Hallottam én, hogy Somogyban van nekünk egy rokonunk, készültem is mindig a vizitálására, de anyám nem tartotta jó ötletnek. Oka volt rá. A hatvanas években senki nem akart dicsekedni felkent pap rokonnal. Különösen nem, ha a fia egyetemre készült. Aztán diplomaosztás után már nem ellenezte, sőt, ő küldött. Bojár Cassino: A fává vált fiú története bővebben…
Bojár Cassino bejegyzései
Bojár Cassino: A kandúr éji dala
illusztráció: pixabay.com
fenn a kémény szűk peremén
ülök s farkam lógatom
azt ígérte jár majd felém
várjak rá e balkonon
el is jött a szép kis vörös
rám se nézett a pimasz
nem vagy te már elég tökös
mondta s vágott egy grimaszt.
később jött egy festett szajha
kihívóan nézett rám
meg sem állt csak elment balra
bandzsi volt szegény cicám
hej nem így volt hajdanában
ha feljött a teli hold
jöttek elém garmadában
a falka nekem dalolt
dörgölőzve hízelegtek
mindegyik engem akart
szép volt de mind tovatűntek
lógathatom farkamat
régen elmúlt már az éjfél
kedvem farkam lelohadt
borzongat az északi szél
átjárja a csontomat
így talált rám ma a vénség
görbe hátam roskatag
magam vagyok minden rémség
tűzre való rossz kacat
Bojár Cassino: Pajzán próbálkozás (két tételben)
illusztráció: pixabay.com
I. tétel.
– Szép Hölgy! Jön-e hát játszani velem?
– De uram, hisz férjem van (s négy apró gyermekem)!
– Ne értsen félre, kérem, krikettezni hívom! Csak azt kérem cserébe: gömbölyded labdáit hozza. Bízza csak reám, én értük nyúlok nyomban… Bojár Cassino: Pajzán próbálkozás (két tételben) bővebben…
Bojár Cassino: Vasárnapi Jézuska
Ez az év nem jól indult. Bandi barátom a váci pszichiátrián feküdt már hetek óta és a felesége hívott, hogy talán ideje elbúcsúznom tőle. Sokáig halogattam, mert féltem így viszontlátni. Aztán egy hétfői napon, január harmincadikán, közös születésnapunkon mégis rászántam magam. A kórterem előtt kisebbik lányával találkoztam, aki apja születésnapját jött köszönteni, de őt sem ismerte fel. Persze engem se. Kerekes tolószékben ült, keze-lába hozzákötözve, üres tekintettel meredt maga elé, a semmibe. Leültem egy székre szembe vele, és félhangosan búcsúzkodtam. Tudtam, hogy erre nem lesz már több alkalmam. Együtt megélt, régi kalandokról beszéltem, a gimnáziumi bulikról, barátokról, akik már várják abban a másik világban. A kövesbérci titkos bandatanyánk említésekor váratlanul rám emelte tekintetét, és alig érthetően motyogta: „vasárnap… a vasárnapig …” Szólni akartam valakinek, hogy megismert, hogy beszél, de mire fordultam volna, már megint csak egy üres tekintet meredt rám.
Szombaton halt meg.
A következő napokban sokszor eszembe jutott, próbáltam magyarázatot találni utolsó szavaira. Végül is arra jutottam, talán addig, vasárnapig akart élni. Valamiért fontos lett volna Neki.
Bojár Cassino: Rémálom Bugacon…
Vörös Eszter Anna: Vörös éjszakák
Csavargásaim során sok kalandot megéltem, sokat elmeséltem. Talán most már ideje van ezt is kiadnom magamból, még ha fájdalmas sebeket szaggatok is fel.
Én mindig is szerettem az állatokat, de nem mindig volt alkalmam hol tartani őket. Párizsban a kezdeti időkben magamat sem mindig tudtam alkalmas helyen elhelyezni. Később, amikor már önálló egzisztenciám lett, hozzá új feleségem, ez is megoldódott, mert Kriszti rajongott értük. Én meg érte. Sok kedves kalandot megéltünk velük.
Talán Árival kezdeném.
Erik Nikorowiczot már korábbról ismertem. Először ötvennyolcban találkoztam vele a Sorbonne-on. Ő egy osztrák tisztviselő árvájaként, én ötvenhatos menekültként próbáltam megkapaszkodni a szigorú elvárások grádicsán. Én a kapott segélyen tengődtem, amíg kezembe nem vehettem építészmérnöki diplomámat, ő viszont az első év végén feladta. Azt mondta, erre most nem ér rá, pénzt kell keresnie.
A nyolcvanas évek közepén láttam viszont Eriket, ő keresett meg egy igen zsíros megbízással. Már tehetős embernek számított, vagyonát a jól ismert kávé- és üdítő automaták üzemeltetéséből szerezte. És ez igen tekintélyes vagyon volt. Akkorra már nekem is volt nevem a szakmában, így talált rám. Egy Bécs környéki parasztház palotává alakításával kívánt megbízni.
De volt egy feltétele: vállaljak el helyette egy gyilkosságot.
A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Ára: 2 700,-Ft
Bojár Cassino: A titok
illusztrációk: pixabay.com
Amikor 1945-ben Apámat visszahelyezték Magyarhonba, én már világot járt embernek számítottam, mind a 8 évemmel. Pedig ez még csak amolyan előjáték volt, ha a későbbi évekre, évtizedekre gondolok. Nyíregyháza volt az öreg Demeter szülővárosa, itt húzódtunk meg, mert nincs abban semmi különös, hogy a föl-földobott kő oda vágyik vissza, ahol legelébb is földobták. Meg aztán ezidőtájt itt élt Nagybátyám, Andris bá’ Ő vette szárnyai alá a családot. Ötvenes, jó eszű, jó humorú fickó volt az öreg. Tudott élni és az életet meg is tudta becsülni. Különösen a sajátját. Bojár Cassino: A titok bővebben…
Bojár Cassino: Menni, maradni, meghalni
Ifj.Burgermeiszter József 1938. április 4-én született Nagymaroson. Később nagyon büszke volt rá, hogy az ő születésnapját az egész ország megünnepeli. Hanem azt meg is kellett élnie valahogy, mert előbb még volt egy világháború, utóbb pedig a származásában találtak kivetnivalót illetékes emberek. Bojár Cassino: Menni, maradni, meghalni bővebben…
Bojár Cassino: Gaston
Párizs az Párizs. Aki élt, vagy akár csak járt már ott, pontosan tudja. Aki meg nem, ne is álmodja, hogy elbeszélésekből, útikönyvekből valaha is kiderítheti. Korábban Tihával, aztán amikor ő elutazott Svájcba, Etienne Várbókival minden héten betértünk a Pantheon melletti Tion-Fa kínai vendéglőbe, kisámfázni gyomrunkat. Egyszerű, barátságos hely volt, talán Krúdy óbudai kiskocsmáihoz hasonló. Mivel kiváló konyhájuk volt, nemigen törődtem a pénztár mögött ülő kínai tulajjal, az sem izgatott, ha néha változott a személye, igaz, mindig egy újabb ferdeszeműre. Bojár Cassino: Gaston bővebben…
Bojár Cassino: A legslamesebb irkás
Előszó:
(bevezetés, amelyben a szerző sejtetni engedi a nyájas publikummal mindazt a gyönyört, amit reá fog zúdítani.
Talán ismerkedjünk is össze egy kicsinység, Bojár Cassino vagyok, én kezdek egy mondatot, lehet folytatni: Fabulon a bőre őre, (ne feküdjél öreg nőre).
Hallhattok majd rosszabbat is, divatosan modernet / ha csak ez kell, majd én nyomom, nem kell hozzá internet / fába szorult konok kis szú, hajtogatja egyre-másra / bolond lukbó, bolond szél fú, tele van már a gatyája / hülyeséget én is tudok, maratonit már nem futok / öregember nem vénember / csak megkopott a remember
Tárgyalás:
(Amelyben a szerző részletesen kifejti véleményét a kor divatos irodalmi irányzatairól, különös tekintettel egy bizonyos – de meg nem nevezett – kiadványról.) Ime:
Műutam.
Epeédes mézkeserű / tölgyfahordó nagy fenekű, / menvejöttél vakkánéztél / megsiratva kiröhögtél / semmi ágán kis veréb / gittet rág a nagy Geréb / nem szabadna rímelnie / berohanva kimennie / ámde akkor mit sem ér / nincsen takony nincsen vér / ezt most szépen összerontom / káromkodva rontom-bontom / odanézz az égre le / hadd hulljon a férgese / barátom volt Frankenstein / ellenségnek több nem kell / inkább kell egy villamos / jó a kőrúti hatos / ha elvisz majd maradok / nagyokat káromkodok / elment ez a hajó is /
itt hagyott a faló is / mi a francot csináljak / suttogva hogy kiáltsak, / nem való ez már nekem / szórakoztok csak velem / a fehér is fekete / pedig zöld volt a leve / sarokban egy nagykabát / nem ismeri ki magát / felnyűgözve lekacag / ez már szar nemcsak vacak, / itt az ott és ott az itt / a seggedre nagy pacsit, / elkezdem, hogy vége legyen / folyton-folyvást csak szart egyen, / ha anyád is megtagad / álmodban hányd el magad, / volt énnékem szeretőm / lett belőle temetőm / jókedvemet temette, / betevőmet megette, / mégis beléje tettem/ itt repked most felettem, / leesik a földre fel, / belerúgok mert nem kell, / nincsen ebben semmi rossz / én vagyok a főgonosz,/ elment eszem messzire, / egész Budakeszire, / ott vár engem jó barát, / megiszom majd a borát, / asszonyával cicázok, / kerítésre pisálok, / nincsen szabály csak a tézis, / ars longa vita brevis,/ jönnek még rám szebb napok / égi jutalmat kapok, / tündököl majd hírnevem, / fonnyadtan szép seggemen, / álatok majd felakad / szemetek is leesik, / sikeremnek titkos nyitját / reggel óta keresik / – de nem lelik, de nem lelik, / de nem lelik, de nem lelik./
Utószó:
Ha nem érted ne bánkódjál / de ha tetszett majd lájkoljál.
Elhangzott 2016.06.25-én a Slam poetry verseny és szabad mikrofon Gödöllőn rendezvényen a Múzeumok éjszakáján.
Bojár Cassino: Mese a kopaszfalvi kántorról, aki Szőrlovag akart lenni
illusztráció: users.atw.hu
Bojár Cassino: Mese a kopaszfalvi kántorról, aki Szőrlovag akart lenni
A falu kocsmájának belső termében sűrű pipafüst kavargott. Az egyik sarokasztalnál vidám társaság verte a blattot, nagyokat kortyolva söröskorsóikból. Ahogy múlt az idő, a lapjárás szeszélyeinek traumáját egy-egy adomával, régi históriás történettel próbálták oldani. Ebben pedig Bódog tanító járt élen, akire – mint a falu krónikására – némi respekttel néztek fel a többiek.
Már az ötödik kör üres korsói sorakoztak az asztalon, amikor Lopovics Laja, a falu postása, nagy tisztelettel fordult az okító felé és kérte, mondaná el végre a világgá szaladt kántoruk igaz történetét, ahogyan az megesett szegény párával. Biztatásul újabb teli korsót tolt a gyermekek réme elé. Bódog tanító, miután egy nyalintással leszürcsölte a friss sör habját, ceccegett néhányat és megadóan bólintott a fejével. Bojár Cassino: Mese a kopaszfalvi kántorról, aki Szőrlovag akart lenni bővebben…