vesz körül, hogy alázuhanva,
a verejtékszagú gyűrött lepedő ráncain 
eszmélve megértse, nem a test éri el a végtelent.

Az írás órai műhelyfeladatra készült: az öt érzéket kellett egy-egy érzelemhez társítani.

Szabó Anikó – Mindene az utazás. Úton lenni – ötven éve éppúgy, mint ma – egy életérzés számára: a megszokott környezetétől való eltávolodás kíváncsisággal fűszerezett izgalma. De jelenti a kilépést is a komfortzónából, ami új tapasztalatokhoz, megélésekhez vezet. Megannyi lehetőség a horizont tágítására, a rácsodálkozásra bonyolultságában is egyszerű világunkra.

Karsai Gizella: Élet-képek

Batyuval érkeztem,
Batyuban kereszttel.
Engem a pap is még
titokban keresztel.

Anyám még ártatlan,
Apám már pártatlan,
Nagyapám vezető,
Kutyabőr terelő.

Gyönyörű szeme kék,
Hallom az énekét.
Az autó Volga volt, 
Kerültünk Balatont.

Az emlék ködbe száll.
Repül üvegpohár,
Repül és összetör’,
Minden gyász meggyötör.

Gyásza a pohárnak, 
Gyásza a halálnak,
Gyásza a válásnak,
Árvává válásnak. 

Szerettem - elvesztem
Egyre nő keresztem.
Nagymamák elmennek,
Virágot teremnek.

Sírjukon krizantém,
Kelyhében élek  én, 
Tinédzser újszülött,
Valóságtól szökött,

Menekül paripán,
Lónyál a homlokán, 
Nincs Apám, nincs Anyám.
Születésnapi bál

Sosem volt, sosem lesz,
Csoki-tortát sem vesz
Senki már, senki már,
Nincs több tél, nincs több nyár.

Társsal is egyedül
A szívem elvegyül
Városi tömegben,
Illatos  ligetben.

Komposztált hulladék
Szép emlék, rossz emlék.
Lassan már ébredek,
Reális képletek

Gyötörnek éberen,
Szagokkal érnek el.
Szájápolás helyett
Jókora felleget

Habzsolok szüntelen,
Étvágyam végtelen.
Vattacukor-szerű
Édes és keserű

életem egy narancs,
fahéjból rá agancs.
Villanó képekkel
Kusza beszédekkel,

Ébren is álmodott
Rettenet filmekkel
Fut velem, fut, rohan
Az idő, boldogan,

Nem tudja, 
Nem sejti 
mi t érzek 
én.

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Feketéné Bencsik Julianna: Úton

Színek kavalkádjában ballagok
a hajnali ködöt már áttörte a nap
lónyálas felhők alatti léptem
a Pireneusok szikláin
úgy koppan mint üvegpohár 
amikor földet ér
a hegyek orma oly fehér
mint szájápoláskor a fogkrém
a lélek útján haladok 
felejteni a gyászt e fésűkagylós úton
Santiago felé
keresek valamit
talán önmagamat 
a krizantém ne csak a gyászt jelezze
az autó a tragédiát
harmóniámat megtalálva
süthessek csokitortát
újszülött unokám névnapjára
de zarándoklatom célja
még messze van.

Borítókép: Fekete József festménye
Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.

“A felhalmozás és a kisemmizés ugyanis egyazon érem két oldala.”

(mondatértelmezés)

Egy “földbarát” semmit sem magánosíthat. Élete során – jó gazda módján – használja a világot. De ha meghal, ugyanúgy távozik ahogy jött, semmit sem birtokolva. Materiális örökségként maradhat utána néhány (nem túl sok) utód. Csak szellemi alkotásait hagyhatja hátra korlátlanul. Anyagi javakat nem örökölhet és örökíthet tovább. Nem lehet a tulajdon nélküli dolgozók (munkások) és termelőeszköz tulajdonosok (tőkések) között elhelyezkedő középosztálybeli. Az, hogy ez a magát független innovátornak, önfoglalkoztató vállalkozónak, befektetőnek tartó középréteg dominálhat, csak illúzió. Aki bármilyen mértékben is hitelfelvételre és/vagy munkaereje értékesítésére szorulva tud csak megélni, mindenképpen valaki más profitját növeli. És az elidegenedett profit – a kapitalizmus lényegéből eredően – föléje kerekedik, tovább terhelve a Földet. Ha valaki bármit kisajátít magának és tőkévé teszi, megváltoztatja a többiek viszonyát ehhez a dologhoz. Ha egy földterület valakié lesz, azon az többiek már csak bérmunkások lehetnek. A felhalmozás kisemmizés, mert a célja nem más, mint javak elvonása ma másoktól azért, hogy az elvonót majd holnap szolgálják. A magánvagyon fenntarthatatlan teher a Földnek.

kiemelt kép: pixabay.com

Kolozsi Dominika: Paradicsomos hal

Még mielőtt megmosnám a kis méretű, gömbölyded koktélparadicsomot, orromat betölti a szag, a bolti áruk műanyag és vegyszerszaga, ami akkor és ott fel sem tűnik, mert körüllengi a zöldségessort, na meg az egész Tescot, a bejáratot kivéve, ott lehet valami illatosító talán, hogy a dolgok elején minden szépnek, jónak, illatosnak tűnjön, aztán már csak a végén jössz rá, hogy ráfizettél, mert az Aldi olcsóbb amúgy, de az meg messze van, és a 38 fok már a rövid séta során is az aszfaltra olvasztott minket, aztán még oda is sütött. Megtörlöm a kis pirost, aztán egyben bekapom. Felrobban a számban, a sikamlós paradicsombelső és a szilárdabb, húsos rész egyvelegét élvezem, hiába, ez a kedvenc zöldségem, még ha hallal párosítva gyilkos is, azt tényleg nem kellett volna megenni, de olyan viccesnek tűnt; mert amikor a Regő az osztálykiránduláson azt mondta, hogy ő a paradicsomos haltól hányt, és elhitték neki, úgy voltunk vele, ezt ki kell próbálni, mert
lehet, hogy tényleg. És tényleg. Már a szagkombináció, a hal algatermészetű bűze, és az üvegesre dinsztelt hagymán rotyogó paradicsom beindította a testünk természetes védekező rendszerét, amit akkor használ, ha megmérgezték, és a kotyvalék íze olyan volt, az biztos.

A feladat a 2022-es kamasz írótáboron készült: a tudatfolyam technikát alkalmazva kellett egy korábbi emléket előhozni úgy, hogy valamilyen étel/ital volt előttünk, melynek illata felidézi azt.

Kolozsi Dominika vagyok, 17 éves, de öreg lélekkel és gyermeki elmével megáldva. Jelenleg a Törökben tanulok, kéttannyelvű angol szakon. Inspirációm fő forrása az emberi kapcsolatok, amiket a legértékesebbnek is tartok. Művészi hajlamaimat a rajzfakton, két kórusban, a diák írókörön és a zeneiskolában élem ki. Maradék időmet igyekszem arányosan elosztani az alvás és a szórakozás között.

Nagy Magdolna: 2056

New Yorkban megváltozott az idő. 
A hatalmas viharban a huzat kidobta
a cserép krizantént és az üvegpoharat. 
Egy közeli autó tetején landolt a születésnapi
csokitorta. Újszülött és felnőtt üvöltött, mint
kiöntött lónyál a linóleumon borított be mindent
az Új Köd. 2056. Az emberiség a szájápolási
termékek fénykora felé halad. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Richter Anikó: tűnő idő

Felsír a szél, mint kapuba kitett
vacogó, fázó, lila újszülött.
Tovatűnt autó ablakát,
Hunyt szemű házak homlokát,
fásliba kötözi a tejfehér köd.
 
Távolból fölsejlik
akár egy csálé csokitorta
az alvó kisváros barna dombja.
Csatakos foltokban olvad a
szürke hó.
Kék karámban szunnyad
egy kiscsikó.
Lába gyönge még,
épp csak ácsorog.
Anyja fölnyerít. Lónyál csorog.
 
A sűrű ködlepel
szanaszét szakad
vad szél szór
krizantém szirmokat.
Virágok fehére őrzi
a tűnő időt.
Befednek mindent.
Házakat, tájat, kiscsikót
és kapuba kitett
kis csecsemőt.
 
Pitymallik lassan.
S mint szájápolás után a
fogkrém maszatját őrző
üvegpohár
Úgy sejlik elénk lágyan a 
derengő, tél végi táj. 

Az írás órai műhelyfeladatra készült: 8 adott szó felhasználásával kellett egy tájleírást adni egy választott képhez. A nyolc szó: szájápolás, krizantém, köd, autó, lónyál, újszülött, csokitorta, üvegpohár 

Richter Anikó
Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.

“… a világbéke fenntartásához és az éghajlatváltozás kezeléséhez olyan globális kompetenciákat kell megtanítani a gyerekeknek, amik képesek az országok közötti együttműködéseket fenntartani.”

(mondatértelmezés)

Még nem hallottam, egy nemzeti politikustól sem, hogy nemzeti időjárást ígért volna. A meteorológia globális, és az sem vitatható, hogy sok ma használt eszköz termelése is az. Alig van olyan a mai élethez szükséges modern dolog, amit lokálisan elő lehet állítani. A modernitás értelmezése lokalizálható, az eszközök termelése kevésbé. Az energiaforrások, ritkaföldfémek, a technológiai tudás stb. nem egyenletesen elosztottak a világban. A globális termelés az élelmiszerekre is kiterjed, akkor is, ha ezeknél nem annyira szükségszerű, mint a technikai eszközök esetében. Az ételválaszték leszűkíthető helyi termékekre, de ahhoz életminőségre vonatkozó szemléletet kell váltani. A technológia fejlettségének mai szintjén a nemzeti határok közé zárkózás nem járható út. A világ különböző helyein élőknek mindenképpen együtt kell működniük. Ennek az közös tevékenységnek kell olyan módokat találni, ami figyelembe veszi a Föld szerves egészségét. Az embereknek – bárhol élnek – meg kell tárgyalniuk egymással közös dolgaikat. Az ezt elősegítő “nyelvet” mindenhol tanítani szükséges.

kiemelt kép: pixabay.com