Meggint 1 pl, h, mit, nem kelene, és mit lehetne jobban!,? Nem kéne úlyságíroként bantani vkit, akki elir 1 betüt, mert az újságírokal ez az eset napí szinten megtortenik. Az meg eggyenesen orvendetes ha a rohanó vílágunkban az úlyságírók csak egy betüt írnak el, nem egy tulajdonnevet, vagy egy hazug cikket irnak, tele hamis ínformációkal. Hejesirasi hibat míndenki vét. Főlleg a magyar nyelvben, ahhol ly vagy j betüt irunk. Ha síetve pőtyögűnk bumm egy hiba. Ha mérgesen írunk vmit, vagy esetleg, nem latjuk a képernyőt a patakzzó kőnnyeinktől bummmm még többb híba. Ez a cikk, amelyben leírják, hogy Pankotai Lili elírta az elvileget „elviegre” csak Pataki Lilla elhitelenítését szolgálja. De mind enki vét hejesirási hiubákat. Mind hiteltelenek lennénk?

A szöveg a 2023-as kreatív diák írótáborban készült Újvári Miklós újságíró mentorálásával. A feladat szerint egy bulvárcikkről kellett szubjektív véleményt írni, de nem az eseményt kellett kommentálni, hanem az arról készült cikket. A kezdő mondat adott volt, mindenkinél ugyanaz.

Megint egy példa rá, hogy mit nem kellene és mit lehetne jobban. A magyar zeneipar ebben az évben ismét botrányoktól hangos, a sztárok pedig egymásra mutogatnak. Idén nagy port kavart Lagzi Lajcsi, polgári nevén Galambos Lajos börtönbüntetése.

Nemrég MC Hawer szólalt meg az ügyben, ő Lagzi Lajcsi egy 2022-ben, az egyik tévéműsorban elhangzó állítására reagált, ekkor Lajcsi ugyanis azzal vádolta meg őt, hogy MC Hawer és akkori előadótársa fölhasználta, illetve lemásolta az Amikor a vodka a fejembe száll című szerzeményét. A nyilatkozat ugyancsak érdekes, hiszen tizenhét évvel ezelőtt MC Hawer föllépett ezzel a számmal Lagzi Lajcsi Diridáré című műsorában. A trombitás akkor egyáltalán nem gyanúsította őt, ellenben most olyan nyilatkozatot tett, melyben azt állítja, hogy az átdolgozás után súlyos, milliós anyagi kár érte őt. „Én egyáltalán nem akarok belerúgni egy földön fekvő emberbe, megvan neki most a saját gondja, baja, de ez nagyon bántja az igazságérzetemet.” – nyilatkozta MC Hawer. A zenész, mióta Lagzi Lajcsi börtönben ül, egyszer már járt is Baracskán, ahol Lajcsi a büntetését tölti, és beszélt a börtönőrökkel, akik elmondták, hogy korántsem szívlelik a trombitást. „Nem meglepő. Jól ismerem őt, biztosan fenn hordja az orrát odabent is.” – reagált MC Hawer. A rapper egyébként nemrég a Indexnek beszélt arról, mennyire fölháborítónak tartja, hogy huszonnyolc éve tartó pályafutása alatt összesen nulla díjat kapott és állami támogatásban sem részesült, majd gyorsan hozzátette, ő egyébként nem vágyik a szobrocskákra. A zenész főleg a 2002 után vált ismertté, ám karrierje nem tartott sokáig.

Vádaskodás és a támadások helyett tehát összefogásra lenne szükség a magyar zeneiparban is, azonban egyelőre ennek nem látjuk a jeleit. A műfaj kiöregedett, valaha sikeres képviselői egymásra mutogatnak egy süllyedő hajón.

A szöveg a 2023-as kreatív diák írótáborban készült Újvári Miklós újságíró mentorálásával. A feladat szerint egy bulvárcikkről kellett szubjektív véleményt írni, de nem az eseményt kellett kommentálni, hanem az arról készült cikket. A kezdő mondat adott volt, mindenkinél ugyanaz.

Az Azahriah-botrány másik oldala

Megint egy példa rá, hogy mit nem kellene, és mit lehetne jobban.

A 19 éves Laura elmesélte Lakatos Levente podcastjében a Szolnoki Palacsintafesztiválon történteket az ő szemszögéből. Az interjúban azt hangoztatta, mennyire megelégelte, hogy őt hibáztatják. Azt állította, valójában Azahriah kezdeményezett, ő pedig azért nem ellenkezett, mert vonzónak találta az énekest, és elmondása szerint nem tudta, hogy van barátnője.

A lány így panaszkodott:

„Rosszul esett, hogy engem hibáztatnak az emberek, meg hogy nagyon csúnyákat mondanak rám… Lelkileg annyira lenyomott az egész, hogy konkrétan már kívülről fájt. Csak sírni tudtam… Azóta átértékeltem magam, és most már rájöttem, hogy több vagyok annál, hogy engem a toi toi mögé vigyenek, akármilyen híres az adott személy”.

Most egy pillanatra tekintsünk el a magas szintű önsajnálattól, és az éretlen szóhasználattól. A szavaiban van egy nagyon fontos üzenet, ami minden fiatalnak szól. Akármilyen csábító is a helyzet: egy hírességgel összeszűrni a levet, ez az egyik legnagyobb hiba lehet. A média életek tömegét teszi tönkre, a hírnév hatalmas terhet rak az emberre, és a tömeg különösen szeret az intim témákon leragadni.

Laura helyzete intő példa arra, hogy a fiatal lányok legyenek megfontoltabbak, gondoljanak a tetteik következményére.

A szöveg a 2023-as kreatív diák írótáborban készült Újvári Miklós újságíró mentorálásával. A feladat szerint egy bulvárcikkről kellett szubjektív véleményt írni, de nem az eseményt kellett kommentálni, hanem az arról készült cikket. A kezdő mondat adott volt, mindenkinél ugyanaz.

Megint egy példa rá, hogy mit nem kellene, és mit lehetne jobban. Rengeteg olyan alkalmat fel tudnánk sorolni, amikor celebek arra vetemednek, hogy más hírességeket leszóljanak, megalázzanak. A konfliktus azonban végződhet jól is, Adele esetében remek példát láthatunk arra, hogy milyen az, ha valaki nem fél kiállni magáért, és társaiért.

A tervező Mr. Lagerfeld primitív viselkedése kérdéseket vethet fel bennünk. Ha valaki így megbánt, ebben az esetben ,,lekövérez” egy szintén híres embert, annak lehet-e valami mélyebb oka? Nem bújik-e meg emögött valamiféle irigység, vagy éppen feltűnési vágy? Arról nem is beszélve, hogy mennyire udvariatlan egy férfitól, hogy nyíltan kövérnek nevez egy nőt, nem gondolva arra, hogy ez valószínűleg a saját imidzsének sem tesz túl jót.

Adele frappáns és korrekt válasza példát mutathat azoknak, akik nehezebben kezelik az ilyen helyzeteket. Jól rávilágított arra, hogy az igazán fontos, hogy ő maga elégedett legyen a testével. Nem reagált erőszakosan, ami nagy önuralomra utal. Igaz, nem vitatható, hogy az énekesnőnek volt lehetősége megedződni ebben, hiszen a közelmúltban sok hasonló támadás érte, de azt soha ne felejtsük el, hogy nem tudhatjuk, pontosan mi játszódott le benne, és milyen mély sebet hagyott a lelkén ez a sértés.

Sajnos a mai világban egyre többen küzdenek testképzavarral. Nekik érdemes lehet követni Adele munkásságát, hiszen lelkesen kiáll a nőkért, és képviseli érdekeiket.

A szöveg a 2023-as kreatív diák írótáborban készült Újvári Miklós újságíró mentorálásával. A feladat szerint egy bulvárcikkről kellett szubjektív véleményt írni, de nem az eseményt kellett kommentálni, hanem az arról készült cikket. A kezdő mondat adott volt, mindenkinél ugyanaz.

Lili vagyok, 17 éves, a diák írókör lelkes tagja. Legfurcsább tulajdonságom, hogy művészi vénáimat kizárólag hajnali 2 és 4 óra között tudom kibontakoztatni. Amíg ez az írásnál nem olyan zavaró, a festésnél már jobban. Ebből következik, hogy általában papírra vetek csomó baromságot, amiből néha kikerekedik valami egészen jó. Emellett szeretek felvágni vele, hogy én vagyok a Premi suliújságjának a megalapítója, szerkesztője. Az elhangzottak senkit ne tévesszenek meg, a töri és az irodalom mellett imádok bulizni, táncolni, hangosan vitatkozni. Sportolni meg utálok.

Még mielőtt megmosnám a kis méretű, gömbölyded koktélparadicsomot, orromat betölti a szag, a bolti áruk műanyag és vegyszerszaga, ami akkor és ott fel sem tűnik, mert körüllengi a zöldségessort, na meg az egész Tescot, a bejáratot kivéve, ott lehet valami illatosító talán, hogy a dolgok elején minden szépnek, jónak, illatosnak tűnjön, aztán már csak a végén jössz rá, hogy ráfizettél, mert az Aldi olcsóbb amúgy, de az meg messze van, és a 38 fok már a rövid séta során is az aszfaltra olvasztott minket, aztán még oda is sütött. Megtörlöm a kis pirost, aztán egyben bekapom. Felrobban a számban, a sikamlós paradicsombelső és a szilárdabb, húsos rész egyvelegét élvezem, hiába, ez a kedvenc zöldségem, még ha hallal párosítva gyilkos is, azt tényleg nem kellett volna megenni, de olyan viccesnek tűnt; mert amikor a Regő az osztálykiránduláson azt mondta, hogy ő a paradicsomos haltól hányt, és elhitték neki, úgy voltunk vele, ezt ki kell próbálni, mert
lehet, hogy tényleg. És tényleg. Már a szagkombináció, a hal algatermészetű bűze, és az üvegesre dinsztelt hagymán rotyogó paradicsom beindította a testünk természetes védekező rendszerét, amit akkor használ, ha megmérgezték, és a kotyvalék íze olyan volt, az biztos.

A feladat a 2022-es kamasz írótáboron készült: a tudatfolyam technikát alkalmazva kellett egy korábbi emléket előhozni úgy, hogy valamilyen étel/ital volt előttünk, melynek illata felidézi azt.

Kolozsi Dominika vagyok, 17 éves, de öreg lélekkel és gyermeki elmével megáldva. Jelenleg a Törökben tanulok, kéttannyelvű angol szakon. Inspirációm fő forrása az emberi kapcsolatok, amiket a legértékesebbnek is tartok. Művészi hajlamaimat a rajzfakton, két kórusban, a diák írókörön és a zeneiskolában élem ki. Maradék időmet igyekszem arányosan elosztani az alvás és a szórakozás között.

Gyanútlanul megállok a Harangvirág utca 11 alatt. A telefont a kezemben szorongatva próbálom kitalálni, jó helyen járok-e. A csaj csak egy címet dobott át, mikor tegnap randira hívott. Kicsit mondjuk égett a pofám, hogy neki jutott eszébe először, de hát tíz per tízes a gádzsi, úgyhogy végül is nem bánom. Bár egy hangyányit be vagyok fosva, mert még rendes randin sem voltam soha, nem hogy rögtön átlógjak egy csajhoz. Végül aztán mégis úgy döntök, hogy becsöngetek, és nem leszek egy kis beszari pöcs.

Ő nyit nekem ajtót. Meg kell hagyni, döglesztően néz ki. Rövid feszes haspólót visel, ami kiemeli kerek melleit, haját pedig szexi lófarokba fogta. De hát az embernek vannak is elvárásai, ha már így áthívják, úgyhogy még szerencse, hogy nem okozott csalódást.

Kissé hevesen betessékel a nappaliba, ami meglepetésként ér. Úgy tűnik, nem akar finomkodni, ami nagyon is bejön. – Nincs kedved felmenni a szobámba?- szegezi nekem a kérdést, miközben zavartan csavargatja egy copfjából kilógó hajtincsét.  Meredten bámulom, hirtelen nyelnem kell egyet. Az ajtó előtt még azt gondoltam, hogy talán mégis otthon kellett volna maradnom EB összefoglalót nézni, de ha rögtön a szobájába megyünk…Még szép, hogy előre engedem a lépcsőn, egyrészt én még nem is tudom, mi merre van, meg hát udvarias is akarok lenni. De igazából rohadtul nem ezért, hanem hogy megbámulhassam a seggét. Arra eddig még nem esett jó kilátás.

Megállunk az ajtó előtt. – Kérlek, ne ijedj meg – néz rám. – Elsőre talán kissé furcsának tűnhet, amit látni fogsz.

– Már mitől ijednék meg? – kérdezem értetlenül. Ennyire csak nem fest rémesen meztelenül.

Nem válaszol. Kitárja az ajtót.

Érzem, ahogy megmerevedik a testem. A szoba tele van plakátolva rólam készült képekkel. Én, ahogy felszállok a sulibuszra. Én, miközben vacsorázom. Én, miközben otthon tévézem, házit írok, videójátékozom. Én, miközben a haverommal beszélgetek a suliudvaron, én fogmosás közben. Én, a fürdőszoba ablakából fotózva, miközben a levetett boxeremet fogva állok a fürdőkád mellett.

Elszorul a torkom, fuldoklom. Megfordulok, és mintha az életem múlna rajta, lerohanok a lépcsőn, majd pedig ki a házból.

Hazáig futok.

Lili vagyok, 17 éves, a diák írókör lelkes tagja. Legfurcsább tulajdonságom, hogy művészi vénáimat kizárólag hajnali 2 és 4 óra között tudom kibontakoztatni. Amíg ez az írásnál nem olyan zavaró, a festésnél már jobban. Ebből következik, hogy általában papírra vetek csomó baromságot, amiből néha kikerekedik valami egészen jó. Emellett szeretek felvágni vele, hogy én vagyok a Premi suliújságjának a megalapítója, szerkesztője. Az elhangzottak senkit ne tévesszenek meg, a töri és az irodalom mellett imádok bulizni, táncolni, hangosan vitatkozni. Sportolni meg utálok.