Bojár Cassino bejegyzései

Bojár Cassino: Az agy

Illustráció: pixabay

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor belépett a terembe, szinte késsel vágták el a várakozás megszokott zsongását. Minden szem rátapadt, és őszinte kíváncsisággal nézték, amint fellépked a pódiumra. A stáb tagjai a felvevők REC gombjait nyomogatták és keresték a premier plán legjobb szögét. Mr. Tom Hardy elégedetten nézet körül, lerakta a hóna alatt hozott iratköteget a pulpitusra, és minden előzmény vagy köszönés nélkül belekezdett előadásába. Mr. Hardy agykutató volt, és új felfedezéséért kapott Nobel díját alig egy hete vette át.

Előadása elején leszögezte, hogy téves az a nézet, miszerint két különböző személyiség lakik a fejünkben. Nincs külön verbális és művészi terület, amint ezt korábban a Harvard Business Review és a Psychology Today állította. Bizonyított tény, hogy bizonyos agysérülések esetén a terület funkcióját képes átvenni az agy más területe. Különben nem lehetne rehabilitáció. Az agy tehát tanulóképes, és ez a folyamat meg is tudja változtatni. Ezt hívjuk agyi plaszticitásnak vagy neuroplaszticitásnak. Saját kutatási eredményeit a világ legrangosabb idegtudományi folyóiratában, a Nature Neuroscience-ben ismertette. Ebben leírta az emberi- és az egéragyban megfigyelt alapvető fontosságú mozgásokat. Ez pedig gyökeres szemléletváltozást eredményezett az agyvelővel foglalkozó különféle ágazatok, mint az anatómia, a fiziológia, a biokémia vagy pszichológia addigi felfogásában. Az elektroenkefalográfia (EEG) kimutatta az ébrenlét alfa- és béta-hullámait, az elalvás és a mélyalvás teta- és delta-hullámait, valamint az ún. paradox (álomlátási) szakasz újbóli béta-görbéit. Vagyis a Mismatch Negativity: MMN (illesztési negatív hullám) eltérő impulzusait az agyvelő képes felismerni. Ezzel, és az agyi képalkotás módszereivel (a PET és az MRI, valamint a MEG kombinációjával) kimutathatóvá vált az agyi kognitív képviselet unilaterális féltekéinek jellege. Végezetül rátért az eredmény hasznosulásának területére. Kifejtette, hogy nyomon lehet követni a végtagamputált betegek már nem létező végtagjának jól ismert fantomérzését, fantommozgását, vagy fantomfájdalmát. Ezek a fantomjelenségek az amputált kéz vagy láb még meglévő, a PET+MRI fényképen jól látható, aszimmetrikus, agyvelői rögzület képviseletéből indulnak ki és egyre gerjesztődnek. Ezt kihasználva pedig túl van az ezredik sikeres beavatkozáson, amelyben pl. az egér amputált végtagjai a stimulált agyi reakció következtében újra kinőnek, és teljes értékűek lesznek.

Előadását azzal fejezte be, hogy ma már elmondhatjuk, a protokoll teljesen biztonságos és bármikor megismételhető. Persze a kutatás-fejlesztés nem állt le, ezen a területen is van még néhány apró megoldatlan folt, de teljes kapacitással folytatják a megkezdett munkát.

Mr. Hardy a közönség óriási tapsvihara közepette hóna alá csapta jegyzeteit és ruganyos léptekkel távozott a teremből.

Mintegy fél év telt el az említett előadás óta, amikor felkereste egy fiatal hölgy. Mutatta, hogy bal karja hiányzik, és kérte a tudóst, segítsen rajta. Elmondta, hogy ott volt azon az előadásán, és azóta csak arra az ezer sikeres beavatkozásra tud gondolni. Mr.Hardy ekkor emlékeztette a hölgyet, hogy már az előadásában is jelezte, van néhány nem teljesen kimunkált tennivaló, ami majd teljessé teszi a felfedezését. Ugyanis ahhoz, hogy a beavatkozást embereken is biztonságosan elvégezhesse, előbb egérré kell változtatni őket. Most ezen a projekten dolgoznak.

Bojár Cassino: A fává vált fiú története

Hallottam én, hogy Somogyban van nekünk egy rokonunk, készültem is mindig a vizitálására, de anyám nem tartotta jó ötletnek. Oka volt rá. A hatvanas években senki nem akart dicsekedni felkent pap rokonnal. Különösen nem, ha a fia egyetemre készült. Aztán diplomaosztás után már nem ellenezte, sőt, ő küldött. Bojár Cassino: A fává vált fiú története bővebben…

Bojár Cassino: A kandúr éji dala

illusztráció: pixabay.com

fenn a kémény szűk peremén
ülök s farkam lógatom
azt ígérte jár majd felém
várjak rá e balkonon

el is jött a szép kis vörös
rám se nézett a pimasz
nem vagy te már elég tökös
mondta s vágott egy grimaszt.

később jött egy festett szajha
kihívóan nézett rám
meg sem állt csak elment balra
bandzsi volt szegény cicám

hej nem így volt hajdanában
ha feljött a teli hold
jöttek elém garmadában
a falka nekem dalolt

dörgölőzve hízelegtek
mindegyik engem akart
szép volt de mind tovatűntek
lógathatom farkamat

régen elmúlt már az éjfél
kedvem farkam lelohadt
borzongat az északi szél
átjárja a csontomat

így talált rám ma a vénség
görbe hátam roskatag
magam vagyok minden rémség
tűzre való rossz kacat

 

Bojár Cassino: Vasárnapi Jézuska

Illusztráció: pixabay.com

Ez az év nem jól indult. Bandi barátom a váci pszichiátrián feküdt már hetek óta és a felesége hívott, hogy talán ideje elbúcsúznom tőle. Sokáig halogattam, mert féltem így viszontlátni. Aztán egy hétfői napon, január harmincadikán, közös születésnapunkon mégis rászántam magam. A kórterem előtt kisebbik lányával találkoztam, aki apja születésnapját jött köszönteni, de őt sem ismerte fel. Persze engem se. Kerekes tolószékben ült, keze-lába hozzákötözve, üres tekintettel meredt maga elé, a semmibe. Leültem egy székre szembe vele, és félhangosan búcsúzkodtam. Tudtam, hogy erre nem lesz már több alkalmam. Együtt megélt, régi kalandokról beszéltem, a gimnáziumi bulikról, barátokról, akik már várják abban a másik világban.  A kövesbérci titkos bandatanyánk említésekor váratlanul rám emelte tekintetét, és alig érthetően motyogta: „vasárnap… a vasárnapig …” Szólni akartam valakinek, hogy megismert, hogy beszél, de mire fordultam volna, már megint csak egy üres tekintet meredt rám.

Szombaton halt meg.

A következő napokban sokszor eszembe jutott, próbáltam magyarázatot találni utolsó szavaira. Végül is arra jutottam, talán addig, vasárnapig akart élni. Valamiért fontos lett volna Neki.

Bojár Cassino: Vasárnapi Jézuska bővebben…

Bojár Cassino: Rémálom Bugacon…

kutya2

Vörös Eszter Anna: Vörös éjszakák

Csavargásaim során sok kalandot megéltem, sokat elmeséltem. Talán most már ideje van ezt is kiadnom magamból, még ha fájdalmas sebeket szaggatok is fel.

Én mindig is szerettem az állatokat, de nem mindig volt alkalmam hol tartani őket. Párizsban a kezdeti időkben magamat sem mindig tudtam alkalmas helyen elhelyezni. Később, amikor már önálló egzisztenciám lett, hozzá új feleségem, ez is megoldódott, mert Kriszti rajongott értük. Én meg érte. Sok kedves kalandot megéltünk velük.

Talán Árival kezdeném.

Erik Nikorowiczot már korábbról ismertem. Először ötvennyolcban találkoztam vele a Sorbonne-on. Ő egy osztrák tisztviselő árvájaként, én ötvenhatos menekültként próbáltam megkapaszkodni a szigorú elvárások grádicsán. Én a kapott segélyen tengődtem, amíg kezembe nem vehettem építészmérnöki diplomámat, ő viszont az első év végén feladta. Azt mondta, erre most nem ér rá, pénzt kell keresnie.

A nyolcvanas évek közepén láttam viszont Eriket, ő keresett meg egy igen zsíros megbízással. Már tehetős embernek számított, vagyonát a jól ismert kávé- és üdítő automaták üzemeltetéséből szerezte. És ez igen tekintélyes vagyon volt. Akkorra már nekem is volt nevem a szakmában, így talált rám. Egy Bécs környéki parasztház palotává alakításával kívánt megbízni.

De volt egy feltétele: vállaljak el helyette egy gyilkosságot.

A teljes novella elolvasható a Darwin parázik c. Irka antológiában. Megvásárolható a Gödöllői Városi Könyvtár regisztrációján.

Ára: 2 700,-Ft

Bojár Cassino: A titok

horse-1201143_960_720

illusztrációk: pixabay.com

Amikor 1945-ben Apámat visszahelyezték Magyarhonba, én már világot járt embernek számítottam, mind a 8 évemmel. Pedig ez még csak amolyan előjáték volt, ha a későbbi évekre, évtizedekre gondolok. Nyíregyháza volt az öreg Demeter szülővárosa, itt húzódtunk meg, mert nincs abban semmi különös, hogy a föl-földobott kő oda vágyik vissza, ahol legelébb is földobták. Meg aztán ezidőtájt itt élt Nagybátyám, Andris bá’ Ő vette szárnyai alá a családot. Ötvenes, jó eszű, jó humorú fickó volt az öreg. Tudott élni és az életet meg is tudta becsülni. Különösen a sajátját. Bojár Cassino: A titok bővebben…

Bojár Cassino: Gaston

gombaleves

Párizs az Párizs. Aki élt, vagy akár csak járt már ott, pontosan tudja. Aki meg nem, ne is álmodja, hogy elbeszélésekből, útikönyvekből valaha is kiderítheti. Korábban Tihával, aztán amikor ő elutazott Svájcba, Etienne Várbókival minden héten betértünk a Pantheon melletti Tion-Fa kínai vendéglőbe, kisámfázni gyomrunkat. Egyszerű, barátságos hely volt, talán Krúdy óbudai kiskocsmáihoz hasonló. Mivel kiváló konyhájuk volt, nemigen törődtem a pénztár mögött ülő kínai tulajjal, az sem izgatott, ha néha változott a személye, igaz, mindig egy újabb ferdeszeműre. Bojár Cassino: Gaston bővebben…

Bojár Cassino: A legslamesebb irkás

13495399_1081701265209891_212600696453527580_o (2)

Előszó:

(bevezetés, amelyben a szerző sejtetni engedi a nyájas publikummal mindazt a gyönyört, amit reá fog zúdítani.

Talán ismerkedjünk is össze egy kicsinység, Bojár Cassino vagyok, én kezdek egy mondatot, lehet folytatni: Fabulon a bőre őre, (ne feküdjél öreg nőre).

Hallhattok majd rosszabbat is, divatosan modernet / ha csak ez kell, majd én nyomom, nem kell hozzá internet / fába szorult konok kis szú, hajtogatja egyre-másra / bolond lukbó, bolond szél fú, tele van már a gatyája / hülyeséget én is tudok, maratonit már nem futok / öregember nem vénember / csak megkopott a remember

Tárgyalás:

(Amelyben a szerző részletesen kifejti véleményét a kor divatos irodalmi irányzatairól, különös tekintettel egy bizonyos – de meg nem nevezett – kiadványról.)  Ime:

Műutam.

Epeédes mézkeserű / tölgyfahordó nagy fenekű, / menvejöttél vakkánéztél / megsiratva kiröhögtél / semmi ágán kis veréb / gittet rág a nagy Geréb / nem szabadna rímelnie / berohanva kimennie / ámde akkor mit sem ér / nincsen takony nincsen vér / ezt most szépen összerontom / káromkodva rontom-bontom / odanézz az égre le / hadd hulljon a férgese / barátom volt Frankenstein / ellenségnek több nem kell / inkább kell egy villamos / jó a kőrúti hatos / ha elvisz majd maradok / nagyokat káromkodok / elment ez a hajó is /

itt hagyott a faló is / mi a francot csináljak / suttogva hogy kiáltsak, / nem való ez már nekem / szórakoztok csak velem / a  fehér is fekete / pedig zöld volt a leve / sarokban egy nagykabát / nem ismeri ki magát / felnyűgözve lekacag / ez már szar nemcsak vacak, / itt az ott és ott az itt / a seggedre nagy pacsit, / elkezdem, hogy vége legyen / folyton-folyvást csak szart egyen, / ha anyád is megtagad / álmodban hányd el magad, / volt énnékem szeretőm / lett belőle temetőm / jókedvemet temette, / betevőmet megette, / mégis beléje tettem/ itt repked most felettem, / leesik a földre fel, / belerúgok mert nem kell, / nincsen ebben semmi rossz / én vagyok a főgonosz,/ elment eszem messzire, / egész Budakeszire, / ott vár engem jó barát, / megiszom majd a borát, / asszonyával cicázok, / kerítésre pisálok, / nincsen szabály csak a tézis, / ars longa vita brevis,/  jönnek még rám szebb napok / égi jutalmat kapok, / tündököl majd hírnevem, / fonnyadtan szép seggemen, / álatok majd felakad / szemetek is leesik, / sikeremnek titkos nyitját / reggel óta keresik / – de nem lelik, de nem lelik, / de nem lelik, de nem lelik./

Utószó:

Ha nem érted ne bánkódjál / de ha tetszett majd lájkoljál.

Elhangzott 2016.06.25-én a Slam poetry verseny és szabad mikrofon Gödöllőn rendezvényen a Múzeumok éjszakáján.