Szabadság és biztonság

A külső szabadság, amit köznapi értelemben szabadságnak nevezünk, életvezetésünk külső tényezőktől, kényszereitől való függetlenségét jelenti, vagyis azt, hogy belső indíttatásunkat érvényesítjük a külvilágban. A belső szabadság ugyanez saját magunkon. Fontos megérteni, hogy a szabadság és a biztonság összege meghatározott. Ha az egyik nő, a másik csökken. A csak elméletileg létező teljes szabadság teljes bizonytalansággal jár, hiszen nem veszi figyelembe a környezetet. Az ugyancsak elméletileg létező teljes biztonság pedig a szabadságot nélkülözi teljesen, hiszen egészen a környezet által determinált. A köztes, létező valóság a kockázat világa. Szabadságunk mértékének növelésével a biztonságunkat kockáztatjuk, fokozott biztonság igényünkkel pedig a szabadságunkat. Folyamatosan dönteni kell, merre mozdulunk. A felnőttség annak tudomásulvétele, hogy nincs olyan megoldás, ami egyszerre növeli a szabadságot és a biztonságot. Belső szabadságunk a miénk, minősége csak tőlünk függ.

Vevő és adó

A vásárlás valamilyen értelemben maga az élet. Az árukon keresztül kapcsolat és viszony a világgal. Abban a pillanatban, amikor az előző mondatot a tiranai piactéri kávézóban leírtam, odafutott hozzám egy hat év körüli szőke, copfos, aranyos kislány a közeli cukrászdából. Éppen azt akartam kifejteni, hogy a vásárlás személyközi kapcsolatpótlás, mikor rám nézett nagy kerek szemekkel. Ő még nem szégyelli, és nem pótolja mással az érdeklődését mások iránt, hanem cselekszik. Aztán még többször is oda-vissza futott, mindig előttem lefékezve. Megfordult a fejemben, hogy megszólítom, de aztán a nyelvi nehézségekre hivatkozva magamban, nem tettem. Valószínűleg jól döntöttem, mert nem biztos, hogy a környezet tettemet a kezdeményezésre adott válaszként értékelte volna, hanem cukros bácsinak néznek. A kislány közben elment a mamájával, én pedig visszatértem a vásárlás, és annak folyományaként a birtoklás kapcsolathelyettesítő jellegéről való elmélkedésre. Így vagyunk ezzel mi felnőttek.

Test és lélek

A tudomány a világ fizikai tulajdonságaival nem képes magyarázni a tudatot. Nagyon valószínű, hogy vannak önálló mentális jellemzők. Ha megkülönböztetünk testet és lelket, akkor sem szükségszerű, hogy egyik dominálja a másikat. Lehet, hogy békésen, kooperálva, demokratikusan léteznek együtt. A tudat materiális magyarázatához fizikai kiterjedést kellene hozzárendelni. De ez nem értelmező redukció vagy elimináció, hanem expanzió, a probléma kiterjesztése. Olyan elmélet kellene, amiben a szubjektívnek van objektív karaktere. Kérdés, hogy ez nem fából vaskarika-e. Lényegi dilemma, hogy test és tudat elválasztása csupán hiányos tudásunk következménye-e, vagy mélyebb összefüggések okozzák. Ha feltételezünk is valamilyen szoros összefüggést egy mentális jelenség és az agy fizikai-kémiai állapotai között, ezzel a tudat megértésében nem igazán jutunk előbbre. Ahogy a síkban nincs gömb, úgy a fizikán alapuló tudományokban sincs lélek. A teológiai dimenzió segíthet az ontológiai komplexitás kezelésében.

Kecskevágás

(önbeszély)

A férfi nem kedveli sem a mindennapok gépies rohanását, sem az úgynevezett üdülés mesterkéltségét. Mégis úgy döntött, hogy elmegy a hegyekbe egy hétre. Ha idegen helyeken jár, szereti megtapasztalni a helyi életet. Nem akar turista lenni sehol. Valami olyasmit kívánt most is, legalább enni, amit a helyiek szoktak. Így jutott el a gondolatig, hogy kecskehúst szerez. Hogy hozzájusson, ki kellett mennie hegyi pásztorokhoz. A felkeresett szállás egyszerű, de praktikus. Kívül vakolatlan téglafala van és hullámpala teteje. A kéménycső a sparheltből egyenesen töri át a plafont a tetőgerinc fölé kinyúlva. Az építmény dombtetőn áll. Padlószintje kétlépcsőnyivel magasabb a környező köves talajnál. A hegyről a völgybe lefutó vízfolyások elkerülik. A kilátás minden irányban pompás. Az állatokat befogadó pajtára és a mellette lévő színültig telt, hosszú szénatárolóra felülről tekinthet rá az ajtón kilépő. A ház mellett egy öreg, viharvert, félig kiszáradt szilvafa áll. Néhány méterre, még mindig a dombtetőn, egy ól árválkodik, kerített előrésszel. Idő marta deszkából van, törött hullámpala maradékokkal gondosan lefedve. Üres, mert a disznók szanaszét kóborolva legelnek a környéken. Az egyik, jól megtermett koca, éppen előcsörtet a közeli bokros tölgyerdőből. A baromfik a szénakazal körül kapirgálnak. Első látásra túltengnek a jól megtermett kakasok. Lehet, hogy a tyúkok lepihentek már. A gazda testes asszonya beinvitálja az érkezőt a házba. Hellyel kínálja. A fal mellett két ágy. Középen faasztal hokedlikkel. A tűzhely melletti hátsó ablakból látszanak a legelésző lovak, és két szekér is. A dombgerinc óllal átellenes oldalán, a jó húsz méterre lévő fészer dugig van aprított fával. Mellette árnyékszék. A betérő az ajtaján kivágott szív alakon át éppen a pajta mellett befutó, a házhoz vezető kocsiutat látja. A már csípősen hideg őszi idő ellenére, az érkezők láttán tárva az ajtó, mellette két kutya hever összegömbölyödve. Csak a szemükkel követik a vendéget. A gazda még nincs itthon, de hamarosan érkezik majd a nyájjal. A férfi azért jött, hogy levágjanak neki egy kiskecskét, amire gusztusa támadt. Reggel már járt itt, akkor estére ígérték neki a gidaölést. Még csak késő délután van. De a nap már lefelé tart, napok óta most először néz ki az eget eltakaró felhők alól. Narancsos fényű csíkot fest a horizontra. Fénye meg-megcsillan a tetőpala végén kisarjadt, vékony jégcsapokon. A házban hallani a tűz pattogását. Csönd van, alig esik néhány szó az időközben előkerült pálinka mellett. Egy idő múlva kintről kutyaugatás és csilingelés hallatszik. Az ól mögött élénk áramlással ömlik lefelé a meredélyen a nyáj. A pajta alatti völgybe tart. Érkezik a gazda is. Nagydarab, csontos, tagbaszakadt, élénkszemű, ötvenes éveiben jár. Kicsit meglepődik, hogy a reggeli látogató tényleg eljött az állatért. Kezet rázva rögzítik, hogy valóban kell a kecskehús. Ez alatt a birka és kecske sereg, kutyáktól kísérten, elvonult mellettük. A húsvásárló csak akkor nézi meg jobban a nyájat, amikor a gazda elsiet utána. Néhány fekete bárányon akad meg a szeme. Azt hitte nagyobb ritkaság a sötét jószág. A menet végén a kecskék haladnak, ők tűnnek el utoljára a szeme elől. Nem kell sokáig várni. A gazda hamarosan felbukkan az állatokat elnyelő völgykanyarból, egy a vállán átvetett, fehér kecskével. A férfinak a jelenet, háttérben a lemenő nappal, bibliainak tűnik. Az állat szemrevalóan gömbölyű és izgatottan mekeg. Mire előkerül a kés, éppen lemegy a nap. A halál gyorsan és begyakorlottan érkezik meg az elvágott nyakú állathoz. A kifolyatott vért felisszák a közben odagyűlt kutyák és disznók. A gida hamarosan az öreg szilvafa fejmagasságú ágán lóg már. A hátsó lábak inai közé vágott nyílásokba beszúrva bot kerül. A bot közepére tekert láncon akasztja fel a gazda az állatot a már sok hasonlót látott szilvafára. Közben sötét lesz. Világítani kell a nyúzáshoz. Gyakorlott vágások és sallangmentes ujjmozdulatok nyomán a bőr a fejjel együtt lekerül a testről. Majd jól irányzott dobással felrepül egy magasan fekvő faágra. A nem kívánt zsigereket azon melegében felfalják az ebek. A hasznos belsőségek egy időközben előkészített tálba gyűlnek. Utolsó mozzanatként a gazda a gerince mentén, erőteljes rövid mozdulatokkal, kettéhasítja a lekopaszított, kiürített testet. A felfüggesztésre használt hátsó paták levágása után a két fél, vízzel leöblítve, szintén a tálba kerül. Ezzel vége is a kecskevágásnak. Miközben a férfi kiszámolja a fizetséget, nézi a gazda cserzett arcát, amint kezet mos. Arra gondol, hogy tudása már több ezer éves gyakorlat. Elköszönnek, megrázzák egymás kezét. Kicsit még véres a kézfogás. A hús a földúton várakozó kocsi csomagtartójába kerül. A férfi egy pár pillanatig irigyli a pásztort, aztán már csak a gidasültre gondol.

illusztráció: Horváth Piroska

Szeretethaszon

Immár két évezrede tart a kísérlet a szeretet világának megteremtésére. Ha optimistán fogalmazunk, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a próbálkozás még folyik. Ha pesszimistán, akkor arra, hogy nagyon kevés az elért eredmény. A kísérletből, kereszténységként, világvallás lett. A haszonra törekvés csak néhány évszázada mozgatja tetteinket. De akárhogyan is nézzük, ma ez határozza meg mindennapjainkat. Kapitalizmusként egyeduralkodó lett életünkben. A szeretet mindenekfelett álló ideájáról, mindenki, aki másokhoz szól, kívánatos emberi viszonyként prédikál. De kevesen gyakorolják. A haszonra való törekvés elvének elsődlegességéről, a másokat befolyásolni akarók, szinte soha nem nyilatkoznak meg nyilvánosan, de tudomásul veszik és használják. Hirdetik, és nem cselekszik. Elhallgatják és alkalmazzák. Akik a szeretet hasznáról papolnak, valójában a haszon szeretetéből élnek. Ha helyére akarjuk tenni a dolgokat, újra meg kell neveznünk őket, régi jelentésükben gyakorlatuk fenntarthatatlan. Ujj Béla:Törpeesszék a szeretetről bővebben… →

én, magam, velem, bennem, enyém 

(feldolgozás-dinamika)

először csak vesztes voltam én

majd elárultnak éreztem magam

aztán haragom támadt fel, miért pont velem

végül csak jól körülhatárolt hiány maradt bennem

valaminek hiánya, amiről nem tudtam, hogy az enyém

Úton keletről nyugatra

A terminál, ahol a csatlakozó légi járatra kellett várakozni, igazi zsibvásár volt. A férfi, amikor arra járt, mindig érdeklődéssel figyelte a soknemzetiségű forgatagot. Ez alkalommal is meglehetősen hosszú volt a várakozás. A mobiltelefon töltésekor kevesebb volt a konnektor, mint a lemerült készülék. Szóba elegyedett egy ázsiai kinézetű férfival, akiről kiderült, hogy üzbég, és éppen hazafelé tart Lengyelországból, ahol egy ukrán építőipari cég alkalmazottja. Szakipari mindenes, válaszfalat húz, burkol, villanyt és vízvezetéket szerel. Sok a munka, mert a lengyel szakmunkások nyugatra mentek, és hiány lett szakemberből. Nyelvi problémái nincsenek, vele, aki láthatóan nem orosz, hajlandóak oroszul is beszélni. Muszlimsága senkit nem zavar, mondta, bár igaz, ő sem zavar vele senkit. Mielőtt elsietett, mert indult a járata, épp arról beszélt, hogy tervezi, hamarosan a feleségét is magával viszi. A férfi sajnálta, hogy beszélgetőtársa elment, vele gyorsabban telt a várakozás.

Országváltoztatás

A város régen egészen más volt. Arrafelé nagyot változtak az idők az utóbbi negyedszázadban. Már az a nagy ország, amihez korábban tartozott, sem ugyanaz. A férfi ül az egykori főutcán, egy padon. A helyszín jó környék. A város időközben sokszorosára duzzadt, főváros lett. Középkorú nő telepszik mellé. Az eső lógó lába kapcsán szóba elegyednek. A megpihenő a nővéréhez jött látogatóba. A változások után nem sokkal költözött el innen. Most a régi nagy ország fővárosában él. Valamikor szeretett itt lenni, de ma már új lakóhelyén jobb. A szülei az ő születése előtt jöttek ide, itt is vannak eltemetve. De a változások ráébresztették őket arra, hogy ez nem a hazájuk. Helyben maradó nővérét orvosként megbecsülték, már nyugdíjas, de sosem lett őshonos. Mutatja nagy csomagját. Bevásárolt. Itt olcsóbbak a dolgok. Tagadhatatlan a fejlődés, de nem vágyik ide vissza. Az úttesten árad az autófolyam, de a járdán nincs tömeg. Csepegni kezd az eső. A nő megköszöni a társalgást és elsiet. A férfi marad a padon. Nincs cukorból.

Kapcsolatépítési kísérletek

Késő délután volt a közép-keleti országban. A férfi egy bérelt lakásban dolgozott. Szidta az Internet kapcsolatot. Éppen káromkodott, amikor csengettek. Két fiatal, munkásruhás fiú állt az ajtóban. A vonalas Internetet jöttek beszerelni. Szemrevételezték a terepet. A lépcsőházból akarták bevezetni a kábelt. Vizsgálódtak és megállapították, hogy itt faláttörés szükséges. Kéziszerszámaikkal nekiálltak a lyukkészítésnek. Néhány próbálkozás után nyugtázták, hogy ide fúrógép kell. Az pedig nem volt náluk. Használták a mellékhelyiséget, majd vizet kértek, és leültek a nappaliban a földre. Közben, kíváncsiságukat csillapítandó, szóba elegyedtek a férfival. Megtudták, hogy ő nem muzulmán és azt is, hogy semmilyen egyháznak nem tagja. Sajnálták a dolgot, mert, mondták, muszlimnak lenni jó. Kisvártatva összeszedelődzködtek. Közölték, másnap újra jönnek, fúrógéppel. A férfi távozásukkor tett megjegyzésére, hogy este a lányokhoz ne felejtsék el elvinni a fúrójukat, fülig pirultak.

Emberi létezésünk lényegi sajátossága a kommunikáció. Egymással kapcsolatban lenni nem csak a gazdaság és a társadalom működéséhez szükséges, hanem testi és szellemi jólétünkhöz is.

Ujj Béla: Fészbukidióta veszély bővebben… →

Mostanában különösen gyakran elhangzik, hogy minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Ez a mondat jól jellemzi a nemek aktuális viszonyát és a társadalom valóságos állapotát. Azt, hogy a döntő dolog a sikeresség, tartalom és jelenés nélkül, mint mérce. Azt, hogy a férfi csak stróman, a valódi cselekvő a nő, aki kimondatlan, mégis mindenkinek evidens módon maga nem lehet előtérben. Azt, hogy itt semmi és senki nem az, aminek látszik. Azt, hogy a társadalom férfielvű, de valójában nődeterminált. A színpadon állók csak hiszik, hogy ők játszanak, pedig ők csak bábok, akiket mások mozgatnak. A nemek nem egyenjogúak, csak most nincs nőuralom. Mindenki másnak akar látszani, mint aki. Mi lenne, ha nem a siker, hanem az egészséges jólét lenne a cél. Ha nem egymás mögött, hanem egymás mellett állnánk. Ha nem vezért keresnénk, hanem azt, hogy hová menjünk együtt. Akkor nem kellene folyamatosan úgy csinálnunk, mintha, hanem lehetnénk azok, akik vagyunk, sőt akár azok is, akik lenni szeretnénk.