illusztráció: Horváth Piroska
csak te
Ára: 2000 Ft
Minap olvastam Pilinszky János egyik idézetét a naplóírással kapcsolatosan:
„Egy napló nem arra való, hogy nyomot hagyjunk a világban. Ellenkezőleg. A hajnal vagy az éjszaka csendjében épp ahhoz segíthet hozzá, hogy megszabaduljunk önmagunktól.”
Azóta se hagy nyugodni az érzés, mintha valami belső hang folyamatosan azt dünnyögné: írd ki te is magadból a gondolataid, jobban fogod érezni magad.
Nagy szükségem is lenne rá. Annyi minden kavarog bennem, szabadulni szeretnék tőlük, megkönnyebbülni, feloldódni, letisztázni a gondolatokat. Az ilyen erős késztetéseim ritkaságszámba mennek a hétköznapi élet rohanásában, de mivel ma korábban szabadultam a munkahelyemről, útba ejtem a papírboltot, hátha találok valami klasszikus naplóféleséget. A fenébe – közben elfelejtettem a főnöknek kitenni az asztalra a tegnapi eseményekkel kapcsolatos jelentéseket. Már látom lelki szemeim előtt a holnapi számonkérést:
– Nem fér bele az idődbe a jelentések megírása? Bent lehet maradni estig is!
A háttérben pedig rákontráz Gyula bácsi élcelődő beszólása:– Rúgd ki, mire vársz?
Mindegy, vissza már nem fordulok, majd kimagyarázom a dolgot, vagy pedig holnap reggel korábban megyek be az irodába, és összedobom az anyagot – igen, azt hiszem az lesz a legjobb. Remélem, Gábor nem lesz megint korán kelő kedvében, és nem ér be előbb, mint én. De egyébként is, nekem is lehetnek egyéb intézni való dolgaim a munkán kívül. Sürgős, halaszthatatlan tennivalóm támadt, és nem tudtam a nap végére befejezni a munkát. Ezt úgysem veszik be.
Közben persze megint nincs parkolóhely a bolt előtt – hoppá, de mégis! Most áll ki az egyik kocsi! Ezt szeretem, mikor minden zökkenőmentesen és azonnal megoldódik. A bejárat felé haladva azon gondolkodom, milyen napló lenne tetszetős számomra. Az üzlet honlapján látott képek alapján rengeteg van belőle. Két nagy vitrinnyi, több színben és méretben.
Hű! Itt aztán tényleg van minden, mint a vásárban. Jobban járok, ha megkérdezem az eladónőt, hol találok klasszikus naplót.
– Jó napot kívánok! Tessék segíteni, naplót keresek!
– Tervezői naplóra gondol, vagy kalendárium jellegűre?
– Nem. Egyikre sem, és nem határidőnapló jellegűt keresek. Olyasmit szeretnék, amibe csak simán írni lehet. Semmi extra.
A hölgy a pult mögött megfordulva odaballag a hátsó polcokhoz, majd elővesz egy gyönyörű, ezüstös hímzéssel ellátott, barna darabot. Elég gyorsan leszűkült a választék, mivel a nagy vitrinbe kiállított példányokat fel sem kínálja megtekintésre, azok mind határidőnaplók lehetnek. Na, de valamit csak talált, jónak is tűnik első blikkre így távolról.
– Tessék, ez itt az egyedüli. Bőrkötésű A5-ös méretben. Kalocsai hímzéssel díszített, antikolt barna színben, fém kapcsos záródással. A gerincét is bőr borítja, teljes egészében valódi, finom bőr felhasználásával készült. Tapintásra selymes, a papír maga minőségi, a lapok szélei vízjeles díszítésűek.
– Hű, de szép! És mennyibe kerül?
– Harminckétezer.
– Mennyi?
A hölgy csak mosolyog, én meg pislogok, hogy ilyen árak mennek. Mit tudhat ez a napló? Simogatja a soraimat írás közben, vagy mi? Lapjával felpofoz helyesírási hibákért, vagy ha szépen fogalmazok megsimizi a kézfejem? Ennyi pénzért a hódok kivágnak nekem egy hatalmas bükkfát, és ők elkészítik nekem a naplót! Sőt! Nem egy naplót! Vagy húszat.
– Hát köszönöm, inkább ezt nem kérem. Viszont az ott milyen?
– Melyik?
– Az a fekete, kicsi, keményfedeles.
– Ez egy vendégkönyv, de nem vonalas. Csak sima üres.
– Vendégkönyv? Megteszi.
Úgy érzem, a célnak teljesen megfelel ez a jópofa kis keményfedeles. Bár vendégkönyv van ráírva, de nem számít, az én gondolataimnak biztos helyet ad. Titkaimat, melyeket csak én ismerhetek, mostantól ez a kis napló fogja őrizni, de talán egyszer valaki másnak is bepillantást enged, ad neki egy kis szeletet az én világom töredékéből.
illusztráció: pixabay.com
Megjelent az Irka 10 jubileumi kiadás c. antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.
Ára: 2 000 Ft
Szabó T. Anna
Az ünnep azé, aki vár
Aki magot szór ablakába
és gyertya vár az asztalán.
A várók nem várnak hiába.
Egy angyal kopogott talán?
Szárnysuhogás az ablakon túl –
vigyázz! Kinézni nem szabad!
Künn az angyalhad térül-fordul,
egy pillanatra látszanak.
A karácsonyfát hozzák – hallod?
– egy koppanás, és leteszik.
Fényben úszik az üvegajtód,
s megint suhogás. Mi ez itt?
Zöld angyaltoll: egy kis fenyőág,
karácsonyszagú és meleg.
,,Gyújtsd meg a legutolsó gyertyát!”
Ez az angyali üzenet.
És be is mehetsz – vár az ünnep,
és minden zárt ajtót kitár.
A fa alatt angyalok ülnek –
az ünnep azé, aki vár.
kiemelt kép: Lorenzo Costa: Szent család
azután
évekig nem hordtam
azt a fekete bőrkesztyűt
amivel lehúzhattam
aznap este a vacsoránál,
az étterem félhomályában
elgurulhatott messzire
az asztalok alatt
nem láttam, mondta a pincér,
s tovább pakolta a poharakat,
családi ékszer volt
apró briliánsok, középen
kerek kéktopázzal,
átöleltél, veszünk másikat,
mondtad, s nem értetted,
miért csóváltam a fejem,
s miért néztem minduntalan a szemed,
ami oly kéken csillogott,
mint a legszebb gyűrűm topáza,
amit akkor veszítettem el
veled örökre
Szerelemmagány
a szép a jó a hű
vonz éltet s reméltet
a napok átszöktek már életeken
a Mindenség mellém bújik az ágyba
Testemen végig lezúdul
jöhettél volna hamarabb
Holnap már messze jársz, távol
Leplét magára öltve suhan az éj
siettetném a napot
Te varázsolsz belém bűntudatot
Tudom mekkorát hazudik a tükörkép
elromlott összetört hiába minden rendezőelv
Nincs elég könnyem, hogy elsirassam
átfestem magamon emlékedet
(A vers az IRKA 10 – Jubileumi kötet verseiből szerkesztődött)
Irka 10 születésnapi buli
2018.10.09. 18 óra
Izgatottan, büszkén és meghatottan készültünk a 10 éves születésnapunk megünneplésére. Kriszti precízen, táblázatban követte a tervezett sós és édes harapnivalók arányának változását, s mindenről kétnaponta tájékoztatott minket. Mindenki beleadta szívét-lelkét a sütésbe-főzésbe, és amikor a várva várt napon, október 9-én délután a könyvtár kistárgyalójában megláttam a szendvicsektől, több kilónyi pogácsáktól és ínycsiklandozó süteményektől roskadozó asztalokat, a „Lakodalom van a mi utcánkban…” magyar nóta jutott eszembe, gyermekkorom falusi lakodalmaira emlékeztetve. Galló Kovács Zsuzsanna: IRKA 2008 – 2018 bővebben…
2018-ban az IRodalmi KerekAsztal (IRKA) tíz éves. A jubileumi kötetben 46 szerző alkotása szerepel. Az alapítók és az újonnan csatlakozók novellái és versei mellett két elhunyt társuk írásai is olvashatóak, valamint helyet kaptak a diák írókurzus bátor résztvevői is. Témáik szerteágazóak. Mesélnek szerelmi háromszögről, barátságról, csalódásról, bosszúra éhes feleségről, családon belüli erőszakról. Együtt ébrednek a várossal, naplókat lapozgatnak, felnyitnak kincsesládákat, találkoznak mitológiai alakokkal, beszélgetnek fényképről lelépett nagypapával, mesterséges intelligenciával, vagy szafarin vadásznak valamikor a jövő században. A próza témagazdagsága a lírában is folytatódik. Imára kulcsolt kézzel, kendőzetlen őszinteséggel vallanak kamaszmagányról, a szeretett társ elvesztéséről, a szülő-gyermek kapcsolatról, hol fájdalmasan, hol vágyakozva, hol egészen egyszerűen: hallani akarom, amikor megjössz. Az IRKA sokoldalúságát bizonyítják a versek illusztrációi. Almási Lajos, Braun Katalin, Rigó József, Ujj Béla és tiszteletbeli tagjuk, Horváth Piroska rajzai, festményei tökéletes társként segítik az olvasót a hangulat megragadásában. Az Irka 10 – jubileumi kiadás tíz év együtt alkotásának összegzéseként méltó követője az eddig megjelent köteteknek.
A parkon át (2011)
A gödöllői irodalmi műhely első antológiája. Sokféle írást gyűjtöttünk egybe: az abszurd novella és a modern mese mellett a lírai vers és a haiku éppúgy megtalálható, mint az önvallomás, a családtörténet, vagy a limerick. Egyetlen közös vonás fűzi össze az alkotásokat: mind köztünk élő emberek írták, s az olvasó számára sok helyen ismerőssé válhat egy-egy szereplő, egy utcarészlet, Gödöllő egy-egy vetülete. A kötettel az IRKA alapító tagjai lépnek a szélesebb nyilvánosság elé, és remélik, hogy a sort hamarosan folytathatják.
Karcvonások (2013)
A gödöllői IRodalmi KerekAsztal, az IRKA második antológiájának különlegességét a műfajok és témák gazdagsága, az írások változó – abszurd, elégikus, költői, pajzán, ironikus, megviselt, megszégyenített, vagy éppen megkönnyebbült – hangulata adja.
Mi foglalkoztatja az IRKA szerzőit? Minek örülnek, mit tartanak tanulságosnak, milyen családi történeteket őriz az emlékezetük? Min nevetnek, miből építkeznek, hogyan játszanak a szavakkal és milyen a személyes viszonyuk ahhoz a bizonyos Múzsához? A huszonnégy szerzős kötetben mindenki megtalálhatja a kedvére való és hangulatához illő műfajt és írást. Az antológia első fejezetében ezen kívül helyet kaptak a 2012-ben hagyományteremtő céllal elindított Gödöllői Irodalmi Díj nyertes pályaművei is. Végezetül a könyv végén néhány fiatal képzőművész barátunk alkotása látható: Dian Bernadett, Fodor Katalin, Szathmáry Blanka, Tomkó Ádám, Wright Tímea és egy régi Irka tag, Ujj Béla grafikái, fotói, festményei mellett párhuzamosan olvashatók a hozzájuk írt versek.
Álmok hajótöröttje (2014)
2013 a Szecesszió Éve volt Gödöllőn. Az Irodalmi KerekAsztal tagjainak tollából (klaviatúrájából) ez alkalommal csupa olyan mű született, melyek hangulata, formája, vagy tartalma ezt a stílust idézi meg. Írásaikban a „kivonulás” egyet jelent a meneküléssel a realitás elől:a teljességet hazudó álomvilágba, az illúziók közé, a fantázia és az érzékek ezüstpalotájába, a sűrű illattól terhes természetbe. Az Álmok hajótöröttjei utazásra hívják az olvasót egy mesés varázsbirodalomba. A kötetben helyet kaptak a 2013-as Gödöllői Irodalmi Díj nyertes pályaművei, valamint a Kabai Lóránt vezette verskurzus alkotásai is.
Fő az irodalom (2015)
Hallottak-e már az uzonkai csihányról, tudják-e milyen egy valenciai paella, eszik-e vagy isszák-e az espresso pastát, vagy hogy mi fán terem a canelé? És mit gondolnak, vajon Párizsban a kínai étel is franciás? A külhoni ízek mellett ajánlunk gödöllői Ujj-házi húslevest, ropogós csülköt horkolás ellen, túrós csuszát macskapálinkával, és eredeti boszorkányfőzetet az idegek megnyugtatására. És ha nem tudják mi a különbség a slambuc és az öhön között, hogy a birkapörkölt, a házi kolbász és krumplilángos közül melyik elfogyasztásához kell hősi akarat, vagy éppenséggel mely sütemény való szerelmi bánat ellen, hát itt az ideje beleolvasni a gödöllői szerzők legújabb kötetébe. Az IRKA negyedik könyve ízletes irodalmi csemegéket kínál receptekkel, versekkel és limerickekkel tálalva. A fotókon szereplő ételek nagy részét a szadai A Szűcs fogadója készítette el számunkra. Jó szórakozást és jó étvágyat hozzá!
Darwin parázik (2016)
Van olyan okos az állat, mint az ember? Előfordulhat, hogy az ember a legnagyobb állat? Törődünk -e embertársainkkal is ugyanolyan szeretettel, mint ahogyan állatainkkal tesszük? Az embernek azonosak-e érzékei, megérzései, szenvedélyei, érzelmei és indulatai a magasabb rendű állatokkal, lehetnek-e az állatok féltékenyek, gyanakvóak, hálásak és nagylelkűek? Ezek a kérdések, gondolatok foglalkoztatták az IRKA ötödik könyvének szerzőit. Novelláikban, verseikben kendőzetlenül vallanak az állatokhoz fűződő viszonyaikról. A művekben a kutyák, macskák, madarak mellett papagáj, majom, gepárd, kenguru és kaméleon is főszerepet kapott. A könyvet Vörös Eszter Anna egyedi, misztikus, helyenként szürrealista rajzai illusztrálják tökéletes egységbe olvadva a novellák, versek hangulatával.
illusztráció: a szerző fotója
trópusi alkony
óceánkékben
úszik a város
a naplementében
a trópusi szélben
mint rózsaszín fátyol
borít be minket
két unokámmal
a müezzin ének
illusztráció: modernfarmer.com
Víg Dóra egyéni hangú és odafigyelő áttekintést ad a 2017 decemberében feltűnt írónő, Kristen Roupenian művéről. A novella február hetedikén még nem rendelkezett hivatalos magyar fordítással, de angolul bárki számára elérhető, nyelvileg pedig nem feltétlenül jelent problémát a középfokú felé legalább közelítő angol nyelvhasználó számára, vagyis a célközönség zöme valószínűleg Magyarországon is egészen jól megérti.
Az eredetiben „Cat Person” címet a magyar nyelvű lapok általában a „macskás férfi” néven emlegetik, nyilván azért, mert a férfi főszereplő, Robert két macskával él együtt, bár az állatok a történetben ténylegesen nem jelennek meg. Egyes vélemények szerint maga Robert a „macska”, aki csak játszik Margot~val. Ezen vélemények osztói számára javaslom a novella figyelmesebb elolvasását: a történetben minden döntést a nő, illetve a nőhöz tartozó baráti társaság hoz meg. Margotnak ezer lehetősége adódik mind a teljes kapcsolat, mind az éppen folyó események megszakítására, de ő nem él ezekkel a pillanatokkal, és azok elúsznak mellette, Margot pedig sodródik, és feltételezhetően saját tartás, szilárd értékrendszer híján valamilyen megfelelési kényszerből alkalmazkodik a már kialakult helyzethez. Nem reménytelen eset, mert mégiscsak vannak barátai, és a jobbik énje is befigyel egy cinikusan viccelődő, képzeletbeli fiatalember személyében. Csakhogy személyiségének ez a része még nincs készen arra, hogy előbújjék. Így marad a „mit gondolnak rólam” aggodalma, és az ebből következő kényszerhelyzetek. Jager Luca: Modern macskák bővebben…
