“…a lázadó fiatalokra vonatkozó generációs elméletek is nagyvonalúan átugorják azt a tényt, hogy a fiatalok lázadási lehetőségeit társadalmi helyzetük is nagyban befolyásolja.” (mondatértelmezés)

A mai politika a manipulációs technikák küzdelme, nem a társadalmi alternatíváké. A lázadás az alávetettek reakciója valamilyen látható elnyomás és megnevezhető elnyomók ellen. Oka olyan külső kényszer, ami a lázadót korlátozza, és amiről azt gondolja, hogy az saját maga és a társadalom fejlődésének, haladásának akadálya. Az ilyen egyéni felindulásokból jön össze – néha – a felkelés, a forradalom. Egy Porsche vagy egy úszómedencés villa megszerzésének igénye nem válik lázadási okká. A lázadásért – mint állam elleni cselekményért – mindenhol súlyos börtönbüntetés jár. Bárhogy is közelítünk a témához, azt találjuk, hogy a “mai fiatalok” nem igazán lázadnak. Kérdés, hogy miért nem? A magyarázat biztosan nem az, hogy létező valóságunk minden világok legjobbika. De az jól látható, hogy a mediatizált tömegkultúra eluralkodásával az ifjúsági nonkonformizmusból fogyasztói attitűdöt kreált a mindent eluraló “marketing”. Ahhoz, hogy az érintettek spontán elégedetlenségüket azonos társadalmi helyzetként tudják azonosítani, át kellene látniuk az elidegenítő manipulációs mechanizmusokon.

illusztráció: pixabay.com

Mersdorf Ilona: fekete

Horváth Piroska: ketten

 

 

 

 

 

 

 

 

azt hittem nagyapából is
csak egy van mint apából
hatéves koromban lett még egy

kovács volt
nem tudtam az mi csak füleltem
pájinka tűz vas
izgalmas volt mégis
féltem
arca felizzott a sötétségben aztán
gyorsan elégett

nagyanyám a másik
egyedül maradt a befejezetlen
házban
a téesz gabonát tárolt az egyik
szobában ebből lett
élet
kakasok gubbasztottak a kajszinfán
a tyúkszaros udvar végiben
a mély alföldi kútban a víz
sötétlett

Mersdorf Ilona – Gyerekkorában a holdra is eljutott Verne Gyulával, majd húszévnyi kényszerű bezártság után ismét útra kelhetett – igaz, szerényebb úticélok felé. Iránytűje mindig a nagy vizek és az ókori kultúrák felé viszi. Ha nyerne a lottón, venne egy nagyobbacska hajót, amin az egész család elfér, és körbeutazná velük a Földet.

Almási Lajos: Lázálom

széles tenyér éjjel
szálfa termetével megráncigált
zavart gondolatok lázálma
visító émelygésé lett a remény
pedig csak zúgó villámok tépték
az ablak megfáradt redőnyét
hol rég halott nagyapámat láttam
hol fenyegető rémképek izzasztottak
örvénylő rendet riadtan nézem
zuhannom kell más nyugalma felé

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Almási Lajos – Sajószentpéterről indult fiatal felnőttként, majd Miskolc után megérkezett Gödöllőre. Számára minden újabb útban ott van az a csoda, amit Isten ad az embereknek, az motiválja őt, hogy ezt képes legyen átadni az olvasónak. Szeret olyan helyeken megállni, ahol más sohase tette még, legyen ez egy házrom, vagy csak egy kereszteződés, és azon tűnődik hány élete érintette ezt a helyet az elmúlt években, és szinte látja a lépéseik nyomát.

Kenéz Árpád: A bába

Morzsalékos földdé vált az agyam,
ha hallgattam őt.
Mindent befogadtam,
nem is vettem levegőt…

Erdőnyi terjedelemben ömlöttek
a szobába az emlékei.
Árnyék jelent meg fölötte,
e folyó hordalékát már nem cipeli.

Boszorkánynak hittem néha,
mint tudatlan gyermek.
Elkéstem, én béna,
Csak utolsó telén ismertem meg.

Kalandos élete volt dédinek,
Kis apró domb, a hegyek között.
Mondhatták volna csak néninek,
de túl sok könnyet látott méhlepények fölött.

(A feladat Antal Balázs: Vad című kötete alapján készült: egy természeti jelenség tulajdonságaival kellett felruházni egy családtagot és ebből verset írni.)

Dr. Kenéz Árpád

A gödöllői székhelyű Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft. Tejvizsgáló Laboratóriumának igazgatója. Közel 20 éve ír, elsősorban filozofikus,elvont témájú lírák születnek tőle, de kedveli a szójátékos, a magyar nyelv szépségét kihasználó, vicces írásokat is. Nagy kedvencei a limerickek.
Feleségével és két gyermekével (egy fiú egy lány) Gödöllőn, családi házban éli életét.
Hobbija az írás mellett a történelmi újrajátszás, a bicskakészítés és a
néprajz.

