Kemény volt-e a Kemény est?

Ritkán olvasunk verset. Talán azért, mert a túlmagyarázott iskolai verselemzések jutnak a versekről eszünkbe. Talán azért, mert úgy érezzük, nem fér bele a hétköznapi kis életünkbe a líra emelkedettsége. Vagy, mert nem értjük a kötelezően modern művészeteket, valahol lemaradtunk.

Belelapozva Kemény István legutóbb megjelent Nílus című verseskötetébe, mindezek a kibúvók semmivé lesznek. Ezek a versek se nem életidegenek, se magyarázatra nem szorulnak. Olyanok, mint egy jó, őszinte beszélgetés, valakivel, aki érti a problémáinkat. Szó van bennük elmagányosodásról, gyerekek és eszmék elengedéséről, a Nílusként áradó, vagy csak tovafolyó életről, „pár csepp cinizmus és lórúgásnyi öniróniá”-val.

Ezekkel a gondolatokkal és elvárásokkal ültem be október 11-én a gödöllői könyvtárban a Kemény-estre, és nem csalódtam. Istók Anna, a könyvtár igazgatóhelyettese és az IRKA vezetője tette fel a keménynek szánt kérdéseket. De az est hangulata korántsem volt egymásnak feszülő. Sokkal inkább bensőséges, baráti beszélgetés volt, aminek során sok minden szóba került.

Istók Anna bemutatta Kemény Istvánt, hozzátéve, hogy erre tulajdonképpen nincs is szükség, hiszen őt – mint a Gödöllői Irodalmi Díj zsűrizőjét – mi, gödöllői író emberek jól ismerjük, mentorunknak tekintjük. A díjak, kötetek felsorolása csak megerősített bennünket abban, hogy követendő példánk is legyen.

Kemény István szerényen és tárgyilagosan beszélt a kezdetekről, arról, hogy őt is, mint sok más nemzedéktársát, a sárvári írótábor emelte ki a névtelenségből. Ez a fórum az utánuk jövőknek is lehetőséget adott arra, hogy megmutassák magukat, elinduljanak az írói pályán. Az első sárvári táborok diákírói közül ma már többen zsűritagjai a mai táboroknak.

Nevetve szabadkozik, hogy mindebből úgy tűnhet, leginkább zsűrizéssel telik az élete, de ez korántsem így van, ritkán vállal ilyen szerepet a munkája mellett. Leginkább írónak tekinti magát.

Anna visszakérdez, hogy nem költőnek? Érdekes a kibontakozó beszélgetés, arról, hogy költőnek lenni nem hivatalos foglalkozás. Évtizedeken át nem is nagyon volt becsülete a magyar költészetnek, ami azért is meglepő, mert a világban leginkább nagy költőinkről ismernek minket. Ma talán már kezdi visszanyerni ismét a költészet a régi helyét a magyar irodalomban. És igen, Kemény István elsősorban költő, bár prózát és drámát is ír.

(1984-ben jelent meg Kemény István első verseskötete, a Csigalépcső az elfelejtett tanszékekhez, 2018-ban a Nílus volt a tizenkettedik. Emellett két regény, számtalan tárca és esszé tartozik az eddig publikált életműhöz. De írt drámát is Bartis Attilával közösen).

Anna provokatív és némiképp költői kérdésére válaszolva – hogy átírja-e a verseit utólag – beszél az alkotás folyamatáról is Kemény István. Az első „vállalható” verséről, ami évekig íródott, míg eljutott a befejezésig.

 

Tudod, hogy tévedek

Tudod, hogy tévedek

Tudom, hogy tévedek

A Gyógyfűért megyek

Amerre Gilgames

 

Hatalmas istenek

De könnyes istenek

Szívemre majd esőt

Negyven nap öntenek

 

Eső a földre hull

A Föld a Napra hull

A Nappal hullni kell

Tovább, gyanútlanul

 

Gyanúmra Nap nevet

Mert mégse tévedek

Egyszer majd lányt hozok

S kábító gyógyfüvet

A vers keletkezésének történetét meg is írta, meghallgatjuk az erről szóló írást. A zárómondat válasznak is tekinthető Anna kérdésére:„még pár igazítás, és kész. Életprogram-vers. Jöhet a bármilyen jövő.”

Sok más olyan műve is van Kemény Istvánnak, amelynek mondanivalója akár évtizedeken át érlelődött, míg eldőlt, hogy versbe, esszébe vagy regénybe kívánkozik.

Elhangzott még néhány vers, az Avasi kísérő-t másik mentorunk, kabai lóri Avasi keserű című kötete inspirálta. De szó volt mai tabukról is, amikről beszélni kell – jól illusztrálta ezt a Zsidókeresztény társas című vers.

Bármeddig folytatni lehetett volna ezt a verses beszélgetést, a témákból nem tudtunk volna kifogyni, ez kiderült a közönség hozzászólásaiból is.

Végig úgy éreztem, hogy Anna kérdései és István válaszai egyaránt a sajátjaink voltak.

(Mersdorf Ilona)

Egy hozzászólás a(z) “Kemény volt-e a Kemény est?” bejegyzéshez

  1. Köszönöm a hozzáértő, figyelemfelkeltő tudósítást. Még olvastam volna tovább… üdv: Zsuzsa

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *