3.Hétvége
Március 27, péntek
Háromszáz fertőzött, tíz halott. Olaszországban egy nap alatt kilencszáztizenkilenc halott (fél Iklad), megint romlik a helyzet.
Ez már a nyolcadik napunk itthon. Eltelt több mint egy hét, télies idővel súlyosbított karantén-napokkal. Be fog épülni a mindennapi életünkbe a bezártság? Lesznek normális, és karantén-időszakok? Mersdorf Ilona: Hétvége (3) bővebben…
2.Járványgörbe
Csak még egyszer
A csütörtök Bercike napja. Egy óra az út Pilisvörösvárig, legkésőbb délre ott vagyunk. Anna addigra már hazaér vele a sétából. Azonnal melegíti magának az ételt, mindig éhes, mióta szoptat. A férjem kertészkedik, én a kisunokámmal játszom a szőnyegen. Imádja a csörgős játékokat, egy rumbatök a kedvence. Múlt héten már nem maradt meg Berci a szőnyegen, körbemászott a szobában, át az ebédlőasztal meg a székek alatt. Lenyűgözi a porszívó, a tekergőző kábelek, csövek.
Ma csütörtök van, tegnap kihirdették a veszélyhelyzetet. Mersdorf Ilona: Járványgörbe (2) bővebben…
1.Nincs ébredés
Valami változik
Reggel fényképezem le az azáleámat. Rézsút hullik be a fény a konyhaablakon, átvilágítja a rózsaszín szirmokat. Nem cserélem le a szőttes abroszt, a bordó-fehér alap jól illik a csendéletbe. Szivaccsal gyorsan kidörzsölöm evés után a foltokat. Tegnap bodzalekvár volt reggelire, akár maradhatott is volna a bíborszínű pötty a terítőn.
Az azáleát a születésnapomra kaptam, mindig ezt kérek ajándékba. Szép és felesleges. Sohasem sikerült újrahajtatnom, pedig többfelé is elástam már nyárára a kertben. Március negyedikén volt a születésnapom. Mersdorf Ilona: Nincs ébredés (1) bővebben…
Dercsényiné Horváth Gabriella:
Különböző valóságok
fotó: Rimán Dorottya
Galló Kovács Zsuzsanna: Aperitif
Elhangzott 2019. dec. 2- án az Artjárás könyvbemutatón
illusztráció: pixabay.com
Sok embernek nagyon szelektív a valóságérzéke. Ennek oka lehet élethelyzetük. De azoknak, akik valamilyen szinten képesek értelmezni az őket körülvevő világot, ez nem elnézhető. A létező, elidegenedett bérmunkára épülő piacgazdaságban nem lehetséges a felhasznált áruk és szolgáltatások szelektív erkölcsi megítélése. A méltányosnak nevezett üzlet közönséges porhintés, aki azt hirdeti, nem igazán hiteles. Transzparens felügyelet nélkül ma nem elképzelhető olyan termelés, ahol hitelesen érvényesülni tud a méltányosság. A méltányosan előállított kávé nem tud méltányosan eljutni a fogyasztóhoz. Sok kiszolgáltatott dolgozó kezén megy keresztül. Egy személygépkocsit sem a munkájukat élvező, alkotó emberek állítanak elő, hanem bérmunkások. Miért pont egy színielőadás – ami a színészek pénzért végzett munkájának terméke – lenne kivétel. Mennyire tekinthető hitelesnek egy ing, ami gyerekmunkával, vagy egy okostelefon, ami a környezetet szennyezve készül, vagy éppen az értelmiségi, aki csak a neki szembejövő dolgok természetén fanyalog?
Sz. Jánosi Erzsébet: Artjárás
fotó: Braun Katalin
Bojár Cassino: Lányok
részlet Pirók Irén szerkesztette fóliából
fotó: Juhász Tamás
Kővágó Éva: Gödöllői képeslapok
I.
II.
III.
IV.
Dercsényiné Horváth Gabriella: Felkavaró
fotó: Braun Katalin
Mersdorf Ilona: Rejtett tehetség
Élmény a szombat reggeli piac. Az ilyeneknek, mint én, akik hét közben estig dolgoznak, különösen. A csarnok fala mellett paprikát szokott árulni egy férfi. Cserzett arcán látszik, hogy ő tényleg őstermelő.
– Paradicsomot is hozott? Kérek abból is egy kilót! – csapok le a friss árura.
Már dél felé jár az idő, a férfi fáradt. Ahogy a szatyorba önti a paradicsomot, egy kigurul. Röptében elkapom.
– Ez igen! – mondja az árus. – Maga biztosan valami olyan helyen dolgozik…
Tiltakozni akarok, hogy nem, nem vagyok cirkuszi zsonglőr. De aztán rábólintok. Valóban olyan helyen dolgozom, ahol az utolsó pillanatban, zsigerből kell a problémákat megoldani. Végre valaki méltányolja, hogy jól csinálom.
Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón
Lőrincz Ferenc: Együtt-lét
Fotó: Braun Katalin
Nádašpétër: Fénykép
Gombnyomás, villanás. Az idő pillanattá, a látvány képpé merevült. A múlt látványát sík, lapos papírkép őrzi; tér s idő nélkül. Az idő – a Teremtő egyik nagy találmánya – suhan tovább. Csak előre, sosem vissza.
Tér. Gyermekkoromban térhatású képek mélységeit sanda üveg nézőkén át szemlélhettem. Képzeletem bejárhatta mélységeinek látszatát. Előtérben kerti pad, középütt virágágyás, háttérben bóklászó eb.
Idő. A múlt csak képzeletemben térhet vissza. Nyári szünet. Kerekező kiruccanás Rákospalotáról az addig csak hallomásból sejtett Gödöllőre. A Patkó hajtű kanyarja után hullámvasút az út. Partjain termetes cseresznyefák pirosló gyümölcsök özönével. Meg is szedtük ingünk öblét mind a hárman.
Lazán tekerve, csemegézve tekeregtünk keresztül a régi Gödöllőn. Macskaköves úton megkerültük a sejtelmesen idegen kastély egybefüggő, hatalmas kertjét a vasúti állomásig. Akkor még itt ágazott ketté az országút Valkó és Isaszeg felé.
Mesevilág emlékeimben; porban, csöndben… Ma mintegy alig hihető fakuló kép dereng vissza két emberöltő távolából.
Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón
Márvány Miklós: Tisztítótűz
fotó: Csiki Krisztina
Ujj Béla: Megérkezésem
