“Felvettük a várólistára. Jelenleg nem lehet megmondani, mikor kerül sorra. A legvalószínűbben, úgy másfél-két év múlva…” (mondatértelmezés)

Gyakran vannak ízületi fájdalmaim. Elhatároztam, hogy igénybe veszem az “egészségügyet”. Átküzdöttem magam az “intézményes szűrőkön”. Független vélemények erősítették meg: kopott a csípő ízületem. Nem akarok operációt. Mindent kipróbálok, ami anélkül megtehető. De nehéz alternatív gyógymód információhoz jutni, bár jó pénzért rengeteg az ajánlat. Kicsit javult az állapotom, de kiderült, hogy a műtét – ami mára rutin jellegű – előbb-utóbb elkerülhetetlen. Úgy döntöttem, a társadalombiztosított közegészségügyet választom. A csak háziorvosi beutalóval látogatható szakorvos kórházi beutalójának megszerzése egy hónapba telt. A kórházi vizsgálatra három hónapot kellett várnom. A kiválasztott kórházi orvos a számomra kijelölt állami kórházon kívül számos magán intézményben végzi a nekem szükséges műtétet, ezt ő maga erősítette meg, amikor vizsgálat után műtétre előjegyzett. A címbéli mondat elhangzása után – kérésemre – kaptam tőle ajánlatot magánkórházi megoldásra. A legolcsóbb hat hónapi nettó átlagkeresetbe kerül akkor, ha előtte a szükséges előkészítő vizsgálatokat közintézményben végeztetem. Erre a várakozás nem több mint öt-hat hét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *