Istók Anna bejegyzései

Papp Csanád: Elveszve egy vízsugárban

Fotó: Által Anikó (Gödöllői Fotós Kör)

Most, ahogy megmosom a kezem, túl hangosnak érzem a csapból folyó vízsugarat. Elveszek a hangjában, már nem a fürdőszobában vagyok, hanem egy vízesés közvetlen közelében. Szúrnak a bőrömre hulló vízcseppek, mégse leszek vizes. Átsétálok a víz falán. Az esőfüggöny túloldalán egy jégfalat találok, elsőre tükörüvegnek tűnne, de sugárzik belőle a hideg (és az élet hiánya). Tudom, nem fogy a jég, mégis olvad. Csupasz a tükörképem, pedig van rajtam ruha. Testem hibáit semmi sem takarja, mégis az emberi harmónia és egység a szembetűnőbb. Vérem súrlódásának a hangja felerősödik az ereim falán, a rekeszizmomban felszabadul az ATP energiája. A jégfalon egy papucsállatka pihen, ő az egyetlen élőlény itt rajtam kívül. Elkezdem hallani, majd érezni az egysejtű lüktető űröcskéjének működését. Várom, hogy a kis csillag alakú sejtalkotó összegyűjtse az állatban megrekedt vizet és kilökje magából, ezzel megakadályozva a felrobbanását. Már csak erre az egy sejtre koncentrálok, kizárom a vízfüggöny és a vérem zúgását, az olvadó jég szagát, csak a sejthártyán belüli tér van előttem, csak az számít. Órákig, vagy másodpercekig figyelem a sejtet minden érzékszervemmel, amikor elkezd egyre vörösesebbé válni. Körbenézek, és minden a piros sötétebb árnyalataiban tündököl,  félelmetesen hat. Kizökkenek ábrándozásomból – féltem, hogy erre már sosem leszek képes – a hosszú és erős vízsugártól a sebem felszakadt, és vérzik. Elzárom a csapot, és miközben kimegyek az ajtón, hogy bekötözzem a kezemet, meglátom a tükörben az orromat – olyan piros, mintha épp most jöttem volna be a hideg utcáról.

Papp Csanád egy álmodozó, aki akarata ellenére már kezd felnőni. Imádja a (rajz)filmeket.  Szabadidejében olvas, ír vagy zenét hallgat, miközben kézműveskedik.

Kerék Rebeka: Ballonkabát

Fotó: Csősz-Rada Beáta (Gödöllői Fotós Kör)

a széken hagytad a kabátod

zsebében még maradt pár szál a hiányod

pulzál a helyeden

ott áll még a kávéscsészéd üresen

benne kihűlt hosszúkávéd maradéka

csönded hiánya beleolvadt

a sárga kanapékba

a borravaló néhány apró és a magányod

a széken hagytad a ballonkabátod.

 

Kerék Rebeka, 2002-ben született Budapesten, jelenleg is ott tanul. Szereti a regények első és utolsó mondatait, a hosszú sétákat, a kliséket és a napfelkeltét.

 

Szabó Fruzsi: Osztályrész

Fotó: Juhász Tamás (Gödöllői Fotós Kör)

foglalom a helyet
a fogalom helyett
csak lejegyzett sejtés
egy eljegyzett sejt és
a kancsal törpeszervezet,
mit kan csal tőrbe. szervezett.

rendszerekben áll ott
a rend. szerekbe állott
időt tölt ő, s fojtott
időtöltő foltot
hagy a mára. én foglak,
és a hagymára foglak

ki végeztet sírást,
kivégzettnek sírt ás
a padok között
apadok: közöd
kiégett minőség
kiéget, mi nőség,

mert elkövettem érted,
e követ te mérted
mint a sértőn késett
minta. s értő késed
halvány útján a nyúl
halván utánad nyúl.

Szabó Fruzsi (ötvennyolcadik ezen a néven) felemás zoknikban kergeti a jövőképeit baráti kajaszünetekkel, és ha már végképp nincs mi tennie, kujtorog egyet, vagy napokat rajzol.

D. Tóth Norbert: After karantén

illusztráció: pixabay.com

Az óra csörgése előtt ébredek,
még csend simogatja a nappali falait.
Hamarosan felbolydul a ház,
rajzfilm előtt álmos gyerekek pislognak.

A mai nap hosszú hetek után más
Öltözködés töri ketté a fetrengő rutint.
Újra kinyitja kapuit az ovi és bölcsi,
és bekebelezi a ház ricsajait.

Bánnom kéne?
Igen, nagyon.
Hiányozni fognak a reggeli veszekedések,
a kakaótól ázott kanapé.

A szőnyegbe taposott piskóta,
a falra fröcskölt szörp.
Hallani akarom a tányér, szék, asztal törését,
a sikító hiszti remegését az ablak üvegén.

Most itt ülünk mi szülők,
a csendestiszta délelőttben.
És próbáljuk magunkra erőltetni a hiányérzetet,
de nem megy, nem sikerül.

Filep-Pintér Eszter: Összeragadt percek

Illusztráció: Csősz-Rada Beáta (Gödöllői Fotós Kör)

Én tartós hullámot akartam
te tartós boldogságot.
A boltok ajtaja berozsdásodott:
nem vehettük meg, amire vágytunk.
Így hát a hokedlin ülve
kortyoltuk a tartós tejet
s mákszemeket válogattunk
a vöröslő lencsék közül.
– Most van időnk – suttogtuk:
újrakerekíteni a világot.
Te földgolyókat formálva,
mint játszó gyermek,
álomdarába forgattad
az összeragadt perceket.
Már a délután is ránk unt,
én csak szemelgettem a mákot,
s mire beesteledett,
szánkban megalvadt a boldogság:
– majd holnap –
vagy azután
kikerekítjük a világot.

Csudapest világvége – interjú Sütő Fannival, a könyv szerzőjével

Évekkel ezelőtt ismertünk meg a Gödöllői Irodalmi Díj kapcsán, ahol több alkalommal is értél el helyezést verssel, novellával. Az Irka munkájában is részt vettél/veszel, igaz már inkább csak online módon, hiszen Párizsba költöztél. Írásaidban mindig is vonzódtál a fantasztikumhoz, sajátos sütőfannis stílusod van, most megjelenő kötetedben, a Csudapest Világvégében is ennek a szenvedélyednek hódoltál. Hogyan jött az ötlet, hogy kötetbe rendezd ezeket az írásokat és milyen tematika mentén alakulnak a fejezetek?

Már tavaly összeraktam a kötetet, csak különböző okok miatt késett a megjelenése. A kijárási korlátozás bevezetésével aztán úgy döntöttünk, eljött az idő. Szerencsém volt egyébként, mert még viszonylag az elejét csíptem el az ingyentartalom-dömpingnek, így talán több figyelmet kaptam, mint az ezután megjelent művek. Csudapest világvége – interjú Sütő Fannival, a könyv szerzőjével bővebben…

Istók Anna: REM GÖMB-IRKA – egy kiállítás lenyomata

Rehák Julianna: Hétalvók

fotó: Juhász Tamás

Istók Anna: REM

Keljek váratlan ébresszen illúzió
hintázzanak ideges neuronok
a szúnyogháló résein
legyek egymagam
oldódjak fel lassan a valóságba
szemtelen rutinok végezzék helyettem a reggelt
igyam a hétköznapok
dupla fekete kényelmét
vezesse kezem a megszokás
lakásban csend untasson
kertben darázs
keresse tegnapi illatok nyomát
a fák mögött szülessen tompán a reggeli csúcs
ne kelljen megszólalnom
egy félbetört REM fázis után

 

Elhangzott dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón

Semmiért egészen – könyvbemutató Gödöllőn

Az Irka sok szeretettel vár mindenkit Istók Anna második regényének bemutatójára

2020. február 7-én pénteken 18 órakor a Gödöllői Városi Könyvtárba.

A szerzővel Ocsovszky Zsófia Irka tag beszélget, az est végén pedig játék is lesz, ahol a Semmiért egészen, vagy a Gyöngyfüzér antológia egy-egy példányát lehet megnyerni! (Ez utóbbiban a szerző egy gasztronovellája olvasható az első regényéhez kapcsolódóan).

A belépés ingyenes!

Mindenkit szeretettel várunk!

Filep-Pintér Eszter: Poéme

A város, amelyet a helyiek egy évtizede még falunak neveztek, kényelmetlenül viselte új keletű, díszes rangját, igaz a régi köpönyöge már sehogy sem jött fel rá. A régi kukoricások helyére sorházak nőttek a földből, a kakasszó zavarni kezdte a városlakókat. A külterületen idegen hangzású szupermarketek csábították a vevőket. Néhány hősies faluvédő még állta a frontot, és viseletben vonult ki az ünnepnapokra, de új idők új dalai már ott visszhangzottak a parasztházak tornácain. A szerény főutcán havonta más vállalkozó kezdett reményteli üzletet. Bevétel helyett legtöbbször adósság várt rájuk.

A férfi itt nyitotta meg üzletét. Nem ez volt az első. Már jó néhány vesztes vállalkozás fűződött a nevéhez. Mivel a kudarcra volt berendezkedve, ez a bolt remekül illett a sorba. A férfi régi kapcsolatai révén jutott az apró üzlethelyiséghez, amely már jó ideje üresen állt, s az önkormányzat nem tudta hasznosítani. Először a cégtáblával bajlódott: agyagból formázta meg a betűket, és cseppet sem zavarta a betűk kancsalsága.

POÉME – ez állt rajta.

Néhány bátor és kíváncsi városlakó már az első napon beleskelődött, s mivel nem értették, mit is árul a tulajdonos voltaképp – a boltba betérve – zavartan nézegettek körbe.

A férfi, akinek kalapjai, könyvei, és saját gondolatai voltak, szívélyesen tájékoztatta a potenciális vásárlót:

– Verseket árulok. Higgye el, csakis a legjobb minőséggel dolgozunk.

– Verseket? – ámult a belépő.

– Jól hallotta.

– De hát az van odahaza is.

– Teljesen igaza van. Ebédhez való is van odahaza, mégis igénybe vesszük időnként az éttermi szolgáltatást. Vagy ha újabb példára vágyna: Asszony is van odahaza, mégis eljárnak a férfiak ide-oda.

Ez elgondolkodtatta a kérdezőt, és tovább kíváncsiskodott:

– Mit ajánl?

– Amint látja, a polcokon téma szerint sorakoznak az alkotások: versek állatokról, barátságról, türelemről, nőkről, sötétségről, félelemről. Kiválaszthatja a formátumot is: kérheti díszes lapra, vagy simára, szaténzacskóba, vagy lenvászonba, üvegburába, vagy bögrébe a reggeli kávé mellé. Árulunk hangos verset is, vagy olyat, amit a költő olvas fel. Természetesen ez a lehetőség csak azokra a kortárs írókra vonatkozik, akik élnek.

– De hát otthon is el tudom olvasni a verset, minek fizessek magának?

– Legyen őszinte önmagához: előfordult a mai nap, hogy elolvasott egy verset az otthonában?

– Természetesen nem – így a vevő.

– Természetesen – az eladó hangjában felfedezhető volt némi irónia. – Na látja, most megteheti. Soha vissza nem térő alkalom. Az első verset féláron kapja. Hétfőn Adyt árulom olcsóbban, kedden Kosztolányit, szerdán Csoórit, pénteken pedig a kortársakat. Néhány százasért az öné lehet. Csak egy kávé ára.

A bolt tulajdonosa elképzelte, ahogy nyitás előtt egy órával már sorban állnak a legújabb Kemény versért. Reménykedett benne, hogy Reményiket is viszik majd, mint a cukrot. Mosolygott, mikor arra gondolt, hogy hajnalban kel, mint a pékek, mert a városlakók nála kezdik a napot, hogy egy kis útravalót gyűjtsenek a reggeli csúcsforgalomhoz. Karácsony és húsvét előtt az istenes verseknek jól felmegy az ára, Valentin napon a szerelmeseké. Elképzelte, hogy a boltban árul majd verses bögrét, verses kötényt, verses naptárt, és pajzán versrészletekkel női alsóneműt.

Ha Amerikában nyitott volna meg a POÉME, ki tudja, talán a férfi megszerezte volna már első millióját, és újabb vállalkozáson törné a fejét. De a levegőben szálló kóros mennyiségű panasz-szmog hazájában máshogy alakult a történet.

Két hónap múlva a férfi elkezdte leszerelni a betűket a bejárati ajtó fölül.

Mégis valami különös jelenség indult el a lakosság körében. Előkerültek a poros kötetek a polcok hátsó sorából, és a helyi könyvesbolt elmondása szerint soha még annyi verseskötetet nem vettek, mint abban az évben.

– A francba. Már megint másnak csináltam jó üzletet – mondta a verses férfi, és bajsza alatt egy cinkos mosoly indult útjára.

Elővett a zsebéből egy lenvászonba csomagolt Pósa Lajos verset, és olvasni kezdte.

”Dalolj remény, dalolj aranyszívű madár, szegények dalnoka”.

ARTjárás könyvbemutató

Nem múlhat el év a Gödöllői Városi Könyvtárban Irka felolvasóest nélkül. Az idei decemberi irodalmi estünk azonban különleges lesz, hiszen egy olyan kötetből fogunk felolvasni, mely három művészeti csoport közös munkájának gyümölcse: a GÖMB, a Gödöllői Fotós Kör és az Irka csoportoké.

A kötet egy különleges kiállítás különleges katalógusa. A júniusban nyílt tárlatban két művészeti ág képviselői vállalkoztak arra, hogy egymást inspirálva alkotnak közös műveket az irodalom és a képzőművészet kellékeit felhasználva, és egy harmadik ág csatlakozott a könyv megvalósításához: a fotóművészet. De vajon létezik-e átjárhatóság a művészetek között?


Aki eljön a felolvasóestre, belehallgat a művekbe, belelapozgat a gazdagon illusztrált kötetbe, választ fog találni a kérdésre.

Várnak mindenkit szeretettel a GÖMB, a Gödöllői Fotós Kör és az Irka tagjai!

A belépés ingyenes.