“…Sima és rugalmas. Átlátszó. Üres. Mikor vihar után ráfeszül a szivárvány az égre, úgy érzem magam. Bezárva. Isten körénk fújt egy hatalmas buborékot, hogy gyönyörködjön bennünk, és mi nem látjuk az átlátszó falakat magunk körül, csak a színes félkörívet. Olyan ez, mint a Tejút, ahogy apa magyarázta régen, hogyan lehet egy fényes sáv az, ami a valóságban egy kiterített hatalmas spirálkör. Belülről látod, Olívia, a korong belsejéből nézel fel éppen. Miért zárt be minket Isten egy korongba, apa? Belülről látom a buborékot, és megtelek az ürességgel. Tudom, hogy a gyásznak vannak fázisai, amiket meg kell élni, nem lehet csalni, türelmesnek kell lenni. De hogy legyen türelmes az, aki egész életében a válaszokra várt?…”
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Istók Anna A hétköznapi dolgokban jobban hiszek, mint a csodákban. Amilyen egy nyitva felejtett mondat. Egy véletlen találkozás. Egy lekésett repülőgépjárat.
az álom kesernyés meglepetést zúdított a szél tépte hajnalra a savanyú reggeli kávé csendesen noszogatta ébredő lelkem
a remegő vágyakozás illatosan örvénylett csészémben a valóság ringatózott benne csak bámulok a tegnap elveszettségére az első korty kávé meglepetése pupilla tágító káromló mondatot növeszt nyelvemen
ahogy a száraz torkot kísérti az utóíz a mindennapok csendes találkozása úgy változik észrevétlen üresen hagyott kongó mondatokká bennem a rám törő esemény észrevétlenül megbillen a csökevényes nappalokon
az elszálló szürke éjszaka csodálkozó hite segít megtenni botladozó lépéseimet ott felejtett szavaim megcsillannak emlékeim tópartján
A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Almási Lajos Életem első csodája Sajószentpéteren ért ahol egy erdőben sétálva, a fák között fényjátékot láttam a levelek között, számomra ez egy varázslatos találkozás volt a Szépséggel.
Azt is olvasom, hogy “sokszor azok a döntések, amelyek a hétköznapokban jól működnek, nem lesznek megfelelőek a befektetések esetében.” A cikk, amiből a mondatot kiemeltem, arról szól, hogy a normális emberi psziché nem alkalmas befektetésre, ezért módosítani kell. De ha így van, akkor ki hajt szemben a forgalommal? A “befektetés” abnormális vagy az emberek? A befektetés “értelme” azon a vélekedésen alapul, hogy a jövőbeli jövedelmünk nem lesz elég szükségleteink fedezésére. Ha elég lenne, nem mondanánk le “önként” aktuális bevételünk egy részéről. Vagy nem végeznénk több “munkát”, mint ami fedezi szükségletünket, hiszen már tudjuk, hogy azzal többlet erőforrást vonunk el a természettől és önmagunktól. A megtakarítás tulajdonképpen egy olyan felesleg, amire az adott pillanatban valójában nincs szükség. Az pedig, hogy a jövőben egyáltalán felhasználható lesz-e, nem a megtakarítótól függ. A megtakarítás tipikus hamis tudat. Ha az elvont többlet jövedelem természetbeni járadékká lesz, biztonságot ad, ha puszta “pénz”, marad kamat haszon üzemanyag. A mondat egyébként egy nyugdíjmegtakarítást propagáló fizetett “szakcikkből” való.
December 20-án, a könyvtár rendezvénytermében az IRKA kilencedik könyvének bemutatójára gyűltünk össze nagy-nagy lelkesedéssel és megelégedéssel, hogy az idén is sikerült új kötetet létrehoznunk.
Az adventi hangulatot fokozta Karsai Gizella pszichedelikus zenéje, melyet egy különleges, handpan elnevezésű hangszeren adott elő. A handpan egy acélból készült ütőhangszobor. Ámulva hallgattam Gizi varázslatos dallamait, és az egyre kellemesebb meditatív állapotban szinte már el is felejtettem hol vagyok, amikor Istók Anna, az IRKA vezetője köszöntötte a közönséget. Heltai Zsófia moderátor egy szomorú eseménnyel kezdte a beszélgetést. Miért ajánlottuk a kötetet a nemrég, tragikus hirtelenséggel elhunyt kabai lóránt költő emlékének?
Lóri, 2013-tól öt évig volt az IRKA mentora. Kurzusaival, a nyári táborainkkal és egyéb rendezvényekkel felejthetetlen pillanatokat éltünk át vele, aki szerteágazó tárgyi tudásával, fanyar humorával és kitűnő pedagógiai érzékkel egyengette írói, költői ambícióinkat. Én konkrétan neki köszönhetem, hogy verseket írok. Az előszóban igyekeztünk méltóképpen megemlékezni a lórival eltöltött pillanatokról, versben, levélben, vagy csak szavakban.
Zsófi témaválasztás kérdésére Mersdorf Ilona elmesélte, hogy most az előző kötetekhez képest könnyedén megegyeztünk a csodában, ami nagyon szerteágazó, bármit jelenthet. Lehetőséget kaptak a hétköznapi dolgok és egyéb írások is. Az írókör költőitől pedig a semmi minden lírai fejezetben olvashatunk. Panni szerint ez utóbbi lett most hangsúlyosabb. Teljesen véletlenül a versek ívet alkotnak, a megszületéstől, gyermekkoron, kamasz-szerelmen, felnőttkoron át az elmúlásig. Szinvai Dániel grafikus, a kötet illusztrátora nagyon személyesnek érezte a műveket, érdekes, hogy zömében E/1-ben íródtak, emiatt választott hozzájuk portrékat. A borítón szereplő gyufaskatulya a kötet méretére is utal, kicsi, de annál csodásabb.
A kvízhez mobiltelefon applikáció kellett, így csatlakozni a mai világban már gyerekjáték. A közönség többségének sikerült is. Sose gondoltam volna, hogy egyszer én leszek az egyik helyes válasz, miszerint nekem van a legtöbb művem a kötetben.
A fogadás csemegéivel mint már eddig is, most is kitettünk magunkért. Rengeteg zakuszkás és májas szendvics, krumplis pampuska, pisztáciás süti, a tipikus Bordeaux-i canelé és egyebek kínálták magukat kóstolásra.
Az estet a Könyvtári Angyalok kórusának karácsonyi koncertje zárta, megkoronázva az adventi hangulatot a kivilágított, kályhákkal fűtött udvarban. Még sok ilyen kellemes hangulatú könyvbemutatót kívánok magunknak! Jövőre veletek ugyanitt!
A Gödöllői Városi Könyvtár és az Irka szeretettel vár minden kedves érdeklődőt az év utolsó programjára!
A gödöllői írókör tagjai egy gyönyörű kötetet állítottak össze Szinvai Dániel illusztrátor segítségével. A könyv bemutatójára egy hangulatos ünnepségen kerül sor, mely egyben a gödöllői városi könyvtár utolsó idei programja is. 2022. december 20-án, kedd délután érdemes a könyvtárba ellátogatni, az Irka vidám, játékos könyvbemutatója mellett megtekinthető az illusztrátor kiállítása is, valamint színpadra lép némi forralt bor társaságában a Könyvtár angyalai kórus is.
Szédelegve megyek ki a folyosóra. Alig aludtam az éjjel. Egy kórházban csak az egészen fiatal gyerekek és az élettől egészen távolodó öregek tudnak aludni. Tekintetem a linóleumra mered: egy ötforintos darab mintha kiszakadt volna belőle. Alatta hosszú évek koszfoltja tűnik elő, mint egy lassan gyógyuló, újra és újra felszakadó seb. Akár a fiam füle a sok gennyel, váladékkal, ami nem hagyja nyugodni sem őt, sem engem. Most már jó helyen vagyunk, nyugtatgatom magam. Hamarosan felnyitják a puha fejbőrt, és kitakarítanak minden betolakodót. Jó helyen vagyunk, ismételgetem. Ki tudja, mióta állok a folyosón. Az idő az ilyen helyzetekben másképp pereg. A kezelés után kezembe adják a síró, fulladozó csecsemőt: mindenki dolgára siet. A főnővér Story magazint vesz a kezébe, én magamhoz szorítom a fiamat. Könnyes arca hálóingemhez tapad. Hüppögése, zaklatottsága egészen a “saját” kórtermemig kísér. Ott aztán a mindig nyitott ajtó mögött szoptatni kezdem. Altató dallamok kúsznak a levegőben: “Körben az angyalok ülnek“, „Angyal jő, angyal jő, őrzi álmod ne félj”. A percek lecsorognak a falakon, az idő mintha megállni készülne.
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Filep-Pintér Eszter Régen, csak reménykedtem a csodákban, ma már tudom, hogy vannak. Lépten-nyomon beléjük botlok, mert van, akinek a lépte-nyoma is egy csoda, akár vízen jár, akár vigasztal, akár együtt sír velem, akár egyszerűen csak szeret. Ezt a csodát kívánom én is tovább adni.
“…Az éjszaka órái lassan teltek, a sötétség el akarta anyut sodorni. De én ott voltam, hogy megérezzem, mikor a keze megrebben, aztán elernyed. Felugrottam. Gyorsan, lámpát, kiáltottam a férjemnek. Egy-kettő-három, nyomás a szívre. Tartsd a fejét, ne bukjon hátra. Egy-kettő-három, nyomás a szívre. Hány perc telt el? Ugye nincs még négy? Egy-kettő-három, nyomás a szívre. Nem féltem. Nem is én voltam az, aki nem fél. Erő volt bennem, ami átfolyt abba a kivérzett szívbe, én csak továbbadtam….”
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Mersdorf Ilona
Míg mesélünk, ott ülünk együtt az ősi tábortűz körül. Velünk vannak, akik már odaátról figyelnek, és minket hallgatnak, akik csak most érkeztek. Sámánok vagyunk, akik megidézik a csodát.
Az “igaz út” tételezése a világvallások hatása az emberek jövőképére. A Biblia szerint: “Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Máté 7,13-14. A létezett emberi társadalmakban általános (volt?) az elképzelés, hogy a jó emberek útja a “mennybe”, a rosszaké pedig a “pokolba” vezet. Az “igaz út” létének feltételezése minden hit egyik alappillére. Ennek az igaz(ságos)ság törekvésnek vallásosság nélküli megtestesülései az emberi jogok, amelyek mentén való élet célja, hogy az emberek számára lehetővé tegyék az „igaz utat”. Ám ezek a jogok és az általuk elérhető üdvbizonyosság – mint útjelzők – nem transzcendensek, hanem a társadalom és kialakult kulturális gyakorlat termékei. A “demokrácia” ennek a működésének – idealizált – formája. Az emberi jogok biztosítása – mint profán “hittétel” – alapvetően emancipatórikus és jövőbe mutató. Ha sikerül lezárni az „embertelen” és az „emberi méltóságot sértő” irányokba vezető utakat, marad remény megtalálni a helyes irányt, akkor is, ha nincs “egyetlen igaz út”.
A napokban jelenik meg Istók Anna harmadik regénye, amire már nagyon régóta várunk. Ebből az alkalomból készítettem egy rövid interjút, és faggattam ki a kulisszatitkokról Pannit, akivel már jó pár éve együtt dolgozom a gödöllői városi könyvtárban.
A címe, az Elejétől a végéig – da capo al fine egy zenei kifejezés, illetve a fülszövegen olvasható, hogy ez a zene regénye. Mióta van jelen az életedben a zene, mennyire foglalkoztál vele komolyan, illetve ma is az életed része?
Bár soha nem voltam különlegesen tehetséges benne, mégis egész életemet végig kísérte a zene. Zenei általánosba jártam, ahol énektanárunk, Danku Pista bácsi a pótapánk volt, ő szerettette meg az éneklést velem. Több mint két évtizedig énekeltem a kórusában, végül ezt időhiány miatt be kellett fejeznem, azóta is egy űr van bennem, rettenetesen hiányzik. Az éneklés mellett zongorázni tanultam, még ma is előfordul, hogy előveszem a régi kottáimat és a magam szórakoztatására zenélek egy kicsit.
A regény egy barátság története is, a regény főszereplői Eszter és Lilla gyerekkori jóbarátok. Gondolom, hogy a te életedben is fontosak a barátok, a barátság. Van-e melletted valaki, akivel olyan szoros a kapcsolatod, mint a két lányé?
Szerencsére nincs olyan barátság az életemben, mint a regényben, hiszen alapvetően egy titkokkal terhelt, megtagadott, mindkét (sőt, inkább mindhárom) fél (harmad) részéről rosszul értelmezett barátságról szól a regény, melynek csak a végén csillan fel a remény, hogy azok ketten talán képesek lesznek új alapokat lefektetve egy normális barátságra, de még így is ott marad a kérdés, mi lesz a harmadik sorsa, kilökik maguk közül?
A könyvben érinted a bántalmazás témakörét. Mennyire fontos szál ez a könyvben, és miért érezted úgy, hogy bele kell szőnöd a történetbe?
A bántalmazás alapvetően egy olyan jelenség, amit eltitkolunk. Szégyelljük mások előtt, ha minket bántanak, ahelyett, hogy felemelnénk a szavunkat, és a bántalmazóra irányítanánk a figyelmet. Ez az elhallgatás jól kombinálható volt a cselekménnyel, hogy miért értelmezik félre egymás tetteit a szereplők. A bántalmazás persze sokféle formát ölthet, a regényben is van szexuális, fizikai, verbális, sőt önbántalmazás is.
Nagyon jó ötlet volt, hogy a könyvbe bekerültek a szereplők kedvenc zeneszámai QR-kód formájában, ami beolvasás után a hivatalos youtube videóra irányít. A Spotify-on meghallgattam a lejátszási listát, nagyon jó dalokat válogattál össze. Ezek mennyire tükrözik a te zenei ízlésedet?
Abszolút, bár én ennél sokkal keményebb zenéket is szeretek, de ebbe az albumba úgy gondoltam, hogy a lírai balladákat válogatom be a kedvenc együttesektől, és persze figyeltem arra, hogy a dalszövegek valamelyest igazodjanak a cselekményhez is.
Mindhárom könyvedben komoly témákat boncolgatsz, mindegyik titkokkal van tele. Mit gondolsz a titkokról? Megkönnyítik vagy megnehezítik az életünket?
A titok a hazugság édestestvére. A hazugsággal pedig nem az a legnagyobb baj, ha kiderül, hanem az, hogy soha nem lehet abbahagyni (csak hogy önmagamat idézzem az első regényemből, az Éhes felhő a napot-ból.)
Hogyan képzeljünk el, amikor leülsz írni? Egy hatalmas bögre kávéval a kertben a nyugágyban? Két teregetés között a kis íróasztalodnál egy tábla csokoládéval? Vagy nem is otthon szoktál a könyveken dolgozni?
Jó is lenne, ha a munkahelyemen írhatnék! De a rideg való, hogy otthon, leginkább hétvégén, este, vagy ha beteg vagyok. A betegség kifejezetten jót tesz a regényeimnek. Íróasztalom pedig nincs, a másfél személyes kanapén szoktam a macskánk társaságában dolgozni.
A fiaid szokták olvasni az írásaidat? Esetleg valamelyik könyvedbe beleolvastak már?
Ahhoz cyberpunkot kellene írnom, hogy valamelyik is a kezébe vegye J.
Már három kötetes szerző vagy. Hogyan viszonyulsz a könyveidhez, melyik a kedvenced?
Nem is tudom, szabad egy szülőnek a gyerekei között rangsorolnia? Hiszen mindegyiket másért szeretem. Az elsőt, mert az elsőszülött, a második, mert az hasonlít leginkább énrám, az vagyok én, a harmadikat, mert a legkisebb.
Készül már a negyedik? Mikorra várhatjuk?
Nemrég belekezdtem egy új szövegbe. Ez teljesen más stílus, nem vezérelnek prózaírási szabályok, kötöttségek, csak a flow. Éppen ezért nagyon nehéz is írni, mert a belemerülés élményéhez sok idő kell. Van egy történetvázlat a fejemben, ami alapján haladok, de végre elengedem magam, és hagyom, hadd csapongjon a képzelet szabadon. Ha egyszer kész lesz, szerintem elmondhatom majd magamról, hogy megírtam Az igazit.
Köszönöm a válaszokat, olvassátok el ti is Istók Anna legújabb könyvét, az Elejétől a végéig regényt, illetve ha még nem tettétek, az előző kettőt is ajánlom figyelmetekbe: Éhes felhő a napot, Semmiért egészen.
– Győri Krisztina, könyvtáros a gödöllői városi könyvtárban, a szerző munkatársa –
A fotókért köszönet Kovács Ibolyának, aki szintén a gödöllői könyvtár munkatársa!
Az ámulat meglapul. Rejtőzik némán cilinder kalapban. Már mindenki tapsolt. Egyedül én álltam mozdulatlan.
A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Richter Anikó Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.