Ujj Béla: Teljesen legitim szabályozás

(egyperces)

A fiú kamaszodásával szaporodni kezdtek a családi viták. A dolog addig fajult, hogy apa úgy döntött, kőbe vési a kívánatos rendet. Elkészítette a Családi Alapszabályt (CSASZ). Apa – anya néma támogatásával – rögvest örök érvénybe helyezte. Mégis gyakran lett szükség kiegészítésre. Legutoljára a “fiam, ha visszapofázol felpofozlak” passzussal egészült ki a családi “alaptörvény.” A dokumentum legfőképp azokat a szabályokat rögzítette,
amelyeket a serdülő fiúnak kell betartania. A legújabb regulát anyával együtt, kétharmaddal – hárman voltak a családban – rögtön meg is szavazták,  és azonnal hatályba lépett. Mivel apa pedáns ember, lábjegyzetben sorszámot is adott a módosításoknak. A fiúban időnként felmerültek ötletek kiegészítendő a szabályokat, de apa – szigorú szemmel anyára nézve – infantilis ötletnek minősítette, és elutasította minden javaslatát. A dolog működött egészen addig, amíg a fiú hirtelen el nem hagyta a szülői házat, kivonva magát CSASZ hatálya alól.

“Van közös teherviselés. Körülbelül a kiskereskedelmi profit 140-150 milliárd forint. Ez az intézkedés bár jelentős hatással jár, biztos, hogy a 20 milliárdot nem éri el.” (mondatértelmezés)

 

A kormány befagyasztotta a kristálycukor, búza finomliszt, napraforgó-étolaj, sertéscomb, csirkemell, 2,8%-os tehéntej (és a csirke far-hát) árát. Mindezt egy “piacgazdaságban”, ahol éppen “tőkét” gyűjt a hatalmon lévő elit. A várt “veszteség” a profit több mint tíz százaléka. Az állami támogatással épült szállodai árak nem lettek befagyasztva. A turai kastélyban ma 750 kg cukor árába kerül egy éjszaka. Mivel “az októberi árakra még senki nem panaszkodott”, azokat – a különböző “boltokban” – az akkori árszinten merevítették ki. Nem véve tekintetbe, hogy a termékeknél minden boltban – minőség szerint is – lényeges az áreltérés. Kedden reggel az egyik nagyáruházban az ügyfélszolgálaton a vezetővel “alkudtam” egy hibás termékre – aki 20 %-ot engedhet -, amikor megjelent egy KSH árfelmérő. Szerdán bejelentették az árbefagyasztást, ami az előző nap kihirdetett választási időpontig biztosan marad. Én nem cukrozok, nem iszok tejet, nem habarok, köszvényes vagyok, így egyáltalán nem fogyasztok a fenti termékekből. Csak olajat veszek néha, mert nem mindenki szereti, ha zsírral készítem az ételt.

illusztráció: pixabay.com

Galló Kovács Zsuzsanna: Állatos önarckép

illusztráció: Vörös Eszter Anna
Mint medve a téli álmát
aludta át az életét
néha kinézett a fényre
a melegre
Kaméleon színeit megunva
kilépett megszokott
környezetéből
mára már
békésen szemléli
levedlett kígyóbőreit

Galló Kovács Zsuzsanna
 Kedélye és szemüvege töretlen.
Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lett.
Az élet tartogatott számára valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickol benne.
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szabó Anikó: Madzsong

 

 

 

 

Az eredetileg társas, ősi kínai játék a modern korban egyfajta számítógépes pasziánsszá változott. Lényege, hogy a piramisszerű alakzatban elrendezett mintás köveket párosával felszedjük az asztalról. Csak szabad és összeillő kövek vehetők fel, s ha egyet felveszünk, másikat tehetünk ezzel szabaddá. Cél a száznegyvennégy kő maradéktalan felszedése úgy, hogy az induláskor rejtettek a játék folyamán apránként válnak csak ismertté, ahogy a rajtuk lévő, őket eltakarókat levesszük. Minden motívumból négy darab van, tehát két pár.

Néha sok lépésre előre lehet látni, mi a következő jó lépés. Ilyenkor gördülékeny, sima a játék. Bár könnyen a döntési pozíció bűvkörébe kerülhetünk, és mi akarjuk irányítani a dolgokat, rá kell jönnünk, hogy valójában sosem kell választanunk. Szabó Anikó: Madzsong bővebben…

Jón Kalman Stefánsson: A ​halaknak nincs lábuk

Bizonyára minden családban megvan az a szituáció, amikor egy-egy összejövetelen, ünnepek alkalmából sztorizni kezdenek az öregek, és felemlegetik utódaiknak az unalomig ismert történeteket a nagyapáról, dédnagymamáról. Bizonyára minden családban lóg is a falon egy régi fénykép ezekről az ismeretlen ősökről, fekete-fehér fotó, melyen legjobb ruhájában bámul mindenki mereven a kamerába. És bizonyára akad minden családban a szekrények mélyén néhány nipp a nagymamától, egy-két megsárgult papíros, emlék, bizonyítvány, valami tárgy, ami bizonyítja, hogy itt járt ezen a földön. Jón Kalman Stefánsson: A ​halaknak nincs lábuk bővebben…

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.