„…Az éjszaka órái lassan teltek, a sötétség el akarta anyut sodorni. De én ott voltam, hogy megérezzem, mikor a keze megrebben, aztán elernyed. Felugrottam. Gyorsan, lámpát, kiáltottam a férjemnek. Egy-kettő-három, nyomás a szívre. Tartsd a fejét, ne bukjon hátra. Egy-kettő-három, nyomás a szívre. Hány perc telt el? Ugye nincs még négy? Egy-kettő-három, nyomás a szívre. Nem féltem. Nem is én voltam az, aki nem fél. Erő volt bennem, ami átfolyt abba a kivérzett szívbe, én csak továbbadtam….”
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Mersdorf Ilona
Míg mesélünk, ott ülünk együtt az ősi tábortűz körül. Velünk vannak, akik már odaátról figyelnek, és minket hallgatnak, akik csak most érkeztek. Sámánok vagyunk, akik megidézik a csodát.
Az „igaz út” tételezése a világvallások hatása az emberek jövőképére. A Biblia szerint: „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják.” Máté 7,13-14. A létezett emberi társadalmakban általános (volt?) az elképzelés, hogy a jó emberek útja a „mennybe”, a rosszaké pedig a „pokolba” vezet. Az „igaz út” létének feltételezése minden hit egyik alappillére. Ennek az igaz(ságos)ság törekvésnek vallásosság nélküli megtestesülései az emberi jogok, amelyek mentén való élet célja, hogy az emberek számára lehetővé tegyék az „igaz utat”. Ám ezek a jogok és az általuk elérhető üdvbizonyosság – mint útjelzők – nem transzcendensek, hanem a társadalom és kialakult kulturális gyakorlat termékei. A „demokrácia” ennek a működésének – idealizált – formája. Az emberi jogok biztosítása – mint profán „hittétel” – alapvetően emancipatórikus és jövőbe mutató. Ha sikerül lezárni az „embertelen” és az „emberi méltóságot sértő” irányokba vezető utakat, marad remény megtalálni a helyes irányt, akkor is, ha nincs „egyetlen igaz út”.
A napokban jelenik meg Istók Anna harmadik regénye, amire már nagyon régóta várunk. Ebből az alkalomból készítettem egy rövid interjút, és faggattam ki a kulisszatitkokról Pannit, akivel már jó pár éve együtt dolgozom a gödöllői városi könyvtárban.
A címe, az Elejétől a végéig – da capo al fine egy zenei kifejezés, illetve a fülszövegen olvasható, hogy ez a zene regénye. Mióta van jelen az életedben a zene, mennyire foglalkoztál vele komolyan, illetve ma is az életed része?
Bár soha nem voltam különlegesen tehetséges benne, mégis egész életemet végig kísérte a zene. Zenei általánosba jártam, ahol énektanárunk, Danku Pista bácsi a pótapánk volt, ő szerettette meg az éneklést velem. Több mint két évtizedig énekeltem a kórusában, végül ezt időhiány miatt be kellett fejeznem, azóta is egy űr van bennem, rettenetesen hiányzik. Az éneklés mellett zongorázni tanultam, még ma is előfordul, hogy előveszem a régi kottáimat és a magam szórakoztatására zenélek egy kicsit.
A regény egy barátság története is, a regény főszereplői Eszter és Lilla gyerekkori jóbarátok. Gondolom, hogy a te életedben is fontosak a barátok, a barátság. Van-e melletted valaki, akivel olyan szoros a kapcsolatod, mint a két lányé?
Szerencsére nincs olyan barátság az életemben, mint a regényben, hiszen alapvetően egy titkokkal terhelt, megtagadott, mindkét (sőt, inkább mindhárom) fél (harmad) részéről rosszul értelmezett barátságról szól a regény, melynek csak a végén csillan fel a remény, hogy azok ketten talán képesek lesznek új alapokat lefektetve egy normális barátságra, de még így is ott marad a kérdés, mi lesz a harmadik sorsa, kilökik maguk közül?
A könyvben érinted a bántalmazás témakörét. Mennyire fontos szál ez a könyvben, és miért érezted úgy, hogy bele kell szőnöd a történetbe?
A bántalmazás alapvetően egy olyan jelenség, amit eltitkolunk. Szégyelljük mások előtt, ha minket bántanak, ahelyett, hogy felemelnénk a szavunkat, és a bántalmazóra irányítanánk a figyelmet. Ez az elhallgatás jól kombinálható volt a cselekménnyel, hogy miért értelmezik félre egymás tetteit a szereplők. A bántalmazás persze sokféle formát ölthet, a regényben is van szexuális, fizikai, verbális, sőt önbántalmazás is.
Nagyon jó ötlet volt, hogy a könyvbe bekerültek a szereplők kedvenc zeneszámai QR-kód formájában, ami beolvasás után a hivatalos youtube videóra irányít. A Spotify-on meghallgattam a lejátszási listát, nagyon jó dalokat válogattál össze. Ezek mennyire tükrözik a te zenei ízlésedet?
Abszolút, bár én ennél sokkal keményebb zenéket is szeretek, de ebbe az albumba úgy gondoltam, hogy a lírai balladákat válogatom be a kedvenc együttesektől, és persze figyeltem arra, hogy a dalszövegek valamelyest igazodjanak a cselekményhez is.
Mindhárom könyvedben komoly témákat boncolgatsz, mindegyik titkokkal van tele. Mit gondolsz a titkokról? Megkönnyítik vagy megnehezítik az életünket?
A titok a hazugság édestestvére. A hazugsággal pedig nem az a legnagyobb baj, ha kiderül, hanem az, hogy soha nem lehet abbahagyni (csak hogy önmagamat idézzem az első regényemből, az Éhes felhő a napot-ból.)
Hogyan képzeljünk el, amikor leülsz írni? Egy hatalmas bögre kávéval a kertben a nyugágyban? Két teregetés között a kis íróasztalodnál egy tábla csokoládéval? Vagy nem is otthon szoktál a könyveken dolgozni?
Jó is lenne, ha a munkahelyemen írhatnék! De a rideg való, hogy otthon, leginkább hétvégén, este, vagy ha beteg vagyok. A betegség kifejezetten jót tesz a regényeimnek. Íróasztalom pedig nincs, a másfél személyes kanapén szoktam a macskánk társaságában dolgozni.
A fiaid szokták olvasni az írásaidat? Esetleg valamelyik könyvedbe beleolvastak már?
Ahhoz cyberpunkot kellene írnom, hogy valamelyik is a kezébe vegye J.
Már három kötetes szerző vagy. Hogyan viszonyulsz a könyveidhez, melyik a kedvenced?
Nem is tudom, szabad egy szülőnek a gyerekei között rangsorolnia? Hiszen mindegyiket másért szeretem. Az elsőt, mert az elsőszülött, a második, mert az hasonlít leginkább énrám, az vagyok én, a harmadikat, mert a legkisebb.
Készül már a negyedik? Mikorra várhatjuk?
Nemrég belekezdtem egy új szövegbe. Ez teljesen más stílus, nem vezérelnek prózaírási szabályok, kötöttségek, csak a flow. Éppen ezért nagyon nehéz is írni, mert a belemerülés élményéhez sok idő kell. Van egy történetvázlat a fejemben, ami alapján haladok, de végre elengedem magam, és hagyom, hadd csapongjon a képzelet szabadon. Ha egyszer kész lesz, szerintem elmondhatom majd magamról, hogy megírtam Az igazit.
Köszönöm a válaszokat, olvassátok el ti is Istók Anna legújabb könyvét, az Elejétől a végéig regényt, illetve ha még nem tettétek, az előző kettőt is ajánlom figyelmetekbe: Éhes felhő a napot, Semmiért egészen.
– Győri Krisztina, könyvtáros a gödöllői városi könyvtárban, a szerző munkatársa –
A fotókért köszönet Kovács Ibolyának, aki szintén a gödöllői könyvtár munkatársa!
Az ámulat meglapul. Rejtőzik némán cilinder kalapban. Már mindenki tapsolt. Egyedül én álltam mozdulatlan.
A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Richter Anikó Az ötvenes évek elején születtem, majdnem áldozatául esve a ténynek, hogy megkereszteltek. Csoda-e, hogy mégis itt, e világban hetvenkedhetek? Életművem a pedagógus pályán töltött fél évszázad, valamint mesebeli három lányom, és az unokák. Ötcsillagos nagymamaként is hobbim az írás, gyerekversektől az ötpercesekig.
„…Eljött a hazaút ideje. A buszon egy falubeli, idősebb lány mellett kötöttem ki, a walkmanembe akart belehallgatni és a fejhallgatót csak szorosan összebújva tudtuk megosztani. Kishíján ebből is románc lett. Már-már néha olyan érzésem volt, hogy ez egy jó, vagy legalábbis normális nyár lehet, olyan, amilyenre egy tizennégy éves fiú vágyhat. Ám valahogy ott és akkor egyikőnk se akarta igazából ezt kapcsolatként felvállalni. Ebben ennyi volt, tizenöt órányi beszélgetés, zenehallgatás, csókolózás és nevetgélés. A buszról leszállva mindketten tiszta lapot nyitottunk. Mikor hazaértem a kirándulásról, a cuccaimat ledobtam és az első dolgom volt, hogy ránézzek az öregre. Megfogtam törékeny kezét. – Tata, látod, épségben megjöttem! Ugyanúgy feküdt az ágyon, csak még soványabb volt, még szaporábban pihegett, mint mikor elmentem. Igazából zihált. Szemeit igyekezett felém fordítani, de azok már alig engedelmeskedtek. Nem is egyszerre mozogtak. De valahogy rám nézett, erőltetve pislogott egyet. Így kissé én is megnyugodtam, hogy az öreg még megvan és tudja, újra itthon és biztonságban vagyok. Pakolásztam, mikor megcsörrent a telefonunk, a haverom hívott, hogy megszülettek nála a terrier kiskutyák, amiket már nagyon vártunk. Bringára pattantam, és eltekertem hozzájuk…”
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Kenéz Árpád Hódmezővásárhelyen született, a Tisza partján, Mártélyon nőtt fel. Iskoláit Szegeden, majd Gödöllőn végezte, végül itt is telepedett le. A természet és a történelem mindig is érdekelte. Polihisztornak tartják. Laboratóriumigazgató, történelmi újrajátszó, kísérleti régész, néprajzkutató, bicskakészítő, író-költő. Nem hisz a csodákban. Minden okkal történik. Vallja, ha figyelünk, meglátjuk az összefüggéseket, ám a mai rohanó világban ez egyre nehezebb. Ilyenkor hajlamosak vagyunk értetlenül, rácsodálkozni a történésekre…
2022. decemberében jelenik meg a gödöllői írókör kilencedik antológiája, melynek illusztrálására Szinvai Dánielt kértük fel. A Csodák és egyéb hétköznapi dolgok kötet illusztrátora a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tervezőgrafika szakán végzett 2019-ben, 2021-ben pedig a MOME IMAGE PRO tanfolyam keretein belül fejlesztette tovább az illusztrációs képességeit.
Jelenleg szabadúszóként tevékenykedik, illetve tervezőgrafikát tanít a Corvin Rajziskolában. Rendszeresen készít editorial illusztrációkat a 168 Órának, illetve nem rég jelent meg egy általa illusztrált novellás kötet a Pagony kiadónál, a Tilos Az Á könyvek között. Több könyvborító is a keze munkáját dicséri, és 2021-ben a Budapesti Illusztrációs Fesztiválon megkapta a Silent book kategória díját, és a Legjobb pályakezdő illusztrátor különdíjat.
Az új Irka kötet illusztrációiból 2022. december 1-jén nyílik meg Szinvai Dániel kiállítása a Gödöllői Városi Könyvtár Infoterében. A megnyitóra rendhagyó módon a kiállítás legvégén kerül sor: 2022. december 20-án, kedden 18 órakor a helyszínen. Ennek oka, hogy a könyv bemutatója a karácsony előtti utolsó nagy programja lesz a könyvtárnak, ezen az alkalmon számos részletet megtudhatnak az érdeklődők a kötetről, valamint az illusztrátor munkásságáról is. A bemutatón nem csak megcsodálhatjuk a képeket, de könyv formájában megvásárolhatjuk és haza is vihetjük, kiváló karácsonyi ajándékötlet a szeretteinknek.
Szinvai Dániel kiállítása tehát 2022. december 1-20-ig látogatható a gödöllői városi könyvtárban, annak nyitvatartási idejében. Végezetül álljon itt egy rövid bemutatkozás, magától Danitól:
„A grafika számos területével foglalkozom, különös tekintettel a narratív és illusztratív médiumokra. A hagyományos technikák vizualitásának és a modern digitális technikák sajátosságainak ötvözése éppen úgy érdekel, mint az illusztratív és tipográfiai megoldások egységbe foglalása, a funkció ás az esztétika egyenrangúsága. Számomra egy projekt mindig egy történet, egy komplex kis világ. Igyekszem, hogy amivel foglalkozom, az túlmutasson önmagán, és akár rajtam is. Minden projektnek a saját hangját keresem, a hozzá leginkább passzoló, legkifejezőbb stílust. De közben mindig én is teljes egészében benne vagyok egy-egy munkában, alkotásban. Így mindegyik alkotói folyamat egyben a saját hangommal való kísérletezés is.„
A falu szélén a töltésen futottunk a kopott sínek között Pajtás, gyere katonának énekelted nekem
Zeffirelli Rómeó és Júliája kézen fogva veled a dávodi olajszagú moziban.
Hazafelé a temetőn át a fák mentén a sírok közt sütött a Hold a sokszínű csendben
Szemüvegünk összekoccant a suta csóknál a kapualjban tizenhét éves vágyam átölelte patakszagú inged
Pajtás, gyere katonának jobb dolgod lesz mint apádnak nekem énekelted szép volt a hangod hallom ma is a sokszínű csendben
A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Galló Kovács Zsuzsanna Igyekszem megtalálni a hétköznapi csodákat. Gyerekkoromban elhittem, hogy a Jézuska visszahozza a kézzel ragasztott karácsonyi papírfüzért, mert jó kislány voltam. A nagymamáról és a dávodi nyarakról írt verseim bizonyítják Márai Sándor gondolatát: néha csak sokkal később értjük meg, mi volt a csoda, hogyan avatkozott életünkbe, s mi volt e beavatkozásban a természetfölötti és csodálatos.
Az emberek elvesztették uralmukat saját figyelmük felett. A kommunikációs technológia fejlődésével hozzáférhetővé vált információtömeg hagyományos „józan ésszel” feldolgozhatatlanná vált. Olyan közeg jött létre, ahol a mindennapok „valósága” már senkit sem vonz. A realitás elvesztette érdekességét, csak az tud figyelmet vonzani, ami „különleges”. Azért is mert a kattintással mérhető érdeklődés profitot hoz, elszabadult a „hírgyártás”. A hataloméhes populisták hamar meglátták ebben a helyzetben a lehetőséget. Felismerték, hogy egyszerűbb a véleményeket alakítani, mint a világot. Pedig az életvilág-formálás a politika igazi feladata. A kialakult atomizáló és buborék-formáló médiatérben az álhírek a lényegről terelik el a figyelmet. Majd a „minden álhír” sulykolás bizonytalanít el. Végül jól felmért „vágyakra” alapozott komplex hazugság-paraván maszkírozza el a valóságot. A hírfogyasztóvá tett polgár résztvevőből nézővé lesz, aki már nem alakítja, csak szemléli a „cirkuszt”. És amikor – ha a hatalom útjába kerül – ráeresztik a virtuális porondon a „vadállatokat”, a többiek csak szitkozódnak a komment térben.
A szomszéd bácsi egyedül él. Anyukám néha szokott adni neki rétest. Ha én lennék a szomszéd bácsi, becsengetnék hozzánk, és megkérdezném az anyukámat, hogy van-e még abból a tegnapi finom süteményből. Anyukám azt mondaná, hogy nincsen, de van isteni gulyásleves, egyen abból. És a szomszéd bácsi holnap is átjönne, meg holnapután is, és egyszer csak elvenné feleségül anyukámat. És akkor nekem megint lenne apukám.
A vers a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában olvasható. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Pap-Klára Márta Matematika-kémia szakos nyugdíjas pedagógus. 50 éves kora után kezdett írni. Írásaiban az élet hétköznapi dolgait jeleníti meg. Nem hisz a csodákban, azt vallja, maga az élet a csoda. Kisgyermek korában csodaként élte meg, amikor a tojásból kiküzdötte magát egy bolyhos kiscsibe, vagy reggelre a tegnapi bimbóból rózsa lett. Pedagógusként legnagyobb csodának a gyermeki értelem nyiladozását, fejlődését tartja.
„Láttam anyámat a kövezők között. Apám ruháit húzta magára, csak a saruba bújtatott kecses lábakból lehetett sejteni női mivoltát. Nem ő volt az egyedüli asszony a tömegben. A faluból szinte mindenki ott akart lenni a halálos ítélet végrehajtásán, nem gondolva arra, hogy minden áldozat közülük való. Hátrakötözött kézzel a sziklák melletti, kavicsos rézsűre vittek. Fejemet fedetlenül hagyták, karmazsin palásttal a hátamon löktek a közeli orom elé. A rám váró tömeg zsibongása egybemosta gyalázkodó hangjaikat, alig-alig lehetett kihallani „Mirjam vesszen” ütemes kántálásukat. Nem számítottam erre a végzetre. Tizennégy esztendőm alatt végig azt gondoltam, nőül megyek egy jóravaló férfihoz, apám házát elhagyom, utódokat szülök, és jó feleségként élek az uram szolgálatában, hitvesi kötelességemet teljesítve…”
A teljes novella elolvasható a Csodák és egyéb hétköznapi dolgok című Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján. Könyvbemutató: 2022. december 20. kedd, 18 óra, Gödöllői Városi Könyvtár
Tóth M. Erika
Szeretek játszani. Szeretek mindent megvizsgálni, minden szempontból. Az írást gyakorlom, nem sok kedvvel, de feszegetek minden témát, ami eszembe jut. A véres, abszurd novelláim után most az „így is történhetett volna” világ fogott meg. Rájöttem, nemhogy két oldala van mindennek, de száz meg százféleképpen vélekedhetünk bármiről és bármilyen igaznak hitt eseményről, (ha engedik).
