Könyvkoktél kategória bejegyzései

Melyik a kedvenc italod? Nem találod? Mi kikeverjük!

A kecskék között bak a bika (Kenéz Árpád: Állati növénykert 2.)

2013-ban jelent meg Kenéz Árpád első kötete Állati növénykert avagy a növényvilág állatkertje címmel, és most itt a folytatás az állattenyésztés témakörében. Ez a két könyv nem egyszerűen egy növénytani határozó, hiszen a botanikai, néprajzi ismereteken túl gyerekvers kötetként is felfogható, nem beszélve a játékos illusztrációkról. Az Irka egyik alapító tagjának könyvbemutatója október 11-én lesz a Gödöllői Városi Könyvtárban.

Honnan jött az ötlet, hogy ilyet kell írjál és elsősorban kiknek szól a könyv: fiataloknak, felnőtteknek, túrázóknak, laikusoknak, szakmabelieknek? A kecskék között bak a bika (Kenéz Árpád: Állati növénykert 2.) bővebben…

Istók Anna: Hagyma prizmatükörben (Lawrence Durrell: Alexandriai négyes)

 

illusztráció: pixabay.com

Volt igazgatóm, Mirza szerint egy könyvről a 100. oldalig mindenképpen kiderül érdemes-e továbbolvasni, vagy végezze inkább a szelektív hulladékgyűjtés oltárán áldozati bárányként. Én sose szoktam eddig kibírni, ha egy könyv jó, végigolvasom, ha rossz, a 20. oldal tájékán sóhajtva leteszem s elmerengve gondolok a szerző, a kiadó s a könyv létrejöttében közreműködő személyek degeneratív ízlésére, mellyel minket olvasókat kívántak volna ferdehajlamúvá nevelni. Az egyetlen könyv, mely eme szinte kőbevésett szabályom alól ki tudott bújni, az Lawrence Durrell Alexandriai négyese volt. Ennek oka az volt, hogy nálamnál műveltebb és olvasottabb emberek is nagyon jó könyvnek tartották, s bíztattak, olvassam el. No meg a kíváncsiság is ott bujkált bennem, hátha megtudok valamit arról az emberről, akinek hepciáskodó természetét és mérgező humorát gyerekkorom kedvenc olvasmányaiból, Gerald Durrell történeteiből már úgy ismertem, mintha saját rokonom lett volna az illető. Istók Anna: Hagyma prizmatükörben (Lawrence Durrell: Alexandriai négyes) bővebben…

Csiki Krisztina: A Walk by the Sea – interjú

A Walk by the Sea címmel jelent meg első regényed, melynek témája az emberi kapcsolatok bonyolultsága. Több éve ismerjük egymást, az Irka tagja vagy, mindig is szerettem a krisztis novellákat, melyekben összesűrítetted azt, amit a fenti témáról gondolsz. Miért és hogyan jutottál el oda, hogy magyar nyelv helyett angolul írd meg első regényedet?

Tetszik a „krisztis novellák” elnevezés! Külön dicséretnek veszem, ugyanis éveken keresztül féltem attól, hogy nincs saját írói hangom. Sok szerző stílusa hatott rám, illetve örülnék, ha hatott volna rám. Hazai pályán Szabó Magda a példaképem, mind a tartalmat, mind a stílust illetően; emlékszem arra, mennyire letaglózott „Az ajtó”, de még inkább a „Pilátus”… A kortárs és élő szerzők közül mindenféle fényezés nélkül téged emelnélek ki, mert az írói nyelvezetedtől el kell alélni, a tartalom pedig agytornás, mégis szórakoztat, olvasmányos, de aki akar, az elmélyülhet a mindenféle rétegekben. A külföldiek közül az angol realista, Thomas Hardy és az ausztrál posztmodernista, Patrick White hatottak rám leginkább. Hardy úgy csinálja ki lelkileg az embert, hogy közben gyönyörködtet a leírásaival, Patrick White-ot viszont egyszerűen képtelenség magyar nyelven visszaadni. Csiki Krisztina: A Walk by the Sea – interjú bővebben…

Csudapest világvége – interjú Sütő Fannival, a könyv szerzőjével

Évekkel ezelőtt ismertünk meg a Gödöllői Irodalmi Díj kapcsán, ahol több alkalommal is értél el helyezést verssel, novellával. Az Irka munkájában is részt vettél/veszel, igaz már inkább csak online módon, hiszen Párizsba költöztél. Írásaidban mindig is vonzódtál a fantasztikumhoz, sajátos sütőfannis stílusod van, most megjelenő kötetedben, a Csudapest Világvégében is ennek a szenvedélyednek hódoltál. Hogyan jött az ötlet, hogy kötetbe rendezd ezeket az írásokat és milyen tematika mentén alakulnak a fejezetek?

Már tavaly összeraktam a kötetet, csak különböző okok miatt késett a megjelenése. A kijárási korlátozás bevezetésével aztán úgy döntöttünk, eljött az idő. Szerencsém volt egyébként, mert még viszonylag az elejét csíptem el az ingyentartalom-dömpingnek, így talán több figyelmet kaptam, mint az ezután megjelent művek. Csudapest világvége – interjú Sütő Fannival, a könyv szerzőjével bővebben…

Semmiért egészen borítótervező pályázat

Lezárult a Semmiért egészen c. új regényemhez hirdetett borítótervező pályázat. Íme az eredmény:
 
Rengeteg pályázat érkezett, amit ismételten köszönök nektek. Akárcsak korábban, most is nagyon nehéz volt választanom. Nagyon örültem azoknak a terveknek, melyeket saját fotóból, grafikákból szerkesztettetek, és kifejezetten kellemes meglepetés volt, amikor régi ismerősök, barátok küldtek pályázatot. Összesen 142 változatból kellett néhányat kiválasztanom, ami nem volt könnyű. Több esetben is azért engedtem el döntős terveket, mert akármilyen szuperek voltak, egyszerűen nem illettek ennek a könyvnek a hangulatához, mondandójához. Az én elképzelésem egy olyan borító, mely ad egy többletjelentést. Amit csak akkor értesz meg, ha végigolvasod, becsukod a könyvet és ránézel a borítóra, és felkiáltasz, hogy Áááááá!

Semmiért egészen borítótervező pályázat bővebben…

Jager Luca: Modern macskák

illusztráció: modernfarmer.com

Víg Dóra egyéni hangú és odafigyelő áttekintést ad a 2017 decemberében feltűnt írónő, Kristen Roupenian művéről. A novella február hetedikén még nem rendelkezett hivatalos magyar fordítással, de angolul bárki számára elérhető, nyelvileg pedig nem feltétlenül jelent problémát a középfokú felé legalább közelítő angol nyelvhasználó számára, vagyis a célközönség zöme valószínűleg Magyarországon is egészen jól megérti.

Az eredetiben „Cat Person” címet a magyar nyelvű lapok általában a „macskás férfi” néven emlegetik, nyilván azért, mert a férfi főszereplő, Robert két macskával él együtt, bár az állatok a történetben ténylegesen nem jelennek meg. Egyes vélemények szerint maga Robert a „macska”, aki csak játszik Margot~val. Ezen vélemények osztói számára javaslom a novella figyelmesebb elolvasását: a történetben minden döntést a nő, illetve a nőhöz tartozó baráti társaság hoz meg. Margotnak ezer lehetősége adódik mind a teljes kapcsolat, mind az éppen folyó események megszakítására, de ő nem él ezekkel a pillanatokkal, és azok elúsznak mellette, Margot pedig sodródik, és feltételezhetően saját tartás, szilárd értékrendszer híján valamilyen megfelelési kényszerből alkalmazkodik a már kialakult helyzethez. Nem reménytelen eset, mert mégiscsak vannak barátai, és a jobbik énje is befigyel egy cinikusan viccelődő, képzeletbeli fiatalember személyében. Csakhogy személyiségének ez a része még nincs készen arra, hogy előbújjék. Így marad a „mit gondolnak rólam” aggodalma, és az ebből következő kényszerhelyzetek. Jager Luca: Modern macskák bővebben…

Ujj Béla: Valamit nemcsinálni sokkal többféleképpen lehet, mint csinálni

Valamit nemcsinálni sokkal többféleképpen lehet, mint csinálni

(felhőtlen, személyes és bátorító méltatás)

Istók Anna első kötete az Éhes felhő a napot (Könyvmolyképző, 2017) . Azt mondják, ahhoz, hogy valaki profi legyen valamiben, vagy ahogy mondani szokták, valamit „tudjon”, legalább tízezer órát kell töltenie a dolog tanulásával és gyakorlásával. Ez körülbelül ezerkétszáz-ezerháromszáz munkanap vagyis hat munkaév, a mifelénk szokásos munkarenddel számolva. A szerző első „regénye” megjelenése előtt rászánta ezt az időt az írás elsajátítására. Tette mindezt úgy, hogy nem ebből él. De nem csak ez látszik meg a köteten, hanem az is, hogy a szerző szeret írni. A szövegen átsüt az igyekezet is, hogy megfeleljen a ma az írókkal szemben támasztott olvasó elvárásoknak. A szöveg mégis, minden szerkesztői kéznyom, és kánonba formázó szándék ellenére megőrizte a spontán, eredeti életigenlő őszinteségét. A dolgokra való egyéni, romlatlan és szemérmetlen rátekintés képessége teszi a szöveget eredetivé és számomra élvezhetővé. A mindenen átütő életszeretet és boldogulni akarás kiragyog a gondosan szabott keretekből. A könyvet olvasóban megerősödik, vagy éppen, ha mélyben van feltámad a remény, hogy mindegy mi volt és mi van, mindannyian tehetünk azért, ami lesz. Nekem ez a könyv arról szól, hogy felmenőkre, társadalomra, globális felmelegedésre, a politikára miegyébre mutogatás helyett meg kell próbálni saját módon élni. Arra is rávilágít, hogy a saját boldogságkeresésünk nem önzés, hanem ellenkezőleg hozzájárulás a többiek életminőségéhez. Életünk, sem másnak, sem magunknak, nem ajándék, csak, sokszor csak szenvedés árán kibontható lehetőség. Ujj Béla: Valamit nemcsinálni sokkal többféleképpen lehet, mint csinálni bővebben…

Víg Dóra: Recenzió a Cat Person novelláról

pixabay.com

Kristen Roupenian: Cat Person

Amikor a 2017-es év amerikai szépirodalmi szenzációjának számító novellát elolvastam, a mi IRKÁnk kötetének címe jutott eszembe: Darwin parázik. A magyarul (még) nem olvasható Cat Person (Macskaember) című novella az ismeretlen amerikai szerző, Kristen Roupenian tollából –vagy inkább gépéből- arra emlékeztetett, hogy a férfi-nő viszonyban nincs új a nap alatt. A férfiak és a nők világa továbbra is nagyon különbözik és a két nem közeledése bizony gondokat okoz, azaz a törzsfejlődés tekintetében még van miért paráznunk. Víg Dóra: Recenzió a Cat Person novelláról bővebben…

Eddig hallgattak, most beszélnek

ilona

Mersdorf Ilonának, az Irka műhely tagjának 2017. augusztus 15-én mutatták be dokumentumregényét a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozat keretében. A Kriterion Kiadó gondozásában megjelent: Erről nem beszéltünk című kötet társszerzője ifj. Horváth Pál.

Hogyan kapcsolódik egy család múltfeldolgozása a közösségi múlttal való szembenézéshez? Miről mesélnek a titkosított megfigyelési akták, és mi történik akkor, ha egy fiú az édesapja történetét igyekszik felkutatni? Ezekre és sok más kérdésre is választ kaptak mindazok, akik ellátogattak a Kolozsvári Magyar Napok kedd reggeli programpontjára, a Bocskai-házban szervezett könyvbemutatóra.

Mersdorf Ilona és ifj. Horváth Pál szerzők – valamint a kiadó képviseletében H. Szabó Gyula – a Horváth Pál besztercei magyartanárról szóló Erről nem beszéltünk című kötetet mutatták be. Amint az a beszélgetésen elhangzott, a könyv egy olyan „lámpásról” szól, aki igyekezett fényt vinni a kommunista diktatúra mindennapjaiba, és aki – meghurcoltatása ellenére is – fontos és jó gazdája volt közösségének: nem csak anyanyelvén tanított, de számos közösségi esemény mozgatórugója is volt.

A megjelent kötet hangsúlyozottan szubjektív összeállítás, melyben a fiú – ifj. Horváth Pál – megpróbálja felkutatni apja múltját, s így egyes szám első személyben számol be a közel 3000 oldalnyi megfigyelési dossziéban találtakról. A kommunizmus legsötétebb pillanatai elevenednek meg a beszámolóban: a félelem és hallgatás mozzanatai válnak újra valósággá, s kiderül, miként lehetett valakiből célszemély, vagy besúgó, hogyan működött az áldozatgyártás és kik mozgatták a háttérből a szálakat?

A Kriterion kiadó gondozásában megjelent kötet mindenképp hiánypótló: az erdélyi magyar történelmi múltfeldolgozás egy fontos adaléka, mely úgy meséli el egy családfő élettörténetét, hogy közben a besztercei, sőt az egész erdélyi magyarság kommunizmus alatti élethelyzete kirajzolódik.

Gratulálunk a szerzőknek és reméljük, hamarosan Gödöllőn is bemutatásra kerül a kötet!