Ujj Béla: “Amíg lószar van, veréb is lesz.” (mondatértelmezés)

illusztráció: pixabay.com

A házi veréb, ahogyan a házi ló – ha nem is valódi háziállatként – régóta kapcsolódik az emberhez. Nem válogat, egyaránt képes megtelepedni falun és városban. Sokféle helyen és éghajlaton meg tud élni, de kerüli az emberi településektől távoli helyeket. Emberhez kötődő állat. Igazi migráns, európai eredete ellenére, szerte a világban elterjedt. Mára, az egyik leggyakoribb vadon élő madárként, egyaránt betelepült Ázsia, Ausztrália, Afrika és Amerika területének nagy részére. Idegenhonosként is képes életben maradni, beépült az őshonos fajok közösségébe, a tápláléklánc részévé vált. Talán ez az oka, hogy sokszor alaposan, ám többnyire sikertelenül üldözték. Kártevőként kezelték, mert főleg gabonafélék magjaival táplálkozik, mint az ember. Tartották fogságban, társállatként és élelemforrásként is hasznosították. A lóürülék még tovább emészthető gabonatartalmát tényleg nem veti meg, de fogyaszt – többnyire az ember szempontjából káros – rovarokat is. Fontos megemlíteni, hogy a homo sapiens expanziója következményeként a verebek száma is csökkenőben van. Mifelénk már védett és sok helyen ritkává vált madár. A ló számunkra kultikus állat, ezért akár az is előfordulhat, hogy lószar még akkor is lesz, amikor veréb már nem

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *