Ujj Béla: “A védettségi igazolvány megléte önmagában még nem ad felmentést a karanténkötelezettség alól.” (mondatértelmezés)

illusztráció: Ujj Béla alkotása

Igyekszem korlátozni a mozgásomat, megfogadva a már klasszikus “maradjon otthon” szlogent. Nem bátorodtam fel azon, hogy már rendelkezek védettségi igazolvánnyal. Mondhatja valaki, hogy nekem könnyű, mert munkámat, ha éppen a kovid miatt nem szünetel, korábban is nagyrészt távmunkában végeztem. Igazolványra általában akkor van szükség, ha olyan dolgot bizonyít, ami nem nyilvánvaló. Akinek nincs lába, annak egy normális országban ennek igazolására nincs szüksége bizonyító okiratra. Ha mégis, sokat elárul a helyi hatóságok polgárbarátiságáról. A védettségi igazolványnak nem lehet más célja, mint tulajdonosa védettségének igazolása, mert a védettség nem látszik úgy, mint a lábhiány. Ha ezt a feladatot nem látja el, felesleges. Egy egyszerű oltási könyv, ami elvileg ma is létezik – elektronikusan mindenképpen –, alkalmas arra, hogy a védettséget igazolja. Hiszen, ha aki ellenőriz rendelkezik az aktuális (!) védettség megállapító protokollal, az oltási adatokból meg tudja állapítani, fennáll-e a védettség. A mostani plasztikkártya legjobb esetben propaganda eszköz, a legrosszabban dilettáns pótcselekvés. Nincs köze a járványokat kezelni képes közegészségügyhöz.

illusztráció: Ujj Béla alkotása

Istók Anna: Egyszerre több teremtés (Halász Rita: Mély levegő c. regényéről)

A libri irodalmi díj listájára is felkerült az elsőkötetes Halász Rita regénye, a Mély levegő. Egy válás története a rövid könyv, szinte egyetlen, mély levegővel végigolvasható :-). Volt, ami tetszett benne, és volt, ami nagyon nem. Az eleje kifejezetten idegesítő volt, egy harmincas anyuka unalmas rinyálása, de szerencsére néhány oldal után változott a szöveg minősége. Számomra a legjobb részek a mellékszereplőkhöz köthetők: az apa és anya figurája telitalálat, zsörtölődésük élvezetessé tette a regényt. Szerettem a főhős néha filozófikus eszmefuttatásait is: a gamerek világába helyezett teremtés a csúcs, ahogy egyre magasabb szinteket kell teljesíteni az emberiségnek.

“Az is elképzelhető, mondom később, hogy ez egy játék. Kódokat kell feltörnünk, hogy továbbmehessünk. Megvan a tűz, mehetsz a következő szintre, feltaláltad a kereket, lépj tovább, papír, szövőszék, ugorj egyet, gőz, elektromosság, internet. A végén pedig ott a kulcs. Ha megtaláljuk, megmenekülünk. De ki tudja, hogy jó úton haladunk-e, talán nem ezeket a kódokat kellene feltörni. Talán más tudásra, más képességekre van szükségünk a meneküléshez, és ez az egész zsákutca. Lehetséges, hogy egyszerre több teremtése van, és egymással versenyeztet minket.”

És persze a regénybe szőtt mesék is tetszettek, különösen az évszakokról szóló nyár és ősz vitája, élveztem a regényen átfolyó víz motívumát,  a cseppet sem finomkodó, őszinte hangot, és szerettem a humorát is:

“Boldogok, akik a bírósági tárgyalás előtt hánynak, mert ők megkönnyebbülnek.”

A vége kissé megint elkedvetlenített, ellaposodott, szétcsúszott, akárcsak a főhős személyisége, aki végighaluzza a bírósági tárgyalást. Értem én az írói szándékot emögött, de nekem akkor is hiányzott a katarzis, a regény leült a végére, nem hagyott teret a további gondolatoknak. Azzal az érzéssel csuktam be a könyvet, hogy olvastam egy majdnem jó kortárs női regényt, de valószínűleg egy év múlva már semmire sem fogok belőle emlékezni…

 

Kolozs Kitti Anna – Emlékezetes utazások

– részlet –

Haloványan sejlik fel az az utam, amikor barátnőmmel ingyen mentem Görögországba. Ha nem így lett volna, el sem tudtam volna utazni. Mintha a sors azt szerette volna, hogy messzebbre is eljussak. A költőpénzt én álltam, sikerült annyit összespórolnom, hogy minden szükséges dolgot meg tudtam venni. És emiatt büszke voltam magamra. Tíz napot töltöttünk Tolo-ban. Busszal mentünk, aminek nagyon örültem, mert rettegtem a repüléstől. A fellegekben úgysem látnék semmit a világból. Így meg Budapesttől Görögországig csodálhattam a tájat. Amikor megálltunk, hogy mosdóba menjünk, vagy hogy átmozgassuk a lábunkat, azt sem tudtam, hogy merre járunk. De ez nem számított, mert szabadnak éreztem magam. Messzebbre jutottam, mint azt valaha is gondoltam volna. Élveztem az utazás minden egyes percét, még azt is, amikor az autópályán mentünk. Akkor nem a kilátással foglalkoztam, annak ellenére, hogy az erdők káprázatosak voltak. Nem, akkor a száguldásra összepontosítottam. A hang, ahogy légellenállást keltett a busz, annyira gyorsan hajtott. Éjszaka, a lámpák fényében még a legunalmasabb dolog is misztikusnak hatott. A barátnőm rég aludt, miközben én ádáz harcot vívtam az álmosságom ellen. Nem alhattam el, nem maradhattam le a szabadságot jelentő kilátásról. Az sem érdekelt, hogy amikor megérkeztünk, esett, mert az elém táruló látvány így is elállította a lélegzetem. A háborgó tenger, felette a sötét felhőkkel, a fehéren habzó hullámokkal, a természet legszebb alkotása tárult elém. Ez volt az első alkalom, hogy élőben láttam a tengert.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kolozs Kitti Anna – Még nem utazott sok helyre, ahová eljutott, azt is a szerencsének köszönheti, de reméli, hogy sikerül még pár országot meglátogatnia. Ennek ellenére megpróbál olyan helyszínekről írni, ahol még nem volt, de örömmel elmenne. Így legalább az írásaiban képes utazni.

Kiss Viktória: Találkozzunk Jeruzsálemben

– részlet –

A fehérköves utakból homoktéglás utcák lettek a talpam alatt, mikor elértem úticélom első állomását. Több mint száz méter hosszan húzódó gyümölcsárusokkal és smoothie műhelyekkel kezdődött az utam lefelé a lépcsős sikátorokon egészen az Arab negyedig. A keskeny utcát takarók, selyemkendők és színes szalagok fedték le, így a napfény csak néhol tudott áttörni egészen a kövezetig. Tömény gyümölcs és édes sütemény illata kúszott fel az orromba egy kis vízipipa füst kíséretében, amely az öreg arab árusoktól jött egy sarokkal arrébb. Az egyik oldalamon üvegművesek, a másikon ötvösök és pipaárusok, míg előttem a fűszeres kofák kínálgatták az áruikat. Szívesen gondolnám azt, hogy átléptem Lewis Caroll világának határait, azonban ez nem Csodaország, és én nem vagyok Aliz, vagy a Kalapos. Ez Jeruzsálem, ahol a keleti fűszerek és teák aromája árad szét a tüdőmben minden egyes lélegzetvételkor, ahol a levegőnek friss gyümölcsíze van, s ahol az arab ötvös együtt sakkozik a sarokban, vagy az út szélén a zsidó textilfestővel.

Miután kivásároltam magam, s legalább egy évre elegendő teát és fűszert vettem, egy szerény, virágos ezüstgyűrű kíséretében a néhány méterrel arrébb lévő Siratófal felé indultam. A lépteim maguktól gyorsultak fel és álltak meg közvetlenül a fal előtt. Ha van ember fia, aki még nem érzett békességet, azt garantálom, hogy itt megtalálja. A szellemi erő, amely átjárja a helyet, valósággal megrészegíti az embert. Mellettem egy fátyol alá bújt édesanya kapaszkodott az ódon kövekbe a gyermekével, s egy kis papírfecnit préselt a falba. Ezt a pillanatot örökké elnéztem volna. Emberek százai hozzák ide imáikat és kéréseiket a falhoz nap mint nap, és reménykednek a csodában. Még azok is így tesznek, akik nem vallási céllal jönnek ide. Senki sem megy el innen ima, és a kis papír fecni becsúsztatása nélkül.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kiss Viktória – Életfilozófiája: Napi egy könyv elűzi a valóságot.
Mottója: Egy jó könyvvel útlevél nélkül is utazhatok bármikor bárhová. Vezérelve: Minden nagy utazás egyetlen lépéssel kezdődik. Nyisd ki azt a könyvet!  Azt az élményt sosem vehetik el tőled.

Ujj Béla: A polgárság olyan státusz, amellyel egy közösség minden teljes jogú tagja rendelkezik.” (mondatértelmezés)

 

 

 

 

 

 

illusztráció:Ausburgi polgári család 1680 (wiki)

A „polgár” egy olyan szó, ami a közelmúltban sokféle szándékkal és tartalommal került elő, anélkül, hogy közösen elfogadott értelmezést nyert volna. A polgár fogalma a vár/kastély és város viszonylatában keletkezett. A vár/kastély a hűbérurat és jobbágyait jelképezte, város lett az a hely, melynek lakói – a polgárok –, jogaikat és kötelezettségeiket illetően egyenlővé váltak. Sajátos, hogy nálunk az emberek máig felnéznek az „fenséges várakra/kastélyokra” és lenézik a „romlott városokat”. Ennek nem csak az az oka, hogy a várost ismerik, a várat/kastélyt csak elképzelik. Ez a viszonyuk önmagában jellemzi polgáriságuk érettségét. Odáig mindenki eljut, hogy legyen neki legalább ugyanolyan joga, mint másnak, de azzal már sokkal kevesebben tudnak megbékélni, hogy másoknak is annyi joguk van, mint nekik. A polgárság lényege az egyén aktív részvétele a társadalomban, egyszerre jog és kötelesség hatást gyakorolni a politikára. A polgárság társadalmi szerep. A vár/kastély körül nem épül város, csak (ki)szolgáló település. Ideje belátni, hogy a várak/kastélyok kiváltsága és a mindenkinek járó szabadság nem összeegyeztethető. A polgárnak lenni folyamatos, békés cselekvés.

Kenéz Árpád: A Világ körül

– részlet –

Eurázsia

Kíváncsi voltam, hogy menyire ül stabilan Ulán Bátor. Miután kibámészkodtuk magunkat, megmutatta nekünk, milyen nagy a maga készítette jurta. Bent a tűz mellett aztán elővett egy festményt, ami azt ábrázolta, hogy semmilyen ruha sincs Dzsingisz Kán.

Török Tamara: Zászlók

Én nagyon kedvelem Tibet, így felmásztunk megnézni, hogy milyen a Csomolung ma, mert holnap már Bhután kell lennünk. Utaztunk tovább, hogy megismerhessük, milyen sokféle teafajtát termesztenek Ceylon.

Később megtekintettük, hogy az oroszok fővárosa hogy meg lett Moszkva. Megállapítottuk, hogy Putyin ugyanolyan stílusú öltöny van, mint Jelcin, Sztálin vagy éppen Lenin volt korábban.

Jöttek a török. Messziről láttalak téged is, ahogy titokban ott gyrosztál a sarki büfében.

Ám gyorsan elegünk lett Isztambul, így elindultunk Ankara. Később Juannal gyorsan összespanyoltunk. Ő nem volt zavarban, de Pinto csak ott portugált a sarokban szótlanul.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Kenéz Árpád – Dél-alföldi származású gödöllői lakos. Egyesek szerint igazi reneszánsz embör. Író, költő, kézműves, történelmi újrajátszó, néprajzos. Egyszóval igazi gyüttment „polisztirol”. Nagy vágya, hogy élete párjával „nemkétgyerekkel” négykerékkel gasztrotúrázza végig hazánkat, majd egész Európát.

Istók Anna: Halott tojás, kenguruegér és marha lóháton

– részlet –

Ancy-le Franc volt a második kastély, a szokásos, mértanilag tervezett franciaparkkal, monokróm (itt most sárga-barna) freskókkal, és egy olyan elefántcsonttal és kagylóval díszített intarziás szekrénykével, melynek értéke megközelítheti a mi gödöllői kastélyunk értékét. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindez a gyerekek szemében messze nem érte fel a falucskában található francia pékség kínálatát: a házi lekvárral buján töltött fánkokat, a karamellás kéregben hivalkodó croissantokat, az aprócska, vaníliáskrémtől kibuggyanó gyümölcsös kosárkákat, és persze a fenséges, roppanós bagetteket.

A falucska egyetlen nyitva tartó, folyóparti éttermével már nem voltunk ennyire szerencsések. Farkaséhesen ültünk le a kellemes kerthelyiségbe, és mobilinternetünk egy részét felhasználva próbáltuk megfejteni a francia nyelvű étlapot. A napi ajánlat itt is három ételre korlátozódott: anyósommal a dallamos hangzású Andouillette-re (ejtsd körülbelül így: ondujett) esett a választásunk. A természetesen salátával és sült krumplival gazdagon tálalt étel íze leírhatatlan volt. Kinézetre egy vastag, hullaszínű kolbászról van szó, melybe vélhetőleg az állat minden emészthetetlen, ehetetlen részét beleaprították: köröm, gyomor, fül, farok, nemakarodtudnimi. Az aprítás igazából túlzás, a megnevezhetetlen, kissé ecetes, gyomorsavas íz mellé társul az étel darabossága, melytől az embernek öklendezni támad kedve. A gyerekek pacalhurkának keresztelték el az ételt, és gyakorlatilag az utazás végéig szívattak ezzel az élménnyel. Az étterem mentségére legyen mondva, a többiek rendelésével nem volt probléma, sőt, itt ettük az utazás legfenségesebb desszertjét is, mely még az almatortán is túltett: Fondant au chocolat – egy kívül roppanós, belül krémesen folyós csokoládélávát, mely selymes bevonattal látta el háborgó gyomrunkat.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Istók AnnaTíz évesen kezdte. Azóta nem tudja abbahagyni. Külföldre, belföldre, autón, vonaton, ébren, képzeletben. Két nagy álma van: a transzszibériai vasúton végigutazni, és Skóciában élni. Valószínűleg egyik sem fog teljesülni.

Ujj Béla: “Hetekig, akár hónapokig is lehet nap mint nap mosás nélkül hordani az öntisztuló alsónadrágot.” (mondatértelmezés)

 

 

Az ember tökéletességre vágyik. Ez az igény gyakran megihleti a gyártókat is, akik szívesen hirdetik úgy portékájukat, hogy az rendkívüli tulajdonságokkal bír. Nehéz elfelejteni a mosószert, amit úgy kínáltak, hogy az fogmosásra, mosakodásra, mosásra és felmosásra egyaránt alkalmas. A különböző igényekre piaci környezetben többnyire eltérő hatékonyságnövelő megoldások születnek. Egyik az eldobhatóság, ami tömérdek szemetet termel. Másik nyereségnövelő gondolat a kombájn termékek, amelyek egyben több funkciót kínálnak. Az otthoni lomtárak és a bolhapiacok tele vannak minden képességükben soha nem használt konyhai robotgépekkel. Közben mára az egy-egy célra sokáig használhatóság nosztalgia tárgya lett. De az évente cserére szánt technikai kütyüknél nem tud érvényesülni. Más termékfajtákat keres, amelyeknél megvalósulhat. A tiszta fehérnemű kulturális vívmány. Ha természetes anyagokból van, újrahasznosítható, nem különösebben szeméttermelő. Cseréje a testi higiéniához kötött. Az öntisztító alsónemű feltételezhetően nem mosakodás helyett van és remélhetően barna színben is kapható lesz, hogy a rosszul kitörölt fenék következményei ne látsszanak meg rajta.

illusztráció: pixabay.com

Galló Kovács Zsuzsanna: Réunioni anzix

– részlet –

Nem győzök csodálkozni. Kiderül, hogy a fiú, miközben trópusi nyaralását tervezte, olvasta Réunionról írt blogomat. Az ott látott fotók alapján ismert fel, s mert megszólítani. Reggel, teljesen véletlenül, ő is a bőbeszédű reptéri hölgyhöz került, aki szerintem azóta is azon töri fejét, hogy mégiscsak turistaparadicsom lehet az a Réunion, ha ma négyen is utaznak oda Budapestről.

A de Gaulle – Orly repterek közötti egy órás buszutat kedélyesen végigbeszélgetjük újdonsült ismerősömmel. Ő rácsodálkozik arra, hogy én már többedszerre vállalom a tizenegyórás repülést a családi találkozások kedvéért, én meg azon csodálkozom, hogy ő éppen Réunion szigetet választotta  idei, kéthetes nyaralására.

Az Orlyn udvarisasan elköszönünk egymástól, ebédelek egy szendvicset a Paul bisztróban. A biztonsági ellenőrzésen bonyodalom nélkül jutok át, még a laptopot sem kérik, hogy kivegyem a tartójából. A benti váróban rengetegen vannak, keresgélnem kell ülőhelyet, a nem sokkal utánam érkező magyar fiú már nem is talál.

A tizenegyórás repülés alatt minden kényelem adott. Van saját monitorunk, filmeket nézhetünk, hallgathatunk zenét. Van füldugónk, alvószemüvegünk, pokrócunk, párnánk. Rómánál jön a vacsora, a citromos csirkefalatok halványzöld péppel és kuszkusszal nem ízlik, erre mondaná nagymamám: se íze, se bűze. Hideg van az erős légkondi miatt, folyamatosan fázom a puha takaró alatt is. Lady Gagát és Chopint hallgatok, saját verseimet mondogatom magamban. Úgy érzem, már sokat aludtam, amikor megnézem az órámat, reménykedem, hogy már hajnalodik. Három óra van még hátra. Ez múlik el a legnehezebben.

A csomagokat együtt várom új magyar ismerősömmel a Roland Garros reptéren. Van időnk beszélgetni, mert a szállítószalagon utolsók között fordul be bőröndünk. Kellemes vakációt kívánunk egymásnak, s boldogan, az utazási fáradalmakat máris elfelejtve pillantom meg kéthónapos unokámat, s most már elhiszem, hogy nagymama lettem.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Galló Kovács Zsuzsanna – Gyermekkorában elérhetetlen vágy volt Párizsba eljutnia, manapság unokái miatt évente átrepüli a fél világot. Tervezi, hogy a Mindent, amit Réunion szigetről tudni érdemes – írásait könyvbe szerkeszti. Trópusi tudósításai, és egyéb kalandos úti élményei az irkave.gvkik.hu blog Bienvenue! rovatában olvashatóak.

Filep-Pintér Eszter: Idén Peru

– részlet –

Anyám is felkel velem ebben a korai órában, szemében ott gubbaszt a meg nem értés. Egy kis asztalnál ülünk egészen közel egymáshoz, miközben a feketét kortyoljuk, mégis úgy érzem, gigantikus a távolság köztünk. Talán éppen Peru hosszúságú. Nem szólunk egymáshoz.

Miután végeztem, felpattanok a konyhaszékről, becsukom magam mögött az ajtót. Lehúzom a redőnyt, elindítom a számítógépet, kényelembe helyezem magam, és kezdődhet a játék. Képzeletben felülök a KLM Légitársaság Limába induló járatára, lejátszom a repülőhangeffektet, meghallgatom a kapitány köszöntését, a személyzet utasításait. Felszálláskor – a hatás kedvéért – rágógumit majszolok. A tizenkét órás menetidőt önkényesen lerövidítem, így már kora délelőtt Limában landol a gép.

Fotó: Somogyvári Zsóka

Alkudozok egy sort a Limalimo taxi sofőrjével, aki a végén akarja eldönteni a viteldíjat, én pedig ragaszkodom hozzá, hogy az elején állapodjunk meg. Jóval többet ajánl, mint amennyi elvárható. Elköszönök tőle azzal, hogy inkább megvárom a következőt. Pedro persze rögtön előzékenységbe vált: mesél a családjáról, a rokonokról – mindenkit ő tart el –, kell az a pénz. – Én ráérek – vetem oda nyeglén magamnak. Végül pontosan annyiért visz el, amennyiért akartam.

Az olcsó szálláson elszopogatom az ágyamhoz odakészített perui kakaóbabos cukorkát. Elindítom a párásítót, meggyújtom a mécsest. Bors, szegfű, szantálfa és narancsillat keveredik a szoba páradús levegőjével. Pihenek egy keveset, leheveredek, és készülök a találkozásra az óceánnal.

(Megjelenés helye: Öt perc indulásig  – IRKA Antológia, Gödöllő, 2021 A kötet megvásárolható, vagy kikölcsönözhető a Gödöllői Városi Könyvtárból.)

Filep-Pintér Eszter – Gyógypedagógusból lett édesanya, anyafából faragott írótanonc. Utazáskor megismeri önmaga kevéssé ismert szegleteit. Új színeket, hangokat, illatokat gyűjt, de mind mögött keresi az örök emberit.

Az IRKA blogja. Gödöllő és irodalom.