Ma van Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Általában hajnalban, tettre készen ébredëk. Ma viszont bágyadtan, kedvetlenül. Még az sem villanyozott föl, hogy hosszú borús napok s a mai köd gyors múltával végre derűsen ragyogott a Nap. Mindössze ezt az írógépet kapcsoltam a napelemre, hogy végre írhassak. Aztán mëgadón visszafeküdtem. Hja, a kor! Bár már ifjontin is mëgzavart az időjárás meleg hulláma. Hát még most, tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól!
Szóval hevertem, heverésztem. Bekapcsoltam, de halkra állítottam a rádiót. Hamarosan valami puha sötétségbe kerültem. Fogalmam sem volt, hol vagyok, mivel töltöm az időt. Az időt nem is érzékëltem. Nem is foglalkoztatott, hogy nappal van-e vagy éjjel. Valamit hallani véltem, de roppantul bosszantott, hogy engëm nem akar mëghallgatni. Csak mondta-mondta, mëgállás nélkül. Én mëg valahányszor szólni kezdtem, mindig belém fojtotta a szót.
Jóval elmúlt dél, mire derengeni kezdëtt a valóság. Lassan összeszëdelőzködtem. A Nap derűs mosollyal ragyogott. Mintha biztatna. Gyere, sok a dolgod idekünn! Ha nem is mondta volna, magam is rádöbbentem. Ilyenkor kétféle válasz telik tőlem. Vagy hogy oly tömérdëk a tennivaló, hogy úgyis hiába. Ma mégis a másik: bármíly keveset tëszël is, mégiscsak előbbre vagy! Nosza, nekiálltam metszeni a nyári almafát. Volt mit! Évek óta fáztam tőle, hogy rëndbe tëgyem. Így mára oly kusza lëtt, hogy a napos délután maradék két órája kevésnek bizonyult hozzá, hogy befejezzem.
A jó levegő, a kis mozgás mëghozta étvágyamat is. Mi lësz, mi lëhet a vacsora?
Hát ami van itthon, abból! Boltban sem voltam három napja, tehát körül këll néznem. Itt, e nagyváros közeli falu szélén mindig akad valami ehető. Sőt, tápláló! Nem a nagy áruházakban beszerezhető, élelëmnek látszó – ragyogó kinézetű, de belül üres, legföljebb „határérték alatti” mérëg-maradványokkal dús – valamik, amelyëktől a jó ég óvjon! E veszély engëm nem fenyëget, amint a követkëzőkből is kiderül.
A pincében pár kiló pityóka Zsámboki biokertészëktől. Diónyi vöröshagyma, pár gerezd fokhagyma szintén tőlük. Ëgy tojás, némi vargánya darálék, hidegën sajtolt napraforgó olaj a piaci bioboltból. Jó darab mangalica szalonna Veresi barátom szorgalmából. Van itt ëgy kis üveg, benne szőlőmag őrlemény. Magam mentettem ki a kisajtolt cefréből még szüretkor. Átmostam, mëgszárítottam, átválogattam, ledaráltam, kirostáltam. Mind ezën felül bő marék dió a varjú ültette diófámról és vörösbor a bordóilével mindössze ëgyszër permetëzëtt szőlőmből. Különböző, érthető okokból nem aranyérmës, de egészségës, iható.
A pityókát – burgonyát – s a maradék hagymát lereszeltem. A tojás közben keményre főtt. Lisztës sárgáját e reszelékre fordítottam ki a fehérjéből, amit apróra vagdalva hozzáadtam. Szintén apróra vagdaltam a pár gerezd fokhagymát, csakúgy mint a diónyi füstölt szalonnát. Kevés búzalisztet, még kevesebb vargánya- és szőlőmag lisztët, ennél is kevesebb sót hintëttem rá és az egészet jól összedolgoztam. Forró zsírba szaggattam, ropogósra sütöttem.
Míg e pogácsák hűltek, tucatnyi diót mëgtisztítottam s elrágcsáltam. Közben ëgy-két kortyot kóstoltam a borból. Valóban nem lett aranyérmës, hanyagságom eredményeképpen. Kicsit sok borként adtam hozzá szüretkor és sokág vártam a fejtéssel. Mindez – bár enyhén, de – érződött rajta. Mégis jólesëtt a szokatlan, de ínyënc vacsora zárásaként.
Szada, 2016. Böjtelő / Jégbontó hava 2.
Hangulatos, ízes, (lelki-testi) egészséget védő szép írás. Gratulálok! És feltétlen kipróbálom a hagymás-pityókás-ropogós receptet.
Wow!!!!!!!!!!!!- ragadta meg figyelmemet elsőként a fenti gyönyörű fotó. Hiába, na, meg kell hagyni Ilonkám,- tudsz fényképezni. Is! Ezen a jelentős temesvári eseményen is éppen azt tetted, lencsevégre kaptad az előadó Bodó Barnát:
http://www.petofiprogram.hu/hirek/aldas-nepesseg-letelepedes-elvandorlas-bansagban
A képekre rá kell kattintani, hogy élesekké váljanak.
Hangulatos az ” Egy télvégi vacsorám”! Mosolyogva olvastam.
“Általában hajnalban, tettre készen ébredëk.”- hm, ez rám nem jellemzö. Elöbb innom kell egy csésze kávét (nem Irkávét!- az nincs nekem. Azt csak olvasom. Élvezettel.)
“…tyúklépésre a nyolcvanadik születésnapomtól!” Vajon megvolt már? Boldog születésnapot kívánok!!!
Irígylésre méltónak találok mindenkit, aki megengedheti magának, hogy csak biotáplálékot fogyasszon. Én sajnos nem tehetem meg. 🙁 Lesz ami lesz alapon mégcsak nem is diétáztam soha.
“…varjú ültette diófámról”- kedves kifejezés. 🙂
Szada,- meg kell nézzem a térképen, hova ültette az a varjú a nevezett diófát. 🙂
Érdekes, hogy arról nem vezetünk listát, hogy kik, vagy mik szerettünk volna lenni az életben, időről időre ellenőrizve, hogy mit lehet kipipálni a listánkon 🙂
Pedig biztosan jó figyelmeztetés lenne, hogy múlik az idő, még ez sincs, az sincs kipipálva!
Nálam erre a listára felkerülne a fotózás is, meg a biotáplálkozás is.
Halvány próbálkozások – de semmi remény a kipipálásra 🙂
Péter bezzeg igazi példakép – biokajában, nyelvőrködésben – és úgy általában a tudatosságban, következetességben!
Most hosszasan elgondolkoztam ezen az általad említett listán. Tudd meg, hogy én készítettem magamnak ilyesmit s megnyugvással pipáltam ki időnként egy-egy beteljesedett kívánságomat/kihívásomat önmagammal szemben. De maradt még jónéhány. Sajnos, ahogy telnek az évek, egyre kevesebbet tudok megvalósítani, mert egyre jobban rohan az idő. Nem bírok vele lépést tartani. Vagy én lettem lassúbb? 😉
Egy, a listámon szereplő kivánságom, hogy a jövő hónapban megismerjem a Gödöllői Irodalmi Kör tagjait. Hátha sikerül kipipálnom. 🙂
Úgy legyen!