Fanni most lesz tíz éves. Egy hónapja nem látta már anyucit. Kedden és szerdán skype-on együtt tanulnak, a többi napon anya a kórházban dolgozik.
Apánál jó. A kertben van hinta, és ugrálóasztal is, amit Fanni a tavalyi születésnapjára kapott. A Cirmi cica is csak az övé. A házba sajnos nem viheti be, de ott a sok plüsi, nekik süt-főz, terít meg ágyaz Fanni. Mióta a kistesója át tud bújni a mászóalagúton, vele is lehet már játszani. Mersdorf Ilona: Ünnepeink (9) bővebben…
Így kéne élni. A hinta lengésével mérve az időt, figyelve a bougainvillea színeváltozásait. Reggel a fázósan gyűrött szirmok lilásak voltak. Most, hogy átsüt rajtuk a déli nap, pipacsvörösen világítanak. Az alsó néhány virág a levelek árnyékában, korallpiros. Várom, milyenek lesznek majd este, mikor lemegy a nap. Mersdorf Ilona: Színek és tervek (8) bővebben…
Távol? Közel?
Három szemüvegem van. Egy közellátó, egy távollátó és egy olvasó.
Főzéshez a közellátó a legjobb, nem szeletelem bele az ételbe az ujjamat.
Evéshez is, látom, mi van a tányéromon.
Kapáláshoz, metszéshez is az a legbiztonságosabb.
A laptop képernyőjén csak akkor nem folynak össze a betűk, ha azt használom.
Mindenhez, ami karnyújtásnyi távolságra van tőlem, a közellátó szemüvegem kell.
Az olvasószemüveg, az a kedvenc könyvemmel együtt hever – helyettem – a hintaágyon, a kertben.
A távollátót, azt napok óta nem keresem. Minek. Nincsenek előttem távlatok. Mersdorf Ilona: Mi mennyi (7) bővebben…
Lehűlés
A Szembetamásék kocsija öt napja nem mozdul. Ott áll a kapun belül. Aggódnék, de esténként látom, fény szűrődik ki az ablakukon.
Egy éven át Tamás napi két műszakot dolgozott a házépítésen. Olcsón vették a telket, és azt, ami a rajta álló épületekből megmaradt. Az előző tulaj menni akart, azt mondta, átok ül a házon, amikor beköltöztek volna, kigyulladt a tető. Majdnem a szomszéd házaké is. Hálóingben álltak a szomszédok az utcán, hajnalig, nézték, merre viszi a szikrákat a szél. Hetekig idejárt borzongani az egész falu. Az ablakunkból az elszenesedett gerendákra láttunk. Mersdorf Ilona: Évszakváltás (6) bővebben…
Ünnepi készülődés
– Kimehetnétek kedden a telekre, anyjus. Elrejtenétek pár dolgot a bokrok alatt, hogy Bori megtalálja.
– Nem vettünk csoki nyuszit. Lemenjünk a boltba?
– Nem, dehogy. Fessetek meg néhány műanyag labdát.
– És miért kedden menjünk?
– Három nap a dekontaminációs időszak. Mi a gyerekekkel pénteken megyünk ki.
– Berci-baba el fog felejteni. Egy hónapja nem látott.
– Hát el. Mersdorf Ilona: Húsvét (5) bővebben…
Túl az Óperencián
A CNN-en az amerikai elnök sajtótájékoztatója megy. Jól koreografált esemény. A Fehér Ház grandiózus oszlopsora előtt ízléses csoportban sorakoznak fel a válságtörzs oszlopos tagjai. Két pulpitus, az egyik mögött az elnök. Mond pár mondatot. Felkonferálja a többi stábtagot, akik katonás rendben lépnek előre a kamerák elé, majd olvadnak vissza a háttérbe.
Köszönöm Mike, Steve, stb. Great job. Mersdorf Ilona: Körkép (4) bővebben…
3.Hétvége
Március 27, péntek
Háromszáz fertőzött, tíz halott. Olaszországban egy nap alatt kilencszáztizenkilenc halott (fél Iklad), megint romlik a helyzet.
Ez már a nyolcadik napunk itthon. Eltelt több mint egy hét, télies idővel súlyosbított karantén-napokkal. Be fog épülni a mindennapi életünkbe a bezártság? Lesznek normális, és karantén-időszakok? Mersdorf Ilona: Hétvége (3) bővebben…
2.Járványgörbe
Csak még egyszer
A csütörtök Bercike napja. Egy óra az út Pilisvörösvárig, legkésőbb délre ott vagyunk. Anna addigra már hazaér vele a sétából. Azonnal melegíti magának az ételt, mindig éhes, mióta szoptat. A férjem kertészkedik, én a kisunokámmal játszom a szőnyegen. Imádja a csörgős játékokat, egy rumbatök a kedvence. Múlt héten már nem maradt meg Berci a szőnyegen, körbemászott a szobában, át az ebédlőasztal meg a székek alatt. Lenyűgözi a porszívó, a tekergőző kábelek, csövek.
Ma csütörtök van, tegnap kihirdették a veszélyhelyzetet. Mersdorf Ilona: Járványgörbe (2) bővebben…
1.Nincs ébredés
Valami változik
Reggel fényképezem le az azáleámat. Rézsút hullik be a fény a konyhaablakon, átvilágítja a rózsaszín szirmokat. Nem cserélem le a szőttes abroszt, a bordó-fehér alap jól illik a csendéletbe. Szivaccsal gyorsan kidörzsölöm evés után a foltokat. Tegnap bodzalekvár volt reggelire, akár maradhatott is volna a bíborszínű pötty a terítőn.
Az azáleát a születésnapomra kaptam, mindig ezt kérek ajándékba. Szép és felesleges. Sohasem sikerült újrahajtatnom, pedig többfelé is elástam már nyárára a kertben. Március negyedikén volt a születésnapom. Mersdorf Ilona: Nincs ébredés (1) bővebben…
Dercsényiné Horváth Gabriella: Felkavaró
fotó: Braun Katalin
Mersdorf Ilona: Rejtett tehetség
Élmény a szombat reggeli piac. Az ilyeneknek, mint én, akik hét közben estig dolgoznak, különösen. A csarnok fala mellett paprikát szokott árulni egy férfi. Cserzett arcán látszik, hogy ő tényleg őstermelő.
– Paradicsomot is hozott? Kérek abból is egy kilót! – csapok le a friss árura.
Már dél felé jár az idő, a férfi fáradt. Ahogy a szatyorba önti a paradicsomot, egy kigurul. Röptében elkapom.
– Ez igen! – mondja az árus. – Maga biztosan valami olyan helyen dolgozik…
Tiltakozni akarok, hogy nem, nem vagyok cirkuszi zsonglőr. De aztán rábólintok. Valóban olyan helyen dolgozom, ahol az utolsó pillanatban, zsigerből kell a problémákat megoldani. Végre valaki méltányolja, hogy jól csinálom.
Elhangzott 2019. dec. 2-án az Artjárás könyvbemutatón
