Ez a félmondat árulkodó tévhit egy választásokon szerzett győzelem után, amiből sok minden következik. A megválasztottság nem hatalom, hanem – a “megszavazó” választók szolgálataként – megbízás a törvény kezelésre és az állam irányítására. Egy demokráciában a szuverén a választó nép, aki a szuverenitásról két választás között sem mondhat le. A hatalmon levés érzése alapvető erkölcsi alkalmatlanságot jelez. Az adófizető választópolgároknak azt kell érteniük, hogy nem engedhetik ki a kezükből a politikai hatalmat. Csak a végrehajtás feladatát delegálhatják, folyamatos felügyeletét nem. A ma sokat idézett Carl Schmitt a politikai döntés képességet összekapcsolta a szuverenitás kérdésével. A rá hivatkozók lényegi félreértésben vannak, egy választáson képviselettel megbízott politikus semmiképpen nem lehet “szuverén”, mert ő közfeladat ellátással megbízott közszolga. A demokrácia ismert Winston Churchill megfogalmazta “tökéletlensége” ebből ered, de máig sincs jobb eszköz a diktatúra – akár háborúig vezető – önkényének elkerülésére. Ha még érvényes a “szocialista” irónia: “munkáshatalom az, hogy munkások választott képviselőik útján fogyasztanak francia konyakot” (személyesen csak kisüsti pálinkát), akkor valami nagyon nem jól van.

Kiemelt kép: Almási Lajos rajza

Főleg azért tértem át az internet – mint kommunikációs közeg – használatára, mert elegem lett a hirdetésekből. Az internetért folyamatosan fizetek. Mióta az elektronikus térben is megjelentek a reklámok, hirdetés blokkolót használok. Amikor a nyomtatott sajtó esetében az újságosbódéban megvettem egy lapot, az üzlet, amit a tartalom előállítóval kötöttem, egyszerű volt: én tartalmat kaptam, ő készpénzt az adott újság egy példányáért. Ma az internetes médiumok “komplex üzletek”. Vannak oldalak, amelyek részben/egészben fizetősek, de azok is ugyanúgy “üldözik” a blokkolót. Az internet-lapok tartalmának többsége utánközlés. Bármit teszek, nem tudom elkerülni, hogy elemezzenek. A kérdés az, meghaladja-e az elolvasott internetes tartalom értéke a “fogyasztói szokásaim” ismeretének marketing értékét. A nyomtatott lappal egyébként be lehetett gyújtani. Még ma is – a majd két évtizedig előfizetett – legnépszerűbb egykori napilap összegyűjtött példányaival gyújtok be vidéki házam cserépkályhájában.

Kiemelt kép: pixabay.com

Ez a megközelítés maga az “igazi politikai” probléma. Ha valaki szívműtétre a címbeli módon választ orvost, az nagy valószínűséggel meghal. A dolog lényege, hogy olyan valakit válasszunk – bármilyen feladatra – aki el tudja végezni azt, amivel megbízzuk. Ezt pedig akkor lehet megtenni, ha – legalább körvonalakban – tudjuk mi a feladat. A választásban a hatalomra jelentkezők azt akarják elérni, hogy a polgárok őket bízzák meg. Nem a polgárok keresnek maguknak képviseletet. Így kerül a középpontba a meggyőzés, amit egyesek tudományosan, mások ezoterikusan közelítenek meg, és azt értik alatta, miképpen érhetik el, hogy mások azt tegyék, amit ők – a győzködők – szeretnének. A választás tárgya nem a győzködés, hanem a megtalálás. Akkor van értelme, ha megszületik annak közös megoldása, hogy ki alakítsa és felügyelje a “játékot”, a társadalom – és benne az egyének – életét. Egy focimeccsen mindenkinek joga van akár pofátlannak, akár töketlennek, sőt mindkettőnek is lenni, egyedül a megválasztott bíró nem lehet az. Aki bíró lesz az nem rúghat gólt és nem is drukkolhat. A választás jó bírák keresése. Csak így lehet a kormányzás pofátlan/töketlen hatalomgyakorlásból felelős közfeladat.

Kiemelt kép: pixabay.com

Gödöllő, minden meglévő ellentmondása ellenére, ma egy jó, élhető hely. Egyáltalán nem a hanyatlás, hanem inkább a kihasználatlan lehetőségek városa. Folyamatosan fejlődik, nem ismert korábbi nosztalgiára érdemes aranykora. A 18. században mezővárosként alapvetően földművelők lakta település volt. A településen sem negyedtelkes sem nyolcad telkes jobbágyokat nem tartottak nyilván. A század végére 48 jobbágytelekből az egésztelkesek száma 29-ről 9-re csökkent, míg a féltelkesek száma 38-ról 78-ra nőtt. De a féltelkek öröklődése sem volt automatikus, azok megosztásához is földesúri engedélyre volt szükség. Az akkori lakosság többségét alkotó parasztcsaládok földöröklésből kiszoruló utódai a zsellérek számát gyarapították, vagy az uradalom szolgálatába léptek. A létszámban gyarapodó lakosság folyamatosan szegényedett, egyre nagyobb arányban szolgaságra, cselédsorsra kényszerült. A település hírnevét az itt megtelepült Grassalkovichoknak köszönhette, nem önmagának. Egy falu volt „a” Kastély mellett. Egy hirtelen gazdagodó “földesúr” hivalkodó beruházásai nagyon ritkán tudnak valódi aranykort eredményezni.

Kiemelt kép: Grassalkovich I. Antal (1694 -1771) wikipedia

Gyakran vannak ízületi fájdalmaim. Elhatároztam, hogy igénybe veszem az “egészségügyet”. Átküzdöttem magam az “intézményes szűrőkön”. Független vélemények erősítették meg: kopott a csípő ízületem. Nem akarok operációt. Mindent kipróbálok, ami anélkül megtehető. De nehéz alternatív gyógymód információhoz jutni, bár jó pénzért rengeteg az ajánlat. Kicsit javult az állapotom, de kiderült, hogy a műtét – ami mára rutin jellegű – előbb-utóbb elkerülhetetlen. Úgy döntöttem, a társadalombiztosított közegészségügyet választom. A csak háziorvosi beutalóval látogatható szakorvos kórházi beutalójának megszerzése egy hónapba telt. A kórházi vizsgálatra három hónapot kellett várnom. A kiválasztott kórházi orvos a számomra kijelölt állami kórházon kívül számos magán intézményben végzi a nekem szükséges műtétet, ezt ő maga erősítette meg, amikor vizsgálat után műtétre előjegyzett. A címbéli mondat elhangzása után – kérésemre – kaptam tőle ajánlatot magánkórházi megoldásra. A legolcsóbb hat hónapi nettó átlagkeresetbe kerül akkor, ha előtte a szükséges előkészítő vizsgálatokat közintézményben végeztetem. Erre a várakozás nem több mint öt-hat hét.

A mai társadalom vezető elitje vagy tőke-, vagy járadékvadász, sőt többségük mind a kettő. Ez azt jelenti: alapvető törekvése, hogy vagy profitból, vagy járadékból éljen. A profit tőkejövedelem, a járadék valamilyen monopólium jutaléka. Az a közös bennük, hogy nem munkajövedelmek. A nyugdíj hosszú évek folyamatos befizetésével felhalmozott járadék. A fiatalok nem nyugdíjat akarnak, hanem az őket – és mindenkit – megillető részt a társadalmi profitból és járadékból. Például a kő természeti/társadalmi közvagyon, így a kőbánya jövedelme – úgy is mint halmozható profit – járadék jellegű, nem teljesítményhez kötött. Egy csalárd közbeszerzés – mint közpénz költés – járulék forrás a “megvalósítónak”. Egy köz által fizetett “pofára” adott állás szintén az. A “munka” csak szabadpiacon “működik”, ami nem létezik. A címmondat egyébként egy olyan politikus szájából hangzott el, aki jelenleg is legalább fél tucat olyan “járadékos pozíciót” tölt be, amelyek egyenként egy-egy ember megélhetését biztosíthatnák.

illusztráció: pixabay.com

A kommunikációban relativizmus uralkodik. Sokan megkérdőjelezik maguknak a tényeknek létezését. Pedig tények vannak. A kijelentés, mint tény, hogy aki nem eszik-iszik, az éhen hal, nehezen cáfolható. Az elmondható, hogy a tényeket leíró törvényszerűségek valószínűségi- és nem bináris (igen/nem) logikán alapuló jellege sem könnyíti meg a megértést. Ugyanakkor a többség elfogadja, hogy repülni veszélytelenebb, mint autózni, akkor is, ha a repülőbaleseteket kevesebben élik túl, mint a gépjárművekét. De a címmondatban nem tényekről van szó, nem is arról, mit nevezünk annak, hanem arról, az elit azt mondja-e, amit a tömegek hallani akarnak, vagy azt, amit tapasztal. Az elitnek akkor van “jogosultsága” a kiválásra – akkor kiváló – ha képes az általa felismert igazságokat a tömeg számára tolmácsolni. Ha a tömeget fel/meg tudja világosítani. Aki azt mondja a tömegnek, amit hallani akar, az nem vezeti, hanem félrevezeti, többnyire azért, hogy kihasználva uralni tudja. Nincs ez másképp a coviddal sem.

illusztráció: pixabay.com