Talált mondat kategória bejegyzései

Szubjektív mondatértelmezés egy, a médiában “talált” mondat tartalmi kifejtése.

Ujj Béla: “A kormány az adócsökkentésben hisz.” (mondatértelmezés)

 

 

 

 

illusztráció: Pixabay

Mára a kommunikáció, szerte a világban, cselekvéshelyettesítővé vált. A nyelv eszközeinek és szabályainak alkalmazásával tetszőleges szövegkonstrukciók hozhatók létre. Az a mondat, hogy “A gyermek vérfarkasok biológia órán Mickey egereket boncolnak”, még csak különösebb megrökönyödést sem vált ki olvasójában, és akár helye is lehet egy sci-finek besorolt fikcióban. A kormány az állam végrehajtó hatalmát irányító emberek csoportja. Ha egy csapatnak tekintjük, tagjainak akár lehet közös hite is. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy higgyen valamiben. Ez a lehetőség a miniszterektől sem tagadható meg. De a hit magánügy, így az is, miben hisznek kormánytagok. Az adócsökkentés törvényalkotói feladat, a parlament dolga. Az adózás alakításának célja a közjó szolgálata, az állam működéséhez szükséges források biztosítása. Alakítása mindenkit érintő racionális közfeladat. Vannak, akik a komplett nagymosásban hisznek, de olyanok is vannak, akik a nyilvános, megvitatott célokat kitűző, ellenőrizhető minőségű, felelős kormányzásban.

Ujj Béla: “A kutya nem étkezési célra háziasított állat.” (mondatértelmezés)

Suhajda Zsuzsa fotója Gödöllői Fotós Kör

Fiaim kicsi korukban meg voltak győződve arról, hogy van úszó hal, és van evéshal. Nem tudták elképzelni, hogy azt az állatot, ami a vízben úszkál, egyszer csak hipp-hopp megesszük. Pedig a háziállatok sorsa az, hogy megegyük őket. Az ember minden állatot megeszik, ami nem mérgező. Az állatok nemesítésének, tenyésztésének fő célja a több tej, tojás, zsír, nagyobb comb, mell, máj. A társállatok a kivételek. De ma is vannak kultúrák, ahol őket is megeszik. Emlékszem az érzésre, amikor a tejelésben csúcstartó tehenet megláttam a mezőgazdasági kiállításon. Négy karólábon satnya test, azon elképzelhetetlen méretű tőgy. Az állat önmaga karikatúrája volt. A lókolbászt nagyon szeretem, és a ló steakje is vetekszik a marháéval. Erre lovaglás közben kevesen gondolnak. Sok évet éltem együtt kutyákkal, gyerekkoromban macskával, később díszhalakkal, díszmadarakkal és teknőssel is. Elgondolkodtató, hogy mégis mind fajra, mind darabra, jóval több háziasított állat ment keresztül a gyomromon, mint a lakásomon.

 

Ujj Béla: “Cselekvési tervet fogadtak el, amit végre is hajtanak.”(mondatértelmezés)

illusztráció: Rimán Dorottya: Mongol varázslat (Gödöllői Fotós Kör)

A szómágia régi emberi rítus. A varázsló – vagy sámán – szertartása szimbolikussá vált, a cselekvés helyét mágikus szavak vették át. Egyes mítoszi hősök énekükkel tudták alakítani környezetüket. A monoteista hit istene a szó erejével: igével teremtette a világot, és bele az embert. Az író szövegből alkot irodalmi valóságot. A cselekvés – a társadalomban különösen – nem szimbolikus rítus, hanem a külvilágban változást előidéző aktus. A társadalmi cselekvés az emberek szükséglet-kielégítésének eszköze és/vagy feltétele, amely érdek és/vagy kényszermotivált, de magába foglalja a másokra hatás, és a másokhoz való igazodás igényét is. Bármely tettekkel kapcsolatos terv alapértelmezésben tartalmazza a végrehajtás igényét. A megvalósítás külön hangsúlyozása elértékteleníti, hitelteleníti az elhatározás komolyságát. Csak a felvállalt, elvégzett, tárgyiasult, mások által anyagi értelemben is megtapasztalható, változtató tettek sora cselekvés, az igehirdetés nem az.

 

Ujj Béla: “Minden szabadidőmet a családommal töltöm.” (mondatértelmezés)

Nincs olyan fontosember-interjú, amelyben a megkérdezett el ne mondaná, mennyire lényeges számára, hogy együtt legyen a családjával. Ez a kijelentés többnyire akkor hangzik el, mikor már kiderült, hogy a sikere odaadó, komoly munka eredménye, ami minden idejét lefoglalja. Többnyire az is kiderül, hogy a szükséges jelentős, olykor erőfeletti erőfeszítések miatt alig marad ideje másra. Esetenként arról is szó esik, hogy egyáltalán nem marad szabadideje. Ilyenkor a nyilatkozó már olyan hősként tűnik fel, aki feláldozza magát a munka oltárán. Ekkor logikusnak tűnik a következtetés, hogy nem jut ideje szeretteire sem. Érdemes belegondolkodni abba is, mit jelent az, hogy szabadidő. Mitől, milyen kényszertől, rabságtól szabad? Csak nem a munkának nevezett tevékenységtől? Az is megfontolandó, hogy a családdal milyen időt töltünk. Szabadot? Hogyan nevezhető legfontosabb társadalmi alapegységnek egy olyan közösség, amire csak akkor jut idő, ha marad szabad? És egyáltalán, kategorizálható-e a valódi jelenlét ideje?

illusztráci: Pixabay

Ujj Béla: “Munka nélkül akarnak jövedelemhez jutni.” (mondatértelmezés)

 

 

 

Kevés ártalmasabb félreértés van, mint azt gondolni, hogy az élet értelme a munka. A „becsület és dicsőség” jegyében végzett munka nem természetes. A munka az embernek jóval több teher, mint amennyit a létfenntartása indokolna. Az oroszlán, ha nem éhes, nem vadászik. Ez különösen igaz a hím oroszlánra, aki, ha teheti, inkább a nőstényekkel vadásztat. Az emberek azért dolgoznak – csinálnak olyasmit pénzért, más hasznára, amire nekik közvetlenül nincs szükségük –, mert a mai világban így tudják biztosítani a megélhetésüket. A középkorban egy jobbágy, akinek eszébe sem jutott, hogy vannak emberi jogai, lényegesen kevesebb időt töltött munkával, mint egy mai “munkavállaló”. A természet bizonyos javakat ellenszolgáltatás nélkül ad. Ezt a társadalom is képes megtenni, mert az ember jóval többet tud teremteni, mint amire szüksége van. Nem a jövedelem, még csak nem is a “munkahely” a lényeg, hanem a megélhetés. Munkakényszer helyett, mindenkinek elegendő megélhetést biztosító társadalomra lenne szükség, ahol az emberek az elidegenedett munkától megszabadulva tehetnének – akár jót is – egymásért.

illusztráció: pixabay

Ujj Béla: “A vírusfertőzés feltette az i-re a pontot.” (mondatértelmezés)

Tagadhatatlan, hogy a félbehagyottság nemkívánatos.Valamit sikeresen befejezni tudni dicséretes dolog. A grafológusok szerint, az i-ről hiányzó pont figyelmetlenséget, feledékenységet jelez. A „felteszi az i-re a pontot” szólás az elvégzett munka sikeres befejezésére utal. A dolog szépséghibája esetünkben, hogy az idézett mondat a tisztifőorvostól származik, aki nagy valószínűséggel azt akarta mondani, hogy nem a mostani járvány ölte meg áldozatait, hanem az csak befejezte a munkát, mert az elhunytak egyébként is halálos betegek voltak. Filozófiailag igaza lehet, hiszen az élet maga – ha tudomásul veszi valaki, ha nem – halálos kór, amibe eddig még mindenki belehalt. De jó-e „dicsérni” a korona vírust, hogy okos és figyelmes, hiszen megtalálja a pontatlan i-ket? Az igazi inkább az lenne, ha az illetékes úgy fogalmazna, hogy abból kiderüljön, nem a vírussal mutat empátiát, hanem áldozataival, és az a törekvése, hogy egyéb bajok ellenére, minél tovább megóvható legyen minden élet. Mert inkább maradjon az i pont nélkül, minthogy bárki idő előtt meghaljon.

illusztráció: pixabay

 

 

 

Ujj Béla: „Öt másodpercre csökkent a belföldi átutalási idő.” (mondatértelmezés)

illusztráció: pixabay.com

Nem saját jószántamból tartom jövedelmemet bankban. Bankszámla léte számtalan helyen alapfeltétel. A bankban pénzt elhelyezni ma költségekkel jár. A saját pénzkezelés éppúgy költség, mint a használat, miközben a bent tartott pénzért a bank gyakorlatilag nem fizet kamatot. Érthetetlen, miért fogadja el mindenki ezt a helyzetet. Saját havi bankköltségem, kölcsönpénz használat nélkül is, közel annyi, mint a havi mobilszámlám. És ezért nem kapok semmi olyat, amit én magam kértem. Ebbe a környezetbe érkezett az azonnali átutalás, ami egyszerű manipulációs szemfényvesztés. Mióta létezik piac és pénz, az azonnali, közvetlen áruért/pénzért pénz/áru csere jól működik. Eddig volt pofátlanság, hogy a vevő és az eladó közötti mozgása közben a bank használta a pénzt, és még szolgáltatási díjat is felszámolt érte. Az azonnali átutalást készpénz visszaszorító eszköznek hirdették, de valódi célja a közbeiktatott, bonyolító, központi állami rendszer mind teljesebb felügyelete magán pénzügyeink felett, és nem a szolgáltatás értéknövelése.

Ujj Béla: “Mennyire hiteles a színházi előadás, ami toxikus légkörben készült?” (mondatértelmezés)

illusztráció: pixabay.com

Sok embernek nagyon szelektív a valóságérzéke. Ennek oka lehet élethelyzetük. De azoknak, akik valamilyen szinten képesek értelmezni az őket körülvevő világot, ez nem elnézhető. A létező, elidegenedett bérmunkára épülő piacgazdaságban nem lehetséges a felhasznált áruk és szolgáltatások szelektív erkölcsi megítélése. A méltányosnak nevezett üzlet közönséges porhintés, aki azt hirdeti, nem igazán hiteles. Transzparens felügyelet nélkül ma nem elképzelhető olyan termelés, ahol hitelesen érvényesülni tud a méltányosság. A méltányosan előállított kávé nem tud méltányosan eljutni a fogyasztóhoz. Sok kiszolgáltatott dolgozó kezén megy keresztül. Egy személygépkocsit sem a munkájukat élvező, alkotó emberek állítanak elő, hanem bérmunkások. Miért pont egy színielőadás – ami a színészek pénzért végzett munkájának terméke – lenne kivétel. Mennyire tekinthető hitelesnek egy ing, ami gyerekmunkával, vagy egy okostelefon, ami a környezetet szennyezve készül, vagy éppen az értelmiségi, aki csak a neki szembejövő dolgok természetén fanyalog?