Gyanútlanul megállok a Harangvirág utca 11 alatt. A telefont a kezemben szorongatva próbálom kitalálni, jó helyen járok-e. A csaj csak egy címet dobott át, mikor tegnap randira hívott. Kicsit mondjuk égett a pofám, hogy neki jutott eszébe először, de hát tíz per tízes a gádzsi, úgyhogy végül is nem bánom. Bár egy hangyányit be vagyok fosva, mert még rendes randin sem voltam soha, nem hogy rögtön átlógjak egy csajhoz. Végül aztán mégis úgy döntök, hogy becsöngetek, és nem leszek egy kis beszari pöcs.
Ő nyit nekem ajtót. Meg kell hagyni, döglesztően néz ki. Rövid feszes haspólót visel, ami kiemeli kerek melleit, haját pedig szexi lófarokba fogta. De hát az embernek vannak is elvárásai, ha már így áthívják, úgyhogy még szerencse, hogy nem okozott csalódást.
Kissé hevesen betessékel a nappaliba, ami meglepetésként ér. Úgy tűnik, nem akar finomkodni, ami nagyon is bejön. – Nincs kedved felmenni a szobámba?- szegezi nekem a kérdést, miközben zavartan csavargatja egy copfjából kilógó hajtincsét. Meredten bámulom, hirtelen nyelnem kell egyet. Az ajtó előtt még azt gondoltam, hogy talán mégis otthon kellett volna maradnom EB összefoglalót nézni, de ha rögtön a szobájába megyünk…Még szép, hogy előre engedem a lépcsőn, egyrészt én még nem is tudom, mi merre van, meg hát udvarias is akarok lenni. De igazából rohadtul nem ezért, hanem hogy megbámulhassam a seggét. Arra eddig még nem esett jó kilátás.
Megállunk az ajtó előtt. – Kérlek, ne ijedj meg – néz rám. – Elsőre talán kissé furcsának tűnhet, amit látni fogsz.
– Már mitől ijednék meg? – kérdezem értetlenül. Ennyire csak nem fest rémesen meztelenül.
Nem válaszol. Kitárja az ajtót.
Érzem, ahogy megmerevedik a testem. A szoba tele van plakátolva rólam készült képekkel. Én, ahogy felszállok a sulibuszra. Én, miközben vacsorázom. Én, miközben otthon tévézem, házit írok, videójátékozom. Én, miközben a haverommal beszélgetek a suliudvaron, én fogmosás közben. Én, a fürdőszoba ablakából fotózva, miközben a levetett boxeremet fogva állok a fürdőkád mellett.
Elszorul a torkom, fuldoklom. Megfordulok, és mintha az életem múlna rajta, lerohanok a lépcsőn, majd pedig ki a házból.
Hazáig futok.
Lili vagyok, 17 éves, a diák írókör lelkes tagja. Legfurcsább tulajdonságom, hogy művészi vénáimat kizárólag hajnali 2 és 4 óra között tudom kibontakoztatni. Amíg ez az írásnál nem olyan zavaró, a festésnél már jobban. Ebből következik, hogy általában papírra vetek csomó baromságot, amiből néha kikerekedik valami egészen jó. Emellett szeretek felvágni vele, hogy én vagyok a Premi suliújságjának a megalapítója, szerkesztője. Az elhangzottak senkit ne tévesszenek meg, a töri és az irodalom mellett imádok bulizni, táncolni, hangosan vitatkozni. Sportolni meg utálok.
Húha! Ez aztàn tènyleg különös randi. Vègig fent tartottad a feszültsèget, vártam a csattanót, megkaptam. Gratula!