Láss! (CCLV…CCLVIIII.)
Álomkór gyilkol
Afrikában – semmi ez
tévéhez képest.
Korunk bujtató
homokja: bambuláda
– bűvölten nézzük.
Kertünk gyom veri,
rest agyunkat sűrű gyep
– szellemünk foszlik.
Önállóságunk
köldökzsinóron, tespedt
éltünk tova száll.
Észre se vesszük:
jó Csönd Herceg tiprásra
emelte talpát…
Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól! Nádašpétër: Ëgy télvégi vacsorám bővebben…
(Részletëk egy készülő szakkönyvből)
Előszó
A szentírási terëmtés-elbeszélés gyönyörű kertbe helyezi az első embërpárt. Odabenn jó dolga volt, de túllépte (szűntelen túllépjük) az adott keretëket, ezért a Teremtő kiakolbólította őket (minket. Bár csak annyi sütnivalónk lënne, mint amennyit e következő szakasz példáz!):
Növényëk a konyhakertben
Sütőtök.
Amióta helyben lakom, még nem volt olyan év, amikor ne fizetëtt volna legalább fél mázsányi ízës kabakkal. Nádašpétër: Az édenkert tövében bővebben…
