
Nyárban
por fölitta rég
fűszálakon ragyog még
hajnal harmata
Kép
őszi ég kékje
csöndes – nem hasogatják
már fecskerajok
Enyészet
Köd szúrón szitál,
lomb sűrű zápora hull
– ősz diadalt ül.
Lomb arató szeles ősz már
Tépdësi fák levelét, míg
Gyűlik e szőttes alattuk.
Mintha a Föld takarót most
Húzna vacogva magára.
Féreg e dús menedékbe
Búvik a tél fagya ellen.
Éhës a szárnyasok népe:
Bőszen utána kutatgat.
Szűkösen éltet e zsákmány
Mégis a léte függ tőle.
Ám aki gyűjt rideg télre
Bőven a nyári javakból –
Lángot az ég parazsából
Zsákol be tűzrevalónak:
Bízva mëgélhet a fagyban.
Tűz heve fűti lakását,
Étket a dús kamra ád.
Szada, 2016. XII. 4.
Láss! (CCLV…CCLVIIII.)
Álomkór gyilkol
Afrikában – semmi ez
tévéhez képest.
Korunk bujtató
homokja: bambuláda
– bűvölten nézzük.
Kertünk gyom veri,
rest agyunkat sűrű gyep
– szellemünk foszlik.
Önállóságunk
köldökzsinóron, tespedt
éltünk tova száll.
Észre se vesszük:
jó Csönd Herceg tiprásra
emelte talpát…
Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól! Nádašpétër: Ëgy télvégi vacsorám bővebben…
(Részletëk egy készülő szakkönyvből)
Előszó
A szentírási terëmtés-elbeszélés gyönyörű kertbe helyezi az első embërpárt. Odabenn jó dolga volt, de túllépte (szűntelen túllépjük) az adott keretëket, ezért a Teremtő kiakolbólította őket (minket. Bár csak annyi sütnivalónk lënne, mint amennyit e következő szakasz példáz!):
Növényëk a konyhakertben
Sütőtök.
Amióta helyben lakom, még nem volt olyan év, amikor ne fizetëtt volna legalább fél mázsányi ízës kabakkal. Nádašpétër: Az édenkert tövében bővebben…