Szerencsére olyan korban élünk, amikor honfitársaink túlnyomó többsége nem élt meg háborút. Az a kisebbség, aki volt besorozott vagy önkéntes katona, tisztában van azzal, hogy a feltételezett ellenséget a tábornokok mindig könnyedén legyőzik. A feltételezett ellenséggel ellentétben – ami valóságos, csak éppen nem támad – a kitalált nem is létezik, ezért még kisebb dicsőség legyőzni. Egy normális emberi közösség nem keres folyamatosan ellenségeket, de felkészült és képes a valódi élet kihívásainak kezelésére. A vírus létezik, de nem ellenség, hanem megoldandó társadalmi, közegészségügyi feladat. Amely, mivel mindenkit érint, olyan megoldásokat igényel, amik mozgósítani képesek a polgárokat. A háborúban van katonaság és hátország, a pandémiában nem használhatók a katonai fogalmak, ezért azok sikeresen nem is alkalmazhatók. A járványok csak minden határon inneni és túli ember és társadalmi intézmény bevonásával leküzdhetők. A világ népei egészségének közös védelme nem csak nem háború, hanem még csak nem is sportverseny, ahol a célegyenes után, a célszalagot átszakítva, nyugodtan hanyatt lehet feküdni a füvön. A közegészség ügye folyamatos, rendszeres és szisztematikus békefeladat.
kiemelt címkével jelölt bejegyzések
Mersdorf Ilona: Prófécia
„Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.” (Hegyi beszéd)
Boldogok, akik nem akarnak semmit,
akiknek jó a van, nem kell a lesz.
Boldogok a magányosok,
mert nem kell senkit féltsenek.
Boldogok a meg sem születettek,
a már megszületni sem vágyók,
nekik nem kell az életért sorba állniuk,
és sohasem lesz halálvágyuk.
Boldogok a mások helyett élők,
a mindent maguknak akarók –
könnyen ledobják majd magukról
ezt a megunt, szétszakadt élet-takarót.
Bojár Cassino: A hegyi beszéd
Jeruzsálemtől nem messze a Kaperneum melletti hegy oldalában gyülekeztek az emberek. Pásztorok botjukra támaszkodva, szolgák és házi mindenesek, kereskedők, ráérős kufárok, koldusok, pénzváltók, vízhordó fiúk, földművelők és belső cselédek. Három-négy környékbeli, aki tanítványnak hívatta magát, azt mondta, ma megláthatják a varázslót, aki el fogja mondani a titkot. Azt senki nem tudta, mi történik majd utána. Ha már megtudták a titkos szavakat, mit kell csinálni vele? Vagy működik magától is? Látó lesz a vak? A félkarúnak újra kinő a karja? A leprásnak eltűnnek a foltjai, kisimul a bőre? A béna járni fog? Vagy majd találnak egy zacskó aranyat? Egy üvegcse életelixírt és örökké fognak élni? Mire lesz jó az a titkos varázsszó? És biztosan megtudják? Eközben megint új emberek jöttek, már ellepték a hegy oldalát.
Talán száz lépésre tőlük egy férfi ült a hegy oldalában, alakja beleveszett a szürkésfehér mészköves sziklafalba. Fehér kapucnis gyolcsköpeny volt rajta, derékkötője lazán fogta át a derekát. Nem vették észre. A
földön ült, háttal a tömegnek a kőfal felé fordulva, mozdulatlanul, keresztbe tett lábakkal, kezét a két térdén nyugtatta kifordított tenyérrel. Szeme csukva volt, meditált.
Már jó idő eltelt, a gyülekezet egyre hangosabban morajlott, egymást kérdezték, híreket cseréltek. Volt, aki felállt és csalódottan elindult vissza a városba. Néhányan csatlakoztak, de a többség még várakozott.
A meditáló férfi végre felállt, megfordult, lassan kinyitotta a szemét, és szétnézett a lenti tömegen. – Itt az idő – sóhajtott az égre nézve, és lassú léptekkel megindult a lentebb várakozók felé. Hirtelen csend lett, amikor észrevették. Mélységes, lélegzetvisszafojtott, várakozó csend. Minden szem az övét kereste. A férfi átérezte a néma várakozás kavargó mélységét. Tudta, hogy beszélnie kell, tudta, hogy el kell mondania a titkot, mert az emberek csak tőle várják, csak ő mondhatja meg nekik. És azt is tudta, hogy most még nem fogják megérteni, hogy bizonyságul az életét is oda kell adnia.
Amikor közéjük ért, karjait széttárta és hangosan szólt – szeressétek egymást és bocsássatok meg az ellenetek vétkezőknek.
Ujj Béla: “Mindent a szuverenitásból, az ország függetlenségéből és önállóságából vezet le.” (mondatértelmezés)
Az „ország”, mint identitás képző fogalom, ellentmondásosan élhető meg a mai globalizált világban. Van jelentősége az országnak, mint hazának, de nincs a fő élet-meghatározó tényezők között. Túlhangsúlyozása inkább külsődleges szándékok jelzése, mint belső motiváció. A szuverenitás kevesek által igazán megértett absztrakt politikai és jogi fogalom. A politikai szuverenitás az adott közösségen belüli hatalombiztosítás gyakorlata. A jogi szuverenitás az adott közösségen belül létező legfőbb hatalom törvényekkel történő megalapozása. Az állami szuverenitás szükségképpen konfliktusban van minden más létező belső és külső szuverenitás igénnyel. Ezért időről időre hatalmi vágyak és harcok célpontja. A függetlenség és önállóság minden társadalmi szereplőnek, csoportnak fontos, de polgári alapjogként csak személyes szinten értelmezhető. A fő különbség nem a liberális és konzervatív felfogás között van, hanem az egyéni szabadságot, a magántulajdont tiszteletben tartó, a centralizációt ellenző – és az egyéni szabadságjogokat és a magántulajdont a „nemzet” nevében elvető, az állam szuverenitását hangsúlyozó gondolkodás között. Az utóbbit sokan államszocializmusnak is nevezik.
Öt perc indulásig
Ezzel a címmel jelenik meg hamarosan az Irka nyolcadik antológiája, melyben húsz szerző ír tájakról, városokról, idegen, valóságos, vagy képzeletbeli úti élményekről. Elutazhatsz velük számos országba, megismerkedhetsz idegen kultúrákkal, szokásokkal, felülhetsz melléjük a vonatra, repülőre, buszra. A Gödöllői Fotós Kör, valamint a szerzők saját fotóival gazdagon illusztrált kötet kellemes útitárs lesz bármilyen utazáshoz.
Ahogy azt megszokhattuk az Irka antológiákban, minden szerző a maga stílusában dolgozta fel a témát, így vannak a kötetben komolyabb versek, ízletes és kevésbé gusztusos gasztronómiai élményekkel tűzdelt novellák, a fantasy határát súroló írások, humoros és elgondolkodtató szövegek egyaránt. A könyvet még 2019 nyarán kezdte el tervezgetni a gödöllői könyvtárban működő helyi és környékbeli alkotók csoportja, akkor még nem sejtették, hogy hamarosan nem, hogy utazni nem tudunk, de már az utcára sem léphetünk ki, négy fal közé szorulunk, és az eddigi normálisnak tűnő életünk átfordul egy 25. században játszódó scifi novellába. A világ megváltozott körülöttünk, a lehetőségek beszűkültek, így nem maradt más, mint a gondolatok segítségével bejárni a világot.
A könyv hamarosan elkészül, de a kötet bemutatójára még várni kell egy kicsit. Az alkotók remélik, hogy júniusban már az Ünnepi Könyvhéten kerülhet sor erre a programra. Addig is a könyvtárban március végétől kölcsönözhető, illetve önköltségi áron megvásárolható az Öt perc indulásig gödöllői antológia.
Karsai Gizella: Boldogok-e a boldogok, Uram?
Hadd kérdezzelek, hadd nézzek a szemedbe, amikor válaszolsz!
Boldogok, akik szomorúak?
…a vidámak között, hogyan?
– Nem hiszem! Csak lesznek, amikor
megvigasztalják őket.
Boldogok a szelídek?
…az ordasok között, miképpen?
– Nem. Csak, ha majd övék lesz a föld.
Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot?
…mert már az írmagja is kiveszett?
– Majd akkor, ha eltelnek vele.
Boldogok az irgalmasok?
…az irgalmatlanság földjén?
– Ha majd irgalmaznak nekik. Akkor igen.
Boldogok a tiszta szívűek?
… tisztátalanok gyűrűjében?
– Majd akkor, ha meglátnak Téged, Uram.
Boldogok a békességben élők?
…a békétlenek, a csúfolók között?
– Majd, ha világossá válik, hogy ők is Isten fiai.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért?
…a Te igazságodért, Uram.
– Övék a mennyeknek országa.
…s az ő igazságukért?
– Az ő igazságukért, csak élni szeretnének. Csak élni, félelem nélkül, – mint a többiek – békességben.
Márai Sándor: A nőkről általában
Köszönet a nőknek.
Köszönet neked, aki megszültél.
És neked, aki a feleségem voltál.
És neked, te harmadik, tizedik, ezredik,
aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget,
egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben,
vigasztaltál, mikor magányos voltam,
elringattál, mikor a haláltól féltem.
Köszönet neked, mert szőke voltál.
És neked, mert fehér voltál.
És neked, mert a kezed szép volt.
És neked, mert ostoba és jó voltál.
És neked, mert okos és jókedvű voltál.
És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál.
És neked, mert betakartad hajaddal arcomat,
mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől,
s neked, mert tested meleget adott testemnek,
mikor fáztam az élet magányában.
És neked, mert gyermeket szültél nekem.
És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem.
És neked, mert kenyeret és bort adtál,
mikor éhes és szomjas voltam.
És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott.
És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok.
És neked, mert testednek olyan illata volt,
mint a földnek az élet elején.
Köszönet a nőknek, köszönet.
Ujj Béla: “Senki nem tudja megjósolni a jövő tudományos felfedezéseit, ezért nem létezhet a történelmet megjósoló tudomány.” (mondatértelmezés)
Közismertebben: „nehéz jósolni, különösen a jövőre vonatkozóan”. E kijelentés azt is tartalmazza, hogy a múltat is nehéz megjósolni. Nincs baj, ha az éppen érvényes történelemfelfogást jóslásként értelmezzük, valószínűségeket rendelve az aktuális narratívákhoz. A probléma ott kezdődik, ha a történelmet tudománynak tekintjük, mert akkor belép a tudományosság leghasználhatóbb kritériuma, a cáfolhatóság. Egy tudományos elméletet egy áltudományos képzelgéstől az különböztet meg, hogy az előbbihez lehet rendelni olyan eseményeket, amelyek, ha bekövetkeznek, cáfolják az elmélet. A természettudósok a kísérletekben, mint falszifikációs eszközökben „hisznek”, abban, hogy két versengő elmélet között választani lehet, mert a gyakorlatban az egyik szükségszerűen megcáfolódik. A történelmet nem lehet – az alternatívákat kipróbálva – újra játszani. Az történelmi tények csak relatív állítások. Ettől még lehetnek közöttük falszifikálhatók. Például a genetikai eredet újabb módszerei, helyesen alkalmazva, egyértelmű bizonyítékokkal szolgálhatnak egy adott országban élők felmenőire. De arra, hogy kinek az utódai fognak élni ugyanott, nem lehet válaszolni.
Ujj Béla: Dombi motyogás (Hegyi beszéd parafrázisok)
A boldogság a szenvedés hiánya, csak pillanatokra lehetséges.
Boldogok, akik semmit sem hagynak hátra, mert nyugodt lelkiismerettel halhatnak meg.
Boldogok, akik nem éreznek, mert zavartalanul tudnak gondolkodni.
Boldogok az indulattalanok, mert tisztán látják azt, ami van.
Boldogok, akik nem ismerik az igazságot, mert van miért élniük.
Boldogok, akik hagyják történni a dolgokat, mert új lehetőségeket kapnak.
Boldogok a szándéktalanok, mert könnyebben talál rájuk az irgalom.
Boldogok a nem háborúzók, mert esélyük van a békére.
Boldogok, akik nem menekülnek, mert otthonukban lehet országuk.
Boldogok vagytok, hogy legalább miattam nem lesz rosszabb hely a Föld.
Az, aki nem akar jutalmat, örülhet és ujjonghat, mert biztosan nem csalódik.
Aki maga a só, azt már nem kell megsózni.
Szabados Bettina: Szonettkísérlet a boldogságról
A könyvesbolt polcain hanyag rendben
tornyosulnak az önsegítő könyvek:
a hegyi beszéd töredéke mindben.
Pénztárcabarát boldogság-receptek.
Napi két óra kell családi körben,
a kondiban is mozogjanak a gépek,
önmegvalósítás a munkahelyen.
Vegán, bio, környezettudatos ételek.
Mégis, a boldogságot meg nem lelem,
hiába a sok ready made, instant
javaslat s nemzetközi slow mozgalom.
Rejlik a boldogság, űzni nem lehet,
ígérget, csalogat, hív s összeroppant.
Utólag jövök rá, hogy boldog voltam.
Szabados Bettina szenvedélye a filozófia, a vitatkozás vagy a kettő kombinációja, a filozófiai dilemmákról való vitatkozás.