Galló Kovács Zsuzsanna bejegyzései

Kedélyem és szemüvegem töretlen. Családi indíttatásból fran​cia rajongó, az utóbbi években trópusokra utazó lettem. Minden, amit Réunion szigetről tudni érdemes - írásaim a Bienvenue! rovatban olvashatóak. Az élet tartogatott számomra valamit, ami egyszerre mámor és borzongás, gyógyír és áldás, ez az írás. Negyven év várakozás után most boldogan lubickolok benne.

Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a zene

the-piano-lesson-1889

Pierre-August Renoir: A zongoralecke

Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a zene

Tízévesen kezdtem ismerkedni a zenével. Nagy áldozattal járt a faluból a közeli kisvárosba hetente kétszer bejárni busszal a zongoraórákra, de Ilus néni, a tanárnő rendkívüli egyénisége és a zene iránti szeretete kárpótolta a fáradalmakat.
Már az érdekes és örömteli volt nekem, hogy a hatalmas, ,,igazi” zongorán leüthettem a billentyűket, hiszen ez egészen más érzéssel járt, mint otthon a kis pianínón. Ilus néni megérezte bennem a rácsodálkozást a kis dolgokra, és észrevétlenül megismertetett a polgári életformával járó szokásokkal. Porcelán csészében teáztunk, s a maga sütötte linzerhez egy olyan pici tányért hozott, amire csak pár morzsa fért. Még most is emlékszem ennek a porcelán tányérkának az apró, halványzöld virágmintájára. Amikor Ilus néni zongorázott a dallam átjárta minden porcikámat s úgy éreztem lebegek, miközben a délutáni napfény táncot járt a félig lehúzott redőny résein. Ünnep volt számomra Ilus nénivel minden óra zenetanulásom nyolc évében, ami felejthetetlen szereplésekkel és sikerélménnyel is járt. A Gyulán megrendezett Erkel zongoraversenyen a harmadik díjat kaptam meg, s ez a bronzérem  ifjúságom legszebb emléke maradt. Ilus néni szerint előttem állt a zenei karrier. Szomorúan vette tudomásul, hogy az orvosi hivatást választottam  helyette. Biztatása tükrözi rendkívüli szeretetét:
– Jó orvos leszel, hisz van benned kitartás, szorgalom, és empátia.

Galló Kovács Zsuzsanna: In memoriam Tóth Menyhért

Tóth_Menyhért_Álomtanya_c._1947

Tóth Menyhért: Álomtanya

Galló Kovács Zsuzsanna: In memoriam Tóth Menyhért

Nagyszabású május elsejei ünnepségekre emlékszem a falu szélén lévő futballpályán. A hosszú beszédek és az unalmas műsorok után nem csoda, hogy mire a falu festőművésze szavalni kezdte saját versét, már senki nem figyelt rá. Menyus bácsi fehér haja lobogott a szélben, átszellemült arccal beleélte magát versének mondanivalójába, nem figyelte és nem zavarta, hogy a gyerekek lökdösődnek, zajonganak és nevetgélnek. Galló Kovács Zsuzsanna: In memoriam Tóth Menyhért bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a falu

Chagall Én és a falu

Chagall: Én és a falu

„… egy bizonyos kép emléke csak egy bizonyos perc sajnálata; s a házak, a fasorok, az utak éppoly mulandók sajnos, mint az évek.”(Proust)

Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a falu

Ötven év elmúltával is emlékszem annak a borsólevesnek az ízére, amit tízenéves barátnőmmel főztünk vacsorára a határból fáradtan hazatérő családjának. A falusi gyerekeket korán munkára fogták, volt, aki a földekre járt segíteni, vagy ebédet vinni, barátnőmnek a főzés jutott. Csodálattal néztem gyakorlott mozdulatait, ahogyan a zsírban párolódó borsóra lisztet hintett, majd egy kevés piros paprikát, s a vöröshagymát sötétzöld szárával együtt dobta bele a levesbe, s az hosszan kilógott a fazékból. A csipetke gyúrása közben arról álmodoztunk, hogy én orvos leszek, ő pedig tanárnő. Galló Kovács Zsuzsanna: Én és a falu bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Széllel zengő

fagyott remények

Vörös Eszter Anna: Fagyott remények

Vörös Eszter Anna: Felhőtáncosok

Vörös Eszter Anna: Felhőtáncosok

Galló Kovács Zsuzsanna: Széllel zengő

lebegőgyökerű fák
tetején táncolunk
elhagyunk
zord szemű házakat
álomfelhőkön
vágyakat lépünk át
időtlenül

tárd ki házad ajtaját
melegedni jövünk
múltunkon áthajló
hídon át vezet hozzád
kezünkben
a széllel zengő
papírsárkány

(A vers mindkét képre íródott)

Galló Kovács Zsuzsanna: Vörös Eszter Anna Odaát kiállítás megnyitója

10634097_834700159972068_5213357214586755298_o

12473988_834699386638812_7315306834323519706_o

12507564_834700103305407_3946471117737981559_n

Fotók: facebook

Az IRKA nagy örömmel és lelkesedéssel készült Vörös Eszter Anna kiállításának megnyitójára, mely január 14-én Dr. Gémesi György polgármester köszöntőjével kezdődött. A Polgármester Úr
a művésznő személyében a szépség és tehetség ötvöződését emelte ki, s méltatta a megnyitó programjának kulturális értékét, a helyi társművészetek, a tánc és az irodalom jelenlétét.
A fiatal művésznő misztikus képeinek álomszerűségét, szürrealista hangulatát idézte fel a Gödöllői Táncszínház lendületes produkciója. A képek fantáziavilága, utazás, világűr, atomok tánca, bánat, magány, szeretet költői képei jelentek meg a felolvasott IRKA versekben. Jó ötlet, hogy a képek alatt a versek olvashatóak is, (kissé méltatlan, hogy a falfelület helyenként foszladozó.)
A Gödöllői Táncegyüttes asszony sorsokat mutatott be színvonalas előadásukban, majd Vörös Eszter Anna köszöntötte a résztvevőket. Megtudhattuk, hogy a kiállítás címe: „Odaát” egy mentális dimenziót, helyet jelent számára, ahova a közönséget magával viszi, de önmaga is ide menekülhet. Felelősség és kötelesség is egyben, hogy ez a hely merre található.
Az IRKA köszöni a kedves felkérést, és gratulál a kiállítás létrejöttéhez.
A versek képekkel együtt folyamatosan felkerülnek a Kávészünet rovatba. Jó szórakozást hozzá!

Galló Kovács Zsuzsanna: Baobab

800px-Adansonia_grandidieri02

A hátában érezte, hogy figyelik. Felnézett. A magas, fekete, jóképű kreol férfi, fehér vászon öltönyében kivált a turisták közül. Szúrós tekintetével határozottan őt figyelte.

Ugyanilyen fehér, nyári öltönyt viselt a távoli trópusi szigeten is. Az érdekes alakú fémtárgyat  akkor első látásra nem ismerte fel a férfi izmos kezében, csak azután látta, hogy az egy, a piacon  vásárolható, majomkenyérfa – baobab – formájú dísztárgy. Galló Kovács Zsuzsanna: Baobab bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: Távozó fa

WP_000031 (2)

Oravecz Imre legújabb verseskötetét a Rózsavölgyi Szalonban dec. 5-én Kulcsár Szabó Zoltán irodalomtörténész mutatta be, aki az 1996-os monográfiájában ezt írta róla: Páratlan útra lépett a késő modern poétika meghaladásában.
A pontosan, helyenként hosszan megfogalmazott kérdésekből érezni lehetett az elmélyülést Oravecz munkásságában, aki sokszor mosolyogva széttárta karját, és bár azt mondta nincs válasza, de azután egyszerűen megmagyarázta azt, hogyan lép kölcsönhatásba a vers és a próza, kezdve azzal a kérdéssel, hogy mitől vers a vers? Oravecz nem akart regényt írni, de felfedezett magában egy epikus hajlamot, és ellentétben a szabállyal, hogy a novellák után jön a regény, nála ez nem így történt. Nyilván, a költő akkor is költő marad, ha regényt ír – tette hozzá mosolyogva, mintha ez evidens lenne mindenkinek. A következő kérdés bennem is felmerült:
– Hogyan gondol az olvasóra írás közben? Egyáltalán gondol-e valakire, kit képzel el, és ennek van-e jelentősége? Galló Kovács Zsuzsanna: Távozó fa bővebben…

Galló Kovács Zsuzsanna: „Maga nem ússza meg, hogy jó költő legyen!”

     WP_000015

A Református Líceum rendhagyó irodalomóráján Heltai Zsófia tanárnő Kiss Judit Ágnes személyében könnyű beszélgetőtársra lelt. A költőnő, aki mindkét keresztnevét szereti, és hallgat a Juditágnesre is, kérdések nélkül is lelkesen mesélt életéről, költővé válásáról, és az írás öröméről. Első verseskötete viszonylag későn, harmincon túl jelent meg. Ennek az volt az oka, hogy nem merte elhinni, a versei jók, félt attól, hogy nem felelnek meg a 90-es évek irodalmi divatjának. Mígnem egyszer tíz év anyagából az általa legjobbnak tartott 10 versét elküldte 10 folyóiratnak. Legnagyobb büszkeségére több szerkesztő azt hitte, hogy valaki álnéven írt, mert nem jelenhet meg kezdő ennyire kialakult hanggal. Első verseskötetének érdekes címet adott, Irgalmasvérnő, mely 2007-ben elnyerte az Artisjus Irodalmi Díjat, de ez miatt veszítette el az állását. Galló Kovács Zsuzsanna: „Maga nem ússza meg, hogy jó költő legyen!” bővebben…