“… hatalmon vagyunk.” (mondatértelmezés)

Ez a félmondat árulkodó tévhit egy választásokon szerzett győzelem után, amiből sok minden következik. A megválasztottság nem hatalom, hanem – a “megszavazó” választók szolgálataként – megbízás a törvény kezelésre és az állam irányítására. Egy demokráciában a szuverén a választó nép, aki a szuverenitásról két választás között sem mondhat le. A hatalmon levés érzése alapvető erkölcsi alkalmatlanságot jelez. Az adófizető választópolgároknak azt kell érteniük, hogy nem engedhetik ki a kezükből a politikai hatalmat. Csak a végrehajtás feladatát delegálhatják, folyamatos felügyeletét nem. A ma sokat idézett Carl Schmitt a politikai döntés képességet összekapcsolta a szuverenitás kérdésével. A rá hivatkozók lényegi félreértésben vannak, egy választáson képviselettel megbízott politikus semmiképpen nem lehet “szuverén”, mert ő közfeladat ellátással megbízott közszolga. A demokrácia ismert Winston Churchill megfogalmazta “tökéletlensége” ebből ered, de máig sincs jobb eszköz a diktatúra – akár háborúig vezető – önkényének elkerülésére. Ha még érvényes a “szocialista” irónia: “munkáshatalom az, hogy munkások választott képviselőik útján fogyasztanak francia konyakot” (személyesen csak kisüsti pálinkát), akkor valami nagyon nem jól van.

Kiemelt kép: Almási Lajos rajza

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *