(Palimpszeszt Jónás Tamás Önkéntes vak című versére)

nem beszél, nem beszél
minden dolga elvetél
szeretne tán hogyha bírna
minden napját összesírja
útra viszi bánatát
bírja még tovább?

élni kell, élni kell
nagyon élni és állni fel
hitet keres és hallgató
ne fogadd őt be néma tó
legyen lelke szép lakás
nyissa ajtaját

A vers megjelent: GÖMB – IRKA ARTJÁRÁS – Egy kiállítás lenyomatai c. kötetben. Gödöllő, 2019

Pap-Klára Márta- Nyugdíjas pedagógus. Látószögének középpontjában az ember áll. Utazásai során is az emberekre fókuszál. Apró gesztusokat, beszélgetéseket megfigyelve írja rövid történeteit.

Szentiványi-Székely Enikő: inkognitó

fotó: Rimán Dorottya

Pap-Klára Márta: tűn(őd)és

illusztráció: pixabay.com

„Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél”

Borszonett

Furmint, hárslevelű és sárgamuskotály
házasságra léptek, ó, fenséges ízjegyek
születnek ekkor, mit élvezve ízlelek.
Benne van minden, mit érlel e táj.

Úri tor, kék penészes sajt, sült libamáj,
hízott kacsa, pompás fűszeres ételek,
gazdagon táplálják testemet, lelkemet.
Kései cuvée, mire most vágyik a száj.

„Bitang szép bor”, izmos test, savíz, szárnyaló,
szőlőt, körtét, mangót érez a kóstoló.
Színében sugárzó napfény, aranysárga.

Egzotikus gyümölcsök tömött sorokban,
citrusfélék, édes méz igéz e borban,
kóstoljuk hosszan, jövő szüretre várva.

Elhangzott 2019.  május 3-án a Bor-Sajt-Irka esten.

illusztráció : Horváth Piroska

Szabad a vers*

Azt mondta a Zsófi,
írjunk szabadverset és
legyen önreflexív.
Hát bassza meg, ez a két
dolog nekem soha nem ment,
kényszerítenek a rímek, a ritmus,
nem tud a villamosversem
leugrani a sínekről.
– Ön reflexív?  – Magázva
kérdezem magam.
Ha vizsgálódom is, a füzet lelkem
lapjai úgy egymáshoz préselődtek,
hogy orkán se fújná szét őket és
inkább elégetem a füzetem,
nem hagyom, hogy kiolvassanak mások.
Ki a faszt érdekel, hogy mennyire
utálom reggelente nézni az órát,
hogy letelt-e a három perc,
mert ennyi kell, hogy
a Correga fertőtlenítse a
fogsorom és mire
felráncigálom magamra a
kompressziós harisnyát az
összes busz régen elment,
mehetek megint gyalog a 40 fokban,
ma is csurogni fog az izzadtság
a parókám alól
és minden erőmet össze kell
szedni, hogy ne káromkodjam
el magam, amikor a recepción azt
mondják, csak 4 hónap múlva
van időpont a szemészetre.
Hát igaza van mégis Zsófinak.
Legalább a vers legyen szabad.

*Írótábori gyakorlat, amelyben két feladat ötvöződik. Formai megkötés: szabadvers. Tartalmi megkötés: trágár szavak használata úgy, hogy ne legyen pornográf a tartalom. Lásd az erre vonatkozó utalást Istók Anna  tábori beszámolójában.

Ha én lennék az udvari bolond
mindig igazat mondanék
mindenkinek megmutatnám
hogy mi a szép meg a jó
mindig vidám lennék és tréfálkoznék
és nem haragudnának rám az emberek
mindenki nevetne a másikon
de én addig mesterkednék
amíg mindenki megtanulna magán
is jóízűen nevetni
csak akkor hagynám abba
amikor a király megköszönné
hogy figyelmeztettem rá:
meztelen.

Ha udvari bolond lennék…

Lenne egy város, ahol
mindenkinek lenne otthona,
az utcán mosolyognának egymásra
az emberek, a buszsofőr jó utat kívánna,
a hentes mindig kikeresné a legszebb karajt,

nem nevetne ki senki, ha lefújja a kalapomat a szél,
nem mondanák az idősek, hogy bezzeg az én időmben,
a felnőttek soha nem lennének türelmetlenek a gyerekekkel,
minden különbözőségre azt mondanánk, milyen szép színes a világ,
az autósok nem dudálnának a nénire, amikor nem ér át a zöld alatt a zebrán,
a szomszéd nem haragudna Buksira, mert hajnalban sokáig ugatott,
a kocsma előtt nem kellene a köpeteket kerülgetni a járdán,
a vadi új padba nem vésné bele Ricsi, hogy itt járt,
a fiatalok nem nyuggereznék le az időseket,
senki nem szólná le Nikolt a kék hajáért,
nem lenne átverés, bizalmatlanság,
mindenki mindenkit elfogadna,
azt mondanák az emberek,
de szép a mi városunk.
Ha lenne egy város.
 

Már elmúlt hatvan, amikor életében először, hosszas hezitálás után, vett körömlakkot. Nem a mostani divat szerinti harsány színűt, hanem amolyan diszkrét, alig látszó rózsaszínt.

Csak az érzés miatt, hogy neki is lakkos a körme. Soha nem szerette a nagy körmöt, mindig tövig vágta, állandóan sikálta a körömkefével. A főzéshez ez elengedhetetlen volt. Most is inkább a lábára gondolt, amikor hosszas válogatás után a Rossmannban a leértékelt áruk közül kiválasztotta azt a gyöngyházfényű rózsaszínt. Kusnyarikné Pap-Klára Márta: Körömlakk bővebben… →