“…már tudok a férfiakkal rendesen is beszélgetni, mert van, aki tényleg csak beszélgetni akar velem, míg korábban kifejezetten nehezen viseltem az ebből adódó konfliktusokat.” *

(mondatértelmezés)

Olvasom a színésznő “vallomását”, akinek nőiessége töretlen hatással van rám. De gondolatai most elnyomják a személye által bennem rendre kiváltott érzéki benyomást. Az jut eszembe, hogy mennyire nem működött, amikor már ifjú koromban próbálkoztam “csak” barátkozni a lányokkal. Fiú kortársaim egyszerűen kiröhögtek, az érintett lányok pedig – mint azt néhányan a sokadik érettségi találkozókon beszélgetve elmondták – gátlásos balfácánságnak vélték a csak intellektuális közeledésemet. Tény, hogy aki a másik nemben csak szexpartnert keres nem a nála idősebbeket részesíti előnyben. Az is igaz, hogy férfiak előnye ebben a “versenyben” biológiai, a szaporodási képesség tovább fennáll, és gazdaságilag is eltartóképesebbek. Ez nem igazságos, csak az esetek többségében tény. A dolgok azért változnak. A kommunikáció nő és férfi között szabadabb lett. Már nem “kizárt” a barátság sem. Ennek fő oka, hogy a nemiség és a nemek közötti színes viszonyok, megszabadítva az evolúciós tabuktól, ma már nem csak biológiai, hanem egyre inkább társadalmi szinten is újraérzelmezhetővé váltak.

*https://telex.hu/eletmod/2024/07/15/gryllus-dorka-interju-otvenes-nok-magic-elszallt

“… a racionalitás, a szekuláris humanizmus, a tudományos megközelítés nem tudott választ adni az emberi élet nagy kérdéseire, spirituális vákuum keletkezett, amelybe már könnyedén nyomul be az iszlám, vagy a szintén vallásként viselkedő woke.” *

(mondatértelmezés)

Sokan állítják, hogy a világ szellemi irányvesztésének oka az istentelenség. Párhuzamosan terjed a Nyugat hanyatlásának képzete is, aminek okát az iszlám térhódításában vélik megtalálni. Vannak, akik a két tendencia közös gyökerét a kereszténység (mint eszme) gyengülésében látják. Az utóbbiak javaslata a keresztény tudat/hit megerősítése. A válságot jelzi a woke nézőpont – mint valláspótlék – megjelenése is. A woke (felébredt) eredetileg a rasszista, vallási és egyéb társadalmi igazságtalanságot elvető felvilágosultságot jelöli, amit ellenfelei – lejáratás céllal – a cancel culture (eltörléskultúra) szélsőségeivel azonosítanak. De a Nyugatot nem kell temetni. A spirituális vákuum felismerése a létkérdések vitákban való újrafogalmazására ösztönöz. Úgy tűnik, a törés nem a hívők és ateisták között van. Vannak közös nyugati értékek, például a személyes szabadság vagy az, hogy “ne tegyük mással azt, amit magunknak nem szeretnénk”. Ezek léte fontos nem az, hogy keresztény vagy ateista eredetűek.

* https://www.valaszonline.hu/2024/07/16/kakukk-keresztenyek-a-lathataron-tenyleg-vege-az-uj-ateizmusnak/

“Vannak bizonyos dolgok, amiket jobban csinálunk a világnál, nem csak a franciáknál.” *

(mondatértelmezés)

Az emberek testi versengésének ókori hagyományát Coubertin báró amatőr tevékenységként élesztette fel. Azt, hogy valami – sokszor életidegen – testi aktusban emberek, önkényesen kiválasztott paraméterek szerint, összemérjék magukat, a báró “úri passzióként”, olyan tevékenységként képzelte el, amit bárki, saját örömére, nem ellentételezésért végez. A mai gyakorlat ellenkezik ezzel. Az (él)sportolók és a rájuk települt “ipar” szereplői a sportból élnek. Az itt elérhető jövedelmek aránytalanok, mind a befektetett erőfeszítéshez, mind a dolog társadalmi hasznosságához (sic!) képest. Az élsport díjazása sérti a társadalmi igazságosság elveit is. A valamilyen versenyre alkalmasnak nyilvánított tevékenységre való megfelelés a mai viszonyok között sokkal inkább múlik a született adottságokon, a sportiparon és az orvosi módszereken, mint az adott egyén személyes teljesítményén. Ebből adódóan a mai élsportnak nincs köze az eredeti társadalmi célhoz, az emberek társadalmi egészségének támogatásához. Ennek bizonyítéka, hogy ma már nyilvánvalóan a győzelem a fontos. Az igazi sport játék, célja nem a görcsös nyerésvágy, hanem a közben elérhető valódi közös jelenlét.

*https://m.hvg.hu/cimke/Gyulay%20Zsolt  

“… egy horgonyt tetováltatott a bal vállára. A második tetoválása még ennél is látványosabb volt a farokcsontja fölött. Egy sast ábrázolt.” *

(mondatértelmezés)

Egy személyről alkotott kép, különösen, ha az illető már nem él, erősen el tud térni attól, amilyen az illető ténylegesen volt. Ha valakiről azt olvassuk, hogy a magánytól depresszióban szenvedett, amit úgy kezelt, hogy gyakran kokaint fecskendezett az ereibe, nem feltétlenül tekintjük követendő példaképnek. Az sem tesz senkit feltétlenül vonzóvá, hogy az unokatestvérével házasodott. Mint ahogy az sem, hogy magának egészségkárosodást okozóan erős mértékben dohányzott. Ha még az is kiderül róla, hogy nem nagyon törődött gyermekei nevelésével, főleg nem ébred iránta különösebb szimpátia. De ha mindezen tulajdonságait nem ismerjük és csak azt tudjuk róla, hogy jó kiállású, és a környezetéhez képest pozitívabban viszonyult népünkhöz, olyan vonzó kép is kialakulhat róla, amit a “hagyomány” generációkon keresztül gondosan ápol. És ha ehhez még az utódoknak előnyös, politikai- és identitás marketing érdekek is kapcsolódnak, akkor jön létre egy olyan legenda, amilyen esetünkben Sissié, a magyarok Erzsébet királynéjáé, példaként arra, hogy a “történelem” sokkal inkább számító hazudozó, mint tanítómester.

*https://ujszo.com/panorama/sissi-csaszarne-az-igazi-messze-volt-a-filmbelihez-kepest

“Klasszisokkal jobban játszott, mint legutóbb, de így is kikapott a magyar válogatott.” *

(mondatértelmezés)

A foci játék. Jó lenne ezt a helyén kezelni tudni. A csapat összességében nyilvánvaló kudarcot szenvedett. Két válogatott legyőzte a magyart, az egy nyert meccsen száz perc kellett a nyerő egy gólhoz. A németek elleni meccset (a vélhetően) legjobb sportriporter közvetítette. Nem tudósított, hanem drukkolt. A bíróról megjegyezte, hogy nincs velünk, pedig “Montenegrót vele vertük meg három egyre.” Az ellenfél egyik játékosával kapcsolatban kijelentette “Kár, hogy nem volt egy kicsit ügyetlenebb.” A nyilvánvaló vereségről azt tudta mondani, hogy “Komoly erőfeszítésre késztettük Németországot.” A hozzáállása objektivitást nyomokban is alig tartalmazott. A végén a dolog úgy alakult, hogy mások ilyen-olyan teljesítménye miatt hiúsult meg a továbbjutás. Nagy baj van azzal a nemzeti identitással, ami a focidrukkerségre hajaz. Egy nemzet, mint együtt élő közösség, nem alapozhatja önbecsülését sem (vágyott) sport eredményekre, sem (előkelő) ősöktől való leszármazási képzelgésekre, sem áldozatiságra, de még (relatíve sok) idegenben kapott Nobel Díjra sem. Itthon, egymással kell jól együtt lennünk, és egymásnak kell megfelelnünk ahhoz, hogy mások becsüljenek.

*https://focieb2024.24.hu/kozvetitesek/2024/06/19/foci-eb-2024-nemetorszag-magyarorszag-a-csoport-meccs-elo/?_gl=1*o7mkqz*_gcl_au*MTk0OTI4NzcxMy4xNzE4ODY3MTky*_ga*ODU4MTkzMDgxLjE3MTg4NjcxOTI.*_ga_WQCPVWN1XZ*MTcxODg2NzE5Mi4xLjEuMTcxODg2NzI3NS4wLjAuMA

“A gépi tanulás és a nagy nyelvi rendszerek alkalmazása számos vállalati feladatra remekül alkalmazható, és hatékonyan alkalmazva sok emberi munkát szabadít fel más feladatok elvégzéséhez.” *

(mondatértelmezés)

Egy vállalat, mint jogi személy, a kapitalizmus terméke. A római jog csak természetes személyeket ismer. Egy cég mesterséges képződmény, ami önállóan gazdálkodik és “megszerzett” erőforrásai használatával, kockázatot vállalva nyereség szerzésére törekszik.

A kapitalista tulajdonosok (vállalkozók, befektetők) álma egy olyan “vállalat”, ami olyan árukat állít elő, lehetőleg autonóm módon, problémát okozó (jogaikat érvényesítő) emberek alkalmazása nélkül, amelyek maximális profitot hoznak. Ezzel ellentétben egy fenntarthatóságra törekvő társadalom igényeinek olyan “gazdasági szervezet” felel meg, ami képes az egyéni és közösségi szükségleteket kielégítő termékeket és szolgáltatásokat úgy előállítani, hogy az embereket (lekötve életidejüket) csak a szükséges mértékben vonja be a tevékenységekbe. Mindezt úgy, hogy az a lehető legkisebb környezetterheléssel járjon. A MI alkalmazása rendkívül hasznos lehet az emberek kiváltásában, de egyáltalán nem mindegy, hogy magának a termelésnek mi a célja. Egy késsel kenyeret szelni és ölni egyaránt lehet.

*https://www.vg.hu/velemeny/2024/05/a-nagy-nyelvi-rendszerek-elonyei-es-korlatai

“Optimista becslések szerint minden német háztartásnak jutna egy üres kínai lakás.” *

(mondatértelmezés)

“Kínában több tízmillió üres, gyakran félkész lakás van, a világ végén, ahol senki nem akar és soha nem is fog akarni lakni.” Karl Marx 1853-ban fogalmazta meg a kommunizmus leegyszerűsített meghatározásává lett “mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint” mondatát. A Kínai Népköztársaság, ahol a Kommunista Párt van hatalmon, láthatóan nem vallja a marxi elvet. Az üres lakásokat nyilvánvalóan nem a szükséglet hozta létre, hanem a kínai “kommunista kapitalizmus”. Semmi sem jellemzőbb a kapitalizmusra, mint hogy olyan dolog lehet befektetés – vagyontárgyak megszerzése jövőbeni profit reményében – ami konkrétan senkinek sem igénye. Hiába nem racionális olyan lakóingatlant építeni, finanszírozni, amiben soha senki nem fog lakni, mégis megtörténik, ha profitot ígér. A marxi utópia kritikusai szerint a “kommunista” világban “mindenki tétlenül élne, egekbe szökő szükségletekkel”. Valódi kísérlet nélkül ezt nehéz cáfolni, de az biztos, hogy a profit hübrisz szülte Németországnyi üres lakásokra pazarolt erőforrás-tömeg nagy valószínűséggel ökológiai és társadalmi katasztrófához vezet, miközben a Földön tömeges a hajléktalanság.

*https://kiszamolo.hu/a-kinai-szellemvarosok/

„… nem minden intézkedés működik a gyakorlatban, sok szociális problémával küzd az ország, de maga a gesztus, hogy a kormány nemcsak a gazdasági növekedésre kíváncsi, hanem a lakosság lelki, mentális és fizikai jóllétére is, már önmagában értékelendő, éppen ezért mindenképp hasznos lehetne itthon…” *

(mondatértelmezés)

Azt, hogy Bhutánban boldogságban mérik az ország fejlettségét, sokan tudják. A szkeptikusok hozzáteszik, Bhután messze van és nálunk nem a buddhizmus a fő hit. Az azonban, hogy boldogságügynökök mérik fel a lakosság boldogságszintjét figyelemre méltó. A “boldogság interjú” 148 kérdésből áll. A mindennapi létezés olyan területeit ölelik fel, mint a lelki egyensúly, az életszínvonal, a közösségi élet, a kulturális sokszínűség, az időbeosztás, a hatékony kormányzás, a természeti környezet, az egészség és az oktatás. Biztosan lehetne lokalizált, helyi kérdéscsoportokat is alkotni, de az a tény, hogy a társadalmat szolgálni hivatott állam legalább foglalkozik a polgárok közérzetével, és ezt ráadásul olyan módon teszi, hogy az alkalmas legyen valamiféle fejlődésmérésre, olyan gyakorlat, amit minden állam polgára igényelne. Miért nem követelik ezt meg mindenhol? Miért nem vezeti be az Európai Unió? Egy közös életminőség mutatóra égető szükség lenne.

*https://m.hvg.hu/360/hetilap360/2024/20/20242011szellem4

“Nagyon sokat kell dolgozni és végül győzni fogunk.” *

(mondatértelmezés)

E törekvés a mai világban anakronisztikus, sem a munka mennyisége, sem a győzelem nem lehet legfontosabb cél. Sőt ellenkezőleg, a felesleges csinálás és a verseny maga is inkább kerülendő, mint kívánatos. Az, hogy a sok tevékenység önmagában, a dolog céljának és értelmének ismerete nélkül érték lenne, már senki sem állítja. Mióta a munka elidegenedett a hasznától, vagyis mióta a munkás nem tudja figyelemmel kísérni tevékenysége eredményét, valódi értéke nehezen belátható. A növekedés, a mennyiség hajtóereje nem az igény, hanem a profit. Egy sebész nem attól jó, hogy mennyit vág, hanem attól, hogy megfelelő helyen és csak annyit, amennyi kell. Nem lehet egy tett fő értelme a győzelem. Az ember tevékenységének célja a társadalomban nem a harc és nem is a verseny, hanem a boldog, alkotó, empatikus jelenlét. A civilizált, erkölcsös, nyugati, keresztény kultúra legfontosabb sajátossága a “létért folytatott küzdelem” pogány kényszerének meghaladása. Mára a túlbuzgóság és győzelmi vágy elleni legfontosabb érv a fenntarthatóság igénye. Csak annyit szabad tenni, amennyit szükséges, és nem legyőzni kell sem egymást, sem a természetet, hanem inkább egyensúlyra és harmóniára kell törekedni.

*https://hang.hu/belfold/orban-viktor-nagyon-sokat-kell-dolgozni-es-vegul-gyozni-fogunk-163624