Örzse, aki szárba szökkenése után
társadalmilag fenntartható módon levált a szárról
elhagyta otthonát, ami nem is igazi szülőháza volt,
hisz kórházban született hagyományosan
gépek, és gépies kezek leszállópályájára érkezve,
ezen a párás csütörtökön meglátogatja a régi otthonát.
Emlékeit apja házából meríti mély merőkanállal
aki maga vakolta, húzta, zúzta a házfalakat,
s felépült belőle egy majdnem kész család.
Elindul a kimondhatatlan nevű Skrován utcából,
ahogy lépdel, copfok nőnek ki a temporális lebenyéből,
lábfeje befelé áll, térdére játszótéri sérülések nőnek,
amolyan mászóka-bibircsókok, s gyalogútján barátnőkről, kiscicákról álmodik.
Talpa alatt visszacsúszik az idő, mintha futópadon állna,
s minél előbbre jut, annál távolabbra zuhan a gyermekségbe.
De mégis másképp halad a felnőtt Örzse, mintegy löködi a kislányt.
– Na, lépj már bele az árokba, próbáld ki,
nem kell mindig jókislányt játszani.
Mikor edzésre ment - illedelmes táncórákra lenne a helyes kifejezés - ,
kihagyta folyvást az árok csábítását, menet irány szerint haladt, ahogy a parketten.
– Most már felnőttem, már mindegy, lett belőlem valami, nem lett belőlem senki.
A mai napon harminc év múlva nyugodtan beleléphetsz az árokba
kicsi Örzse parttalanul, - picike kihágás - már nem kell szégyellned
hogy becsöngettetek a rózsaszínre festett sarki házba,
hogy átadjátok a becsmérlő levelet Jenőnek,.
Akkora balhé lett belőle,
hogy a fejszesuhogás is megállt a Linyocki ház udvarán.
Mert Jenő nem volt otthon, s Linyocki mama,
aki inkább volt törzsparancsnok, mint mellben erős anya,
belevágta a fejszét a fatönkbe,
s izzadt kezébe vette a Jenőnek szánt levelet
ami tele volt trágársággal, és egy nagyfiú meghamisított aláírásával,
s aztán csak rázta Linyocki anya a lányokat,
hogy ki az a fiú aki ilyen ocsmány levelet írt Jenőnek,
pedig nem volt helyesírási hiba,
s aznap nem volt több favágás.
Csak Jenő tudta, de ő röhögött a markába,
hogy az egész csak ügyetlen csínytevés.
Már nincs elől fejsze, de fahasábok mégis pihennek a kert ölében,
a fák hagyatéka, újjászületése ez.
A Linyockiék nem laknak ott, Jenő fiúk börtönben ül,
mondja a 81-es háztulajdonos.
– Ismerte őket? kérdezi, - nem igazán feleli Özséb, s továbbmegy.
Kicsi a Vértes utca autónak, embernek egyaránt,
így harminc év távlatából érti meg Özséb,
miért gyűlöli azokat utcákat, ahol nem kell félreállni, ha jön egy autó.
Haragszik az új házakra, még inkább az új hazákra,
szeretné, ha minden maradna csúnya korlátkékben, mint ez a ház jobbra,
aminek rikító kékjébe belesarjadtak a mogyoróágak,
így már sokkal szebb - gondolja a felnőtt Özséb.
Tetkós rágót venne a kisboltban, ami hatalmas ház volt az utcában,
sosem értette miért az a neve, hogy kis.
Összeragasztaná a kezét a limonádés porral,
venne belőle egyszerre tízet, régen kettőt sem tudott.
Megöleli az oszlopokat, a szeret nem szeret fák levelével eljátszik,
míg oda ér, át a búcsúsokon, ahol neki dodzsemezett a kis szöszinek,
át a templomtéren, át a régi posta épületén, ami soha nem látogatott múzeum lett,
át a parkon, leül egy padra,
soha nem ült le padra gyerekkorában, mert soha nem fáradt el, mint most.
S addig ül ott, míg megbocsátja gyermek magának, hogy időközben felnőtt.
Térey János: Átkelés Budapesten című novelláskötetével foglalkozunk műhelymunka keretében. A végén a kreatív feladat ehhez kapcsolódott: egy kedvelt helyszín ismert és ismeretlen részleteit, figuráit megjeleníteni.
kiemelt címkével jelölt bejegyzések
Bojár Cassino: A vírus után 5 perccel
(Aktuális hívószavak: mutáció, vírus, virulékony, terjed, covid, variáns, góc, beágyazódik.)
Én már készítettem magamról másolatotokat (mutációt). Sőt! A másolataim is készítettek másolatot magukról. Ha a folyamat nem szakad meg, örök életű leszek. Ráadásul, ha a covid eltűnik, a másolataim azért megmaradnak. Ebből is látható, hogy mint többségemben idős, krónikus beteg, elképesztően előrelátó és virulékony vagyok.
Mivel magamról (most talán nem részletezném miért) több másolatot nem fogok készíteni, a meglévőkkel kell beérnem. Szkeptikus lévén csak azt hiszem el, amit látok (néha azt sem), tehát oda kell mennem, megnézni őket. Azért ez nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. Az igaz, hogy már kimozdulhatok barlangomból és van egy négykerekűm is hozzá, de ezek a másolatok nem ültek meg a fenekükön, egy helyen, hanem terjedtek. Egy részük a fővárosban, más részük vidéken alakított ki magának gócot. És ezek ketten még humán variánsok voltak a harmadik részükhöz képest. Ők bezzeg földrészekkel odébb ágyazódtak be. Annyit nem tudok úszni, a repülőjegy meg drága.
Maradnak a közelebbi célok, ámbár a szándék és a valóság nem mindig járnak egy cipőben. Tavaly készültem a művházi nyugdíjas bálra, (a korábbiakról szép emlékeim voltak), aztán közbejött a vesztegzár. Pedig két éve megígértem egy fiatalos nagyanyónak, hogy majd jól megtáncoltatom. Szegény azóta is petrezselymet árul, ha csak az ördög nem kérte fel. Aztán lesz még IRKA, meg könyvbemutató, és talán végre egy osztálytali is összejön a megmaradtakkal, egy csendes budai kerthelyiségben. A szomszéd faluban, Pécelen lakó iskolatársam nem tudta kivárni. Pedig december 9-én a skype-on még azt írta: „remélem minden rendben lesz”. De már soha többé nem lesz rendben semmi.
Majd lesznek hangversenyek a kastélyban, és még mozi is lesz talán. És el ne felejtsek benevezni a városi asztalitenisz bajnokságra. Szép emlékem volt három éve a csapatbajnokság, ami éppen a szülinapomra esett.
Ha jól összeszámolom, mozgalmas hónapokra készülhetek, ha Isten, a kormány és a covid is úgy akarja.
Legyen meg az én akaratom.
Ujj Béla: “Az emlősök 36 százalékban emberekből, és 60 százalékban az emberek fogságában élő állatokból állnak, mindössze 4 százalékuk maradt vadon élő állat.” (mondatértelmezés)
illusztráció: Által Anikó Gödöllői Fotós Kör
A fenti megállapítás az érintett lények biomasszájára vonatkozik. Bárki, aki képes elvonatkoztatni attól, hogy maga is ember, ebből nyilvánvalóan arra következtet, hogy a fenntarthatóság alapvető feltétele az emberek számának korlátozása. Még mielőtt bárki emberirtást, vagy kannibalizmust emlegetne, fontos megjegyezni, hogy az ember nem csak emlősökkel képes táplálkozni, és a populációt a szaporodás visszafogásával is lehet csökkenteni, a már élők “boldogítása” mellett is. Fontos tudni azt is, hogy halakkal, sőt növényekkel sem állunk túl jól. A tengeri lényeket túlhalásszuk, a növények teljes mennyisége a Földön fokozatosan csökken, az egy főre eső pedig rohamosan. Mindeközben az ember a természetességről ábrándozik, táplálékának egyre nagyobb része módosított – nemesített vagy kitenyésztett – élőlényekből, ipari módon kerül előállításra. A vágyak és lehetőségek diszkrepanciája ordító. Bár nem hiszek az egyéni megoldásokban, én egyre inkább hajlok arra, hogy azt egyem meg, ami magától terem. Már többször ettem gyermekláncfű levest. Dédelgetett tervem valami új étel lapulevélből, a kedvenc növényemből.
Ujj Béla: „… azok, akik elsősorban felelősek az ország gazdasági bajáért, mesésen gazdagok maradtak. Megúszták a büntetőeljárást, mert az ország törvényei a tizenévesek bolti lopását súlyosabbnak ítélik meg, mint az igazgatóságok vagy a kereskedőházak elképesztő felelőtlenségét és becstelenségét.” (mondatértelmezés)
Sokan, sokszor elmélkedtek azon, hogy bármely jogrendszer képes-e igazságot szolgáltatni. A megoldáshoz mindenekelőtt az igazság fogalmának konszenzusos meghatározására lenne szükség, de az nehezen hozható létre. Krisztus vonatkozó üzenete egyszerű: „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.” De ezt mindenkinek magának kell(ene) tudni alkalmazni a napi gyakorlatban. Az igazság kettős alapproblémája, hogy egyrészt fogalmat kell alkotni a viszonyítási alapról, másrészt egy életképes praxist kell létrehozni, hogy érvényesülni tudjon. Nyilvánvaló, hogy jog és igazság két különböző fogalom. A jog és a jogértelmezés folyamatosan változik. A kulcskérdés az igazság természete. A joggal való visszaélés és csalárd, testre szabott jogalkotás, jogértelmezés elkerülése alapvető társadalmi érdek. Az igazságkeresés pedig emberi alapérték. A szinkronizáció a politikai feladata. A címmondat Barack Obama emlékirataiból származik, akinek egykori alelnöke ma az Egyesült Államok elnöke.
illusztráció: pixabay.com
Ujj Béla: “Telepakoljuk a világot olyan dolgokkal, amelyeknek egyre rövidebb a szavatosságuk és érvényességük.” (mondatértelmezés)
illusztráció: pixabay.com
A mesterséges dolgok létének oka valamilyen természet által nem kielégíthető igény. Ha példának a főzést tekintjük, akkor a konkrét igény régóta az ételek melegítése, forralása, sütése valamilyen tűzhelyen. Ehhez ma már legtöbben vezetékes gázt használnak. Az ételkészítéshez, meleg biztosításhoz képest lényegtelen, hogy milyen módon kerül a gázszámla kifizetésre, az sem bír semmilyen jelentőséggel, hány szervezet szolgáltat. Szükséges fejlődés-e, hogy egy pénzbeszedő országos cégnek, okostelefonról, ágyban fekve lehet fizetni, ahhoz képest, hogy a házhoz jövő díjbeszedőnek a fizettünk készpénzzel? Javult-e ettől a “szolgáltatás”, a gáz, vagy végső soron a főzés minősége? Biztonságosabb lett-e? Olcsóbb? Hatékonyabb? Tudjuk-e mi a helyzet a sparhelthez, vagy a napelemes villanyrezsóhoz képest? Az a szolgáltatás, hogy jön a gáz, a fogyasztó szempontjából, aki fizet érte, semmit nem változott. A többi körülmény költséges és szükségtelen szemfényvesztés. Amikor meglátogat a mérőóra leolvasót, ma is nyugodtan beszedhetné a szolgáltatás díját. A valódi fenntarthatósághoz elengedhetetlen az igénykielégítés megtisztítása a rárakódott árfelhajtó manipulációktól.
Ujj Béla: „… a család az elsődleges közösség – az emberiség történetében legelőször ez alakult ki, mielőtt még az első államok megjelentek. Az emberiség történetének hajnalától a mai napig olyan közösség ez, ahol a társadalom szövetét újból és újból megszövik.” (mondatértelmezés)
A család – mint elsődleges közösség – megjelenésekor az emberek másfél emberöltőnyit éltek, nem négyet, mint ma, és még nem léteztek összetettebb társadalmi intézmények. Már az állam megjelenése előtti törzsi társadalom is kulturálisan absztraktabb volt, mint a családi. A ma tapasztalható atomizáció nem lebomlás, hanem ellenkezőleg, egy működőképesebb, fenntarthatóbb társadalom létrejöttének feltétele. A család megkérdőjelezhetetlenné merevített primátusának kiemelése az elkülönülést és az anakronisztikus vérségi függőséget támogatja, nem az olyan bonyolultabb közösségek megalkotását, amelyekre szükség van a globalizált és informatizált világban. A család szerepének állami szintű túlhangsúlyozása valójában azt a hatalmi törekvést leplezi, ami meg akar szabadulni a polgárok iránti demokratikus állami kötelezettségektől, a társadalombiztosítási elvektől, és ki akarja sajátítani az erre szolgáló közvagyont. Az is nyilvánvaló, hogy ha nincsenek magasabb szintű közösségek, könnyebb uralkodni a társadalmon.
illusztrációk: pixabay.com
Galló Kovács Zsuzsanna: Új életünk kezdete: vidám könyvbemutató maszk nélkül
Már a készülődés is üdítő érzés volt. A találkozás lehetősége, a várakozás izgalma mindenkit boldoggá tett. Lelkesen terveztük, szerveztük, hogy a könyvbemutató utáni fogadásra az adott ország melyik ételével, süteményeivel, italával kedveskedjünk. Hosszú hónapok bezártsága után végre eljött a Nagy Nap: június 11-én, 17 órakor a könyvtár hangulatos Zöld Udvarában kellemes nyár fogadta az érdeklődőket. Furcsa volt lenge, színes ruhában látni egymást, és furcsa volt a maszknélküliség.
Minden könyvbemutató ünnep, de ez a mai különösen az, hiszen egy éve nem találkozhattunk – nyitotta meg a rendezvényt Istók Anna, az írókör vezetője, majd ismertette a programot: Maros Ottó dzsesszzongoristával a zene hullámhosszán repülünk Finnországba, Skóciába és Franciaországba. L. Péterfi Csaba, az est moderátoraként a kötet kulisszatitkairól kérdezi majd őt, az írókat és a fotósokat is. Karsai W. Gizella pedig szicíliai dalokkal fog minket közös éneklésre buzdítani.
Maros Ottó virtuóz előadása hol elandalított, hol szárnyakat adott. Képzeletben újra átrepültem a fél világot, csodálatos tájakon barangoltam. Még éppen gyertyafényben keringőztem amikor Csaba kedélyesen feltette az első kérdést: Miért éppen utazás?
A kedélyesség, felszabadultság a beszélgetés egész idejére megmaradt, s bár a kötet keletkezéséről nem tudtunk meg túl sokat, annál többet Panni utazási szokásairól, vágyairól és élete legrosszabb ételéről, az általa „pacalhurkának” keresztelt francia Andouillette-ről. Panni szerint ezt még a skót Haggis sem tudja felülmúlni. Skócia kapcsán adódott egy könyvnyeremény lehetőség: hányféle skót whisky létezik? (5) Ezt nem találtuk el, de Csiki Krisztina tudta, hogy világ első filmje az Utazás a Holdba (eredeti cím: Le Voyage dans la lune), 1902-ben bemutatott fekete-fehér tudományos-fantasztikus némafilm. A film története két népszerű regényen alapszik: Jules Verne Utazás a Holdba és H.G. Wells Emberek a holdban című művén. A film 14 perc hosszúságú, ha másodpercenkénti 16 képkockás sebességgel játsszák, ami a standard sebesség volt a film készítésekor. (wiki)
L. Péterfi Csaba a kötet szerzőinek önéletrajzai alapján egyénre szabott kérdésekkel készült. Szigorúan névsor szerint, mindenki egy percet kapott a szereplésre. Almási Lajos élete csodájának gondolja, hogy Gödöllőre hozta a sors. Bojár Cassino Jánosnak, aki az utolsó békeévben született, legszebb emléke, amikor ifjú házasként az ausztriai tavaknál sátoroztak. Csiki Krisztina nem szívesen utazna az űrbe, de férje szeretne eljutni a Marsra. D. Tóth Norbert az élet kettősségéről mesélt, Feketéné Bencsik Julianna pedig egy nehéz kérdést kapott: Mi a közös a világban? Megtudtuk, hogy Filep-Pintér Eszternek nemcsak a ruhája színes, hanem az egyénisége is. Galló Kovács Zsuzsanna reméli, hogy útiélményeiből könyvet tud szerkeszteni.
Kolozs Kitti Londonba vágyik, ahol mindent megnézne, amit csak lehet. Mersdorf Ilona hajóval járná a világot a családjával, ehhez kellene egy lottónyeremény is. Mihályffy Balázs utazásai közül a legérdekesebb kultúra Egyiptom volt. Nádas Péter manapság a szadai Várdombra csavarogna legszívesebben. Pap-Klára Márta, ahogy villamoson, metrón nézi az embereket, elképzeli az életüket. Pataki Pál nehezen fogadta lánya Ausztráliába költözését, de örül, hogy ott boldog. Szabados Bettina szerint nem biztos, hogy az utazások során válaszok kell, hogy szülessenek. Szabó Anikó úton lenni szeret, számára ez a varázslat. Ujj Béla nem szeret utazni, szerinte ilyenkor mindenki saját maga elől menekül.
A fotósok következtek a Mit szeretnének megörökíteni egyszerű, közös kérdéssel. Angyal Nikoletta a pillanat szépségét, a soha vissza nem térő múló pillanatot szeretné képi formában, sajátos szemszögből megörökíteni. Török Tamara sajnálja, hogy kamaszkorú lánya jelenleg nem engedi magát fotózni, hiszen ezzel sok együtt töltött boldog pillanatról nem lesz dokumentációjuk. Által Anikó a naplementétől a légy fenekéig, mindent szeret lefotózni. Suhajda Zsuzsa szerint a fotók az emlékeink visszaidézésével sokat segíthetnek abban, hogy elviseljünk egy adott élethelyzetet. A fotósok remélik, hogy a pillanat szépsége másoknak is átadható.
Befejezésül Karsai W. Gizella két szicíliai dallal kápráztatott el minket, melyeket örömmel énekeltünk együtt vele.
A fogadással most is kitettünk magunkért. Felsorolni is nehéz a kínálatot: padlizsánkrémes és zakuszkás szendvicsek, palacsinta, kapros túrós lángos, pogácsa, francia almatorta, banánkenyér, Brownie, Biberle, házi Limoncello, pálinka, és borok vártak kóstolásra. Az év első könyvbemutatója után reménykedünk abban, hogy immár visszakaptuk a régi életünket.
Szent Ágoston szerint: A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. Az Öt perc indulásig az IRKA nyolcadik antológiája. Kérem olvassák el minden lapját!
A könyv megvásárolható a könyvtár recepcióján
illusztráció: a szerző és a könyvtár fotói
Ujj Béla: “A bitcoin és más kriptodevizák nem alkalmasak arra, hogy kockázatkerülő eszköz szerepét töltsék be …” (mondatértelmezés)
Mióta nincs aranyfedezete, a pénz értéke hitkérdés. Az, hogy a munkáért kapott színes papírért, vagy egy távoli adattárban lerakott információért élelmiszerhez juthatunk egy boltban, bizalom kérdése. Az, hogy valaki jelentős számítógép kapacitással és ahhoz szükséges áramfogyasztással “bányászott” valamiért jut bármihez, egyszerűen csodavárás. A csodák persze nem teljesen lehetetlenek, csak annyira kicsi a valószínűségük, hogy mindennapi megélhetést nem érdemes alapozni rájuk. Adtak már közönséges piszoárért műtárgyként közepes polgári vagyont. Sőt virtuális alkotást is el lehetett már adni jelentős pénzösszegért. Nekem a pénz értékéről az az élményem jut eszembe, amikor egyetemista koromban helikopter vitt egy olyan helyre csónaktúrázni, ahol a legközelebbi lakott település több tucat kilométerre volt. Akkor nem volt még mobiltelefon. Amikor egy zúgón beborultunk a folyóba, mindenünk csuromvizes lett. A parton szárítottuk meg holmijainkat, köztük a ronggyá elázott bankókat is. A kövekre kiterített csatakos papírdarabok nagyon haszontalan valamiknek tűntek. Ott, akkor semmit nem értek. Bármi mástól sokkal nehezebben tudtunk volna megválni, mint tőlük.
illusztráció: pixabay.com
Ujj Béla: “… a kínai vezetésnek teljesen mindegy, hogy milyen politikai rendszerű ország adósodik el nekik, számukra annyi a fontos, hogy piacot és infrastruktúrát szerezzenek a Föld minél több pontján.” (mondatértelmezés)
Az „élj érdekes időben” igazi, a nyugalom megvonásával fenyegető kínai átok. Nehezen érthető nyugati szemmel. Kína messze van és túl idegen ahhoz, hogy egy kis ország játszadozzon vele, anélkül, hogy megértené szándékait. Lord Palmerston mondta: “We have no eternal allies, and we have no perpetual enemies. Our interests are eternal and perpetual, and those interests it is our duty to follow.” Angliának nincsenek örök barátai, Angliának nincsenek örök ellenségei, Angliának érdekei vannak. Ez fokozottan igaz Kínára. A magyar változat öröknek “fordítja” mind az eternal, mind a perpetual kifejezést, pedig a mindörökké tartó és a mindig ugyanolyan nem szimplán örök angolul sem, hát még „kínaiul”. Ezesetben nem az ördög, hanem az isten lakozik a részletekben. Ha a keresztény, európai, angol gondolkodás is ferdül magyarul, fontos hogyan értelmeződik a több ezeréves, távoli kínai. Mielőtt bárki „próbálkozik” Kínával jó, ha megérti a jól ismert “nem számít, hogy fehér a macska, vagy fekete a macska – amíg megfogja az egeret, addig jó macska” pragmatizmusának lényegét.
illusztráció:pixabay.com
Ujj Béla: „A hagyományok alapján királynő az lehet, akinek vaginája van, király pedig az, akinek pénisze és heréi.” (mondatértelmezés)
Meglehetősen nehéz megmondani, hogyan határozza meg valaki emberi minőségét az, hogy mi van a lába között. Gyerekkoromban az iskolai nyári – akkor úttörőtábornak nevezett – üdülés alatt lábszépségversenyt tartottunk. Úgy zajlott, hogy combközép felett egy függöny takarta az elvonuló versenyzőket. Az eredmény a zsűri pontszámai alapján alakult ki. Az első helyezett egy fiú osztálytársam lett, aki viccből vett részt a „megmérettetésen”. A mit sem sejtő zsűri jelentős előnnyel őt hozta ki győztesnek. Úgy emlékszem nem volt feltétel, hogy csak lányok indulhatnak, mégis mindenki meglepett az eredmény. Sokáig az sem fordulhatott elő, hogy férfi sakkversenyen nő induljon, mégis megtörtént és nyert is. A középiskolát lezáró bálban, a téltemető, felszabadulást szimbolizáló tavaszi mulatságok tradíciói szerint a résztvevők szimpátiája alapján választanak királyt és királynőt, összetartozásukat is díjazva. Ha a királyi pár nem hercegek előállítására szövetkezik, nem világos, mi a jelentősége genitáliáik milyenségének. A szokásoknak akkor, mikor kialakultak, racionális okuk volt, de ha közben változott a világ lehet, hogy meg kell változzanak a hagyományok is.
illusztrációk: pixabay.com