Feketéné Bencsik Julianna: Az erdő szomorú dala

vibráló fénnyel suhan alá
a színharmónián
a ragyogó napsugár
tűzárba borul az erdő
a fűrészek kvarcosan nyikorgó hangját
gyászos akkordok kísérik
belenyüszít a békés táj
fuvolafüttyös madártrilláiba
a környezet vitája

pusztul az erdő
zöldessárgán izzó foltokon
csak néhol lejti táncát
a légiesen tovasuhanó fény
a fűrészek sikoltozása bűntény

mi lesz ha eltűnik ez erdő
sárgákat szaggató tűzpiros
tarka virágok átható illata
madarak andalító dallama
a természet nyugalma

szélsüvítő sivárság köszönt ránk
színtelen illattalan fuvallatok
vad intenzitással száguldanak
a hajdani erdők kietlen helyén
ahol megszűnt az áttörő fény

(Feladat: Nagy Márta Júlia: Elígért lány című verseskötete alapján kellett modern szecessziós verset írni eklektikus témában, formában.)

Feketéné Bencsik Julianna – Gimnazista korában megjósolták neki: sokat fog utazni, több földrészre is eljut. Az öregasszonynak igaza lett!  Nem csak Európát utazta be, de Kubában is eltöltött négy évet. Jön-megy a világban, sőt fia is követte útját, aki több éve külföldön él.

Egy hozzászólás a(z) “Feketéné Bencsik Julianna: Az erdő szomorú dala” bejegyzéshez

  1. Erről a csodás alkotásról eszembe jutott a Dal a tűzpiros virágról című regény.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kérjük adja meg a hiányzó számot *