Almási Lajos: Senki pillanatai

Akik nem félnek szembenézni a viharral

Vörös Eszter Anna: Akik nem félnek szembenézni a viharral

Almási Lajos: Senki pillanatai

Kecses karodon csoda a karkötő,
Álmot láttam csípőd ringásaiban.
Napfény komor felhőkből bukkant elő,
Késő őszt szellők jelezték finoman.
Gondolataidon kaptam szárnyamat.
Csodáink lehetőségei íme,
Tenger hulláma hatalmas áradat.
Mosoly az arcon nem lesz már senkié se.

Föld moraja, a világunk kacaja,
Viharban állunk kétkedve nézzünk föl.
Zeusz bosszankodott, remegett pálcája,
Szökésem világ minden szögletéből.
Arra gondolok hol ma fejed pihen,
Nem jött még fagyos szeleknek fuvalma.
Szebb pillanatról álmodom szüntelen,
Tova libben-e gondjaimnak szárnya.

Ott a senki földjén nincs még rokona,
Messziség mezőin várhatsz még engem.
Nyár melegét a látóhatár tartja,
Reménységeink ott vannak kezedben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kérjük adja meg a hiányzó számot *